Cseh államfőválasztás – Középpontban a Beneš-dekrétumok

A hét végén sorra kerülő döntő körbe Miloš Zeman volt szociáldemokrata miniszterelnök és Karel Schwarzenberg külügyminiszter került.

    A csehországi viszonyok ismerői szerint a Beneš-dekrétumok témájával számolni kellett, hiszen Schwarzenberg múltja szinte tálcán kínálta ezt a nacionalista kártyát. Miloš Zeman valószínűleg nagyon jól tudta, miért kérdezte felszólítás nélkül a csütörtöki első elnöki televíziós vitában vetélytársát éppen a Beneš-dekrétumok ügyében vallott véleményéről. A téma felvetése ugyanis lehetőséget adott Zemannak, hogy a cseh nemzeti érdekek védelmezője szerepében tüntethesse fel magát az  "ellenséges, megbízhatatlan idegenek" ellen.  

    A Schwarzenbergek, az egyik leggazdagabb cseh arisztokrata család, ugyanis az 1948-as kommunista fordulatkor Ausztriába menekült, és maga Schwarzenberg csak az újabb, az 1989-es rendszerváltás után tért vissza hazájába.

    Az elmúlt két évtizedben több politikus is megkérdőjelezte, vajon a svájci-cseh állampolgárságú Schwarzenberg rendes cseh ember-e. Közismert, hogy ezt a cseh nemzeti érdekekre hivatkozva, a nacionalista kártyát gyakran használó és az európai integrációhoz komoly fenntartásokkal viszonyuló Václav Klaus államfő is megtette nem egy alkalommal. Schwarzenberg külügyminiszteri kinevezésekor például nyíltan arról elmélkedett, hogy valóban Csehország érdekeit fogja-e védeni tisztségében az osztrák-svájci kötöttségekkel is rendelkező politikus.

    A prágai média szerint úgy tűnik, hogy Schwarzenberg ebben a kérdésben nem volt egészen jól felkészítve, s kissé sarkítottan, pontatlanul fogalmazott, majd magyarázkodásra kényszerült.

    Mindezek ellenére tény, hogy Schwarzenberg csütörtöki kijelentése, miszerint az 1945 után a csehszlovákiai németek és magyarok ellen alkalmazott politika mai szemmel nézve az emberi jogok megsértését jelenti, nem újdonság a cseh politikában. "A múltat nem tudjuk megváltoztatni, mai szemmel elfogadhatatlan cselekedetekről volt szó" - nyilatkozta erről például Václav Klaus 2003-ban, röviddel azután, hogy elnökké választották. "A német lakosság kitelepítésére pontosan a sztálini migrációs költöztetések szellemében került sor" - állította Miloš Zeman 1990-ben, még a csehszlovák szövetségi parlament képviselőjeként.

    Schwarzenberg ellenfelei azonban főleg azt kifogásolják, hogy a külügyminiszter kijelentette: ha a kitelepítésekre ma került volna sor, akkor valószínű, hogy Benes elnök a hágai törvényszék előtt találta volna magát.

    A nacionalisták szerint Schwarzenberg azt állította: Benes háborús bűnös, és Hágában lett volna a helye. Zeman a pénteki, második elnöki televíziós vitában hangsúlyozta: számára ezentúl már elfogadhatatlan, hogy Schwarzenberg cseh elnök legyen. Klaus meg úgy fogalmazott, hogy ezt sosem felejti el neki.

    A cseh sajtó elismeri, Schwarzenberg nem mondott újat, mikor kijelentette, hogy az 1945 utáni kitelepítések mai szempontból az emberi jogok megsértését jelentenék. Azt sem vitatja, hogy Benes elnökről elhangzott mondatát sem lehet tartalmi szempontból kifogásolni. A konzervatív Lidové noviny és a baloldali Právo kommentátorai azonban azt is megjegyezték, nem kizárt, hogy emiatt Schwarzenberg veszíteni fog.

    A Hospodárské noviny gazdasági napilap azt írta: várható volt, hogy Zeman előhúzza a német kártyát, amivel a választást "a nemzet intelligenciatesztjévé" változtatta. Feltette a kérdést: "Valóban elképzelhető, hogy az új elnök személyéről a harmadik évezred küszöbén több mint ötven éves események és ideológiai dogmák döntsenek?"

    A Lidové noviny szerint a kibontakozott vita nagyon tanulságos, és megmutatta, milyen erősek a cseh politikában bizonyos hagyományok: a politika szótárába olyan korábban, a szocializmus idején kedvelt fordulatok tértek vissza, mint például "az arisztokrácia és a klérus képviselője", "az elkorcsosodott arisztokrácia" vagy az "osztrák hercegek", s így "a bolsevikok" örömére "visszatértünk a családi származás szerinti káderezéshez is".

    Minden valószínűséggel valóban az arisztokrácia és a plebejusság összecsapásáról van szó. "Sajnos a plebejusság legellenszenvesebb és legrosszabb formájáról" - véli a befolyásos lap.

    A szudétanémetek kitelepítéséről kibontakozott csehországi vitának van még egy tanulsága. Eddig ugyanis senki még csak nem is említette, hogy a hírhedt Benes-dekrétumok a szlovákiai magyarokra is vonatkoztak. A vita csak a németekről szól, mintha a magyarok problémája nem is létezne. A cseheket nyilvánvalóan nem érdekli a magyarok 1945 utáni meghurcolása. Ezt bizonyította Jiří Paroubek szociáldemokrata cseh miniszterelnök is, aki néhány éve csak a kitelepített és üldözött német antifasisztáktól kért a kormány nevében bocsánatot, a magyaroktól nem.

    Csehországban korábban, a csehszlovák állam idején is többé-kevésbé általános volt a vélemény, hogy a szlovákiai magyarok problémái kizárólag a "szlovákok ügyét" képezik, s azokkal Pozsonynak kellene foglalkoznia. Ez a vélemény a közös állam megszűnése után szemmel láthatóan még inkább megerősödött.

    A Beneš-dekrétumok lehetővé tették, hogy az akkori Csehszlovákia területén élő németeket és magyarokat kollektíven bűnösnek mondják ki, megfosszák őket állampolgárságuktól, kitelepítsék, földjeiket pedig elkobozzák. A németeket kitelepítették, míg a magyarok kitelepítését a győztes hatalmak potsdami értekezlete nem hagyta jóvá.