Elnökválasztások Magyarországon 1990 óta

Az MTI-Sajtóadatbank összefoglalója az 1990 óta rendezett államfőválasztásokról:

Az Országgyűlés 1989. október 20-án - az ún. sarkalatos törvények között - elfogadta a köztársasági elnök megválasztásáról szóló törvényt, amely szerint az első alkalommal közvetlen elnökválasztást tartanak még a parlamenti választások előtt, a következőkben pedig majd az Országgyűlés választja meg Magyarország államfőjét. Az SZDSZ kezdeményezésére kiírt, és 1989. november 26-án megrendezett első országos népszavazáson az állampolgárok amellett voksoltak, hogy csak a szabad országgyűlési választások után kerüljön sor a köztársasági elnök megválasztására. 1990. március 1-jén a még régi összetételű Országgyűlés ismét a közvetlen elnökválasztást iktatta törvénybe, annak időpontját az új parlamenti választások utánra időzítve. A március-áprilisi választások nyomán felálló új Országgyűlés két legjelentősebb politikai ereje, a kormányra készülő Magyar Demokrata Fórum és az ellenzéki Szabad Demokraták Szövetsége 1990. április végén viszont abban állapodott meg, hogy a parlament válasszon államfőt, s megegyezett a leendő államfő személyében is. Ezt követően indult még aláírásgyűjtés a közvetlen elnökválasztás lehetőségéről, de az e tárgyban rendezett, 1990. július 29-ei újabb referendum az alacsony részvétel miatt érvénytelennek bizonyult, s az államfő nép általi közvetlen választása így lekerült a politikai napirendről.

Az Országgyűlés 1990. augusztus 3-án ünnepi ülésen választotta meg Göncz Árpád személyében a Magyar Köztársaság államfőjét. A történelmi lobogókkal feldíszített ülésteremben Szabad György, a Ház megbízott elnöke jelentette be, hogy 143 képviselő jelölte köztársasági elnöknek a szabaddemokrata politikust, addigi házelnököt, és miután más javaslat nem érkezett, ő lett az egyedüli jelölt. Az alkotmány rendelkezése szerinti titkos szavazáson a leadott 310 voksból 295 szólt Göncz mellett, s mindössze 13 képviselő szavazott ellene. Ezzel ötéves időtartamra az író-műfordító-politikus lett a rendszerváltozás utáni Magyarország első köztársasági elnöke.

Göncz Árpád mandátumának lejárta előtt, 1995. június 19-én választott ismét köztársasági elnököt az Országgyűlés. A hivatalban levő államfővel szemben a három ellenzéki párt: az MDF, a KDNP és a Fidesz képviselőcsoportja közösen Mádl Ferenc jogászprofesszort, az Antall-kormány korábbi miniszterét jelölte. A titkos szavazáson 259-en (a szükségesnél eggyel többen) szavaztak Göncz Árpádra, Mádl Ferenc 76 voksot kapott, 14 szavazat pedig érvénytelen volt. Ezzel Göncz Árpád lett újabb öt évre a köztársasági elnök.

Mivel egy személy legfeljebb két egymást követő ciklusra választható meg államfőnek, Göncz 2000-ben már nem indulhatott a tisztségért. Ekkor a a Fidesz-FKGP-MDF kormánykoalíció Mádl Ferencet javasolta államfőnek, míg az ellenzék nem állított jelöltet. A június 5-i első fordulóban Mádl Ferenc nem kapta meg a szükséges kétharmados többséget, s másnap a második körben sem sikerült ezt megszereznie: a titkos szavazáson ekkor 355-en adták le voksukat, 238 képviselő szavazott igennel, 103 nemmel és 14 szavazat volt érvénytelen. A házelnök - az alkotmány előírása értelmében - azonnal elrendelte az államfőválasztás harmadik fordulójának lebonyolítását, amely szintén titkosan történt, de új ajánlás már nem volt szükséges, és a szavazás eredményességéhez elegendő volt a jelenlévő képviselők 50 százalékának plusz egy főnek az "igen" szavazata. A harmadik forduló már eredményes volt, és Mádl Ferencet 243 igen és 96 nem szavazattal, augusztus 4-ei hatállyal, öt évre szólóan köztársasági elnökké választották a képviselők.

2005-ben a kormányzó MSZP Szili Katalint, az Országgyűlés elnökét, míg az ellenzéki Fidesz és MDF Sólyom László jogászt, az Alkotmánybíróság korábbi elnökét jelölte államfőnek. A június 6-i első, majd a június 7-i második forduló - amelyekben az összes képviselő kétharmadának egyöntetű szavazatára lett volna szükség - nem hozott eredményt. Az első fordulóban 199 képviselő szavazott: Szili Katalin 183, Sólyom László 13 voksot kapott, míg hárman érvénytelenül szavaztak, a második fordulóban Sólyom 185, Szili pedig 178 szavazathoz jutott. (Az MSZP koalíciós partnere, az SZDSZ nem értett egyet Szili Katalin jelölésével, frakciójából mindkét alkalommal egyedül Mécs Imre dobta be a szavazólapot). A harmadik fordulóban, ahol már az egyszerű többség is elég volt, Sólyom László 185, Szili Katalin 182 szavazatot kapott, úgy, hogy az SZDSZ képviselőcsoportjából csak hárman szavaztak. Ezzel az Országgyűlés Sólyom Lászlót augusztus 5-i hatállyal, öt évre a Magyar Köztársaság államfőjévé választotta.

A 2010. június 29-re kitűzött ötödik államfőválasztás előtt, 2010. június 6-án az MSZP kongresszusa, majd június 21-én frakciója is egyhangúan Balogh András történész, thaiföldi nagykövet köztársasági elnöki jelölését támogatta. Június 23-án Orbán Viktor pártelnök Schmitt Pál házelnököt javasolta államfőjelöltnek a Fidesz-KDNP-frakciónak, amely 24-én meghallgatta a jelöltet. A másikl két parlamenti párt közül a Lehet Más a Politika ismét Sólyom László, míg a Jobbik Morvai Krisztina jelölését támogatja, de egyik frakciónak sincs elegendő képviselője a jelöléshez, amelyhez 50 ajánlás szükséges. Sólyom László köztársasági elnök államfői mandátuma 2010. augusztus 5-én éjfélkor jár le.