Egy magyar atya őszinte vallomása: kamaszkorában őt is molesztálta egy pap

Hodász András a Szemlélek keresztény portálon tette közzé írását, amelyben egy kocsmai beszélgetés felidézésével indít. E során ő azzal érvelt, hogy a gyerekekkel folytatott őszinte beszélgetés, valamint a bensőséges családi légkör kulcsfontosságú a szexuális visszaélések megelőzésében. A baráti társaság egyik tagja azonban „elég határozottan ragaszkodott a véleményéhez, miszerint ilyenekről nem szabad beszélni egy gyerekkel, mert ezzel csak felhívjuk a figyelmét a témára, és amúgy a legtöbb, amit tehetünk, hogy jó keresztény iskolába adjuk”.

A kibontakozó vitában Hodász a maga számára is váratlan hevességgel reagált: „Szó szót követett, és egy ponton bennem elszakadt valami. Egyik pillanatról a másikra, magamat is meglepve, elkezdtem artikulátlanul üvölteni, felpattantam az asztaltól, és földhöz vágtam az első dolgot, ami a kezembe akadt” – emlékszik vissza Hodász.

„Sokszor vitatkoztam már eddigi pályafutásom során, de még sosem viselkedtem így. A magyarázatot máshol kell keresnünk, mégpedig abban, hogy magam is érintett vagyok: kamaszkoromban több alkalommal szexuális visszaélést követtek el ellenem is” 

– idézi Hodász szavait a 444.hu.

Hodász visszaemlékszik arra, hogyan reagáltak a szülei, amikor évekkel később elmondta nekik: „furcsának is találták, hogy olyan sokat találkozom azzal a pappal, akiről amúgy hallották is, hogy valami nincs rendben vele, és gyanúsan sok fiatal fiú van körülötte állandóan, de nem tudták, mit tehetnének. És én dühös voltam rájuk ezért a vétkes naivitásukért és a felelősséghárító tehetetlenségükért. Én gyerek voltam, ők pedig a szüleim voltak, az lett volna a dolguk, hogy mindent megtegyenek azért, hogy megvédjenek engem.”

Azért kezdett a kocsmában dühöngeni, mert a vele vitázó férfiban felfedezte ezt a hozzáállást: „újra ezt a haragot éltem át. Itt van egy apa, aki szilárdan ragaszkodik hozzá, hogy ő lényegében majdnem tehetetlen a gyermekének védelmében. Én pedig, mintha megnyomtak volna egy play-gombot, újraéltem azt a múltbeli pillanatot, és annak a gyermeknek a haragja kiszakadt belőlem, és magamból kikelve üvöltöttem az arcába, hogy azért történhetett meg velem, ami megtörtént, mert az én szüleim is olyan fafejek voltak, mint ő. (Eredetileg kissé szalonképtelenebb kifejezést használtam.)”

A 444-en megjelent írás kitér arra is, Hodász esete nem példa nélküli. Pető Attila elsőként beszélt arról, hogy egy pap molesztálta, majd éveken át nem kapott megfelelő tájékoztatást az ügyéről az esztergomi érsekségtől. Többször hívogatta a katolikus elöljárók hivatali számait, sms-eket küldött nekik, akik erre – válasz helyett – feljelentették zaklatásért. Múlt héten elítélték, másodfokon megrovást kapott.

(444.hu)