Bölcskei: Van-e még csókolni való arcunk?

A Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi-elnöke a karácsonyi istentiszteleten János evangéliumáról beszélt, mondván: hiányoznak belőle a hagyományos karácsonyi szereplők, a királyok, a pásztorok vagy akár Szent József, de benne van az Ige, hiszen az első karácsonykor „az Ige testté lett”.

Szavai szerint ez azért áll így az evangéliumban, mert „Isten talán gondolt arra, hogy jöhet idő, amikor a karácsony szereplői zavarosan keverednek össze” korunk teremtményeivel, akik el akarják hitetni velünk, hogy attól lesz szép az ünnep, ha „minél többet vásárolunk”. János evangélista ezzel szemben a csendes visszavonulást, az ünnep zajoktól mentes meghittségét és tisztaságát hirdeti - mondta. „Arca lett az Istennek - mondta János -, hát mi el ne veszítsük ezt az arcot” - figyelmeztetett.

Nagy László költő még az 1960-as években üzente a jövő magyarjainak: „ha lesz még emberi arcuk, csókolom őket” - idézte fel a püspök, majd feltette a kérdést: „Ma van-e még csókolni való arcunk?”. A kérdésre válaszolva úgy fogalmazott: „Sokakat tesz egyre inkább arctalanná a szegénység, a kilátástalanság, a jövőtlenség, a kiábrándultság”.

Bölcskei Gusztáv beszélt az „arctalan emberekről” is, akik a „maguk hatalmának megtartása érdekében orruknál és hasuknál fogva vezetnek másokat”. Szerinte az „arctalan emberek” és a tömegízlés miatt „bomlik, foszlik szét az, amit a teremtett világ arcának nevezünk”.

„Egyesek sokszor elfelejtik, miért adatott nekik hatalom” - fogalmazott, majd utalt arra, hogy a hazai segélyszervezetek az idén kevesebb adományt kapnak. Ennek az az oka, hogy az adakozókat megadóztatják, amire „az illetékesek arcátlanul azt hazudták, hogy ez így van mindenhol az Európai Unióban” - mondta.

Kérte Istent, hogy segítsen, ne engedje elfelejteni az emberi arcot 2008-ban, hiszen fontos, hogy azt az emberek meglássák egymásban. (MTI)