Bizonytalan a férfiakkal zsúfolt bolygó jövője

Egyelőre nem ismeretesek, milyen következményekkel jár majd a Christophe Guilmoto francia demográfus által "aggasztó elférfiasodásnak" nevezett jelenség a szelektív terhesség-megszakítás jellemezte országokban, mint India és Kína. Számos szakértő véli azonban úgy, hogy ötven éven belül a nőhiánynak ugyanolyan hatása lesz a társadalomra, mint az általános felmelegedésnek: láthatatlan, de létező.

A figyelmeztetések mögött cáfolhatatlan statisztika áll. A természet változatlan adatokat produkál: 100 lánygyermekre 104-106 fiú születése esik, és ennek az aránynak a legkisebb megváltoztatása is csak rendellenes tényezőkkel magyarázható. Indiában és Vietnamban 112 fiú és 100 lány születik, Kínában ez az arány 120 a 100-hoz, míg egyes régiókban 100 lányra 130 fiú születik. A tendencia egyre terjed: Azerbajdzsánban, Grúziában, Örményországban az arányszámok azonosak: 100 születő lányra 115 fiú esik. Szerbiában és Boszniában szintén hasonló jelenség tapasztalható.

A jelenségre világszerte 1990-ben figyeltek fel, amikor Amartya Sen indiai Nobel-díjas közgazdász Több mint 100 millió hiányzó nő sokkoló címmel jelentette meg írását. A demográfusok becslése szerint ez a szám mára meghaladta a 160 milliót. A jelenség annak a következménye, hogy hagyományosan népszerűbbek a fiúgyermekek, csökken a termelékenység sőt, ami még fontosabb, az olcsó ultrahangnak köszönhetően kiderül, hogy a magzat nőnemű, s illegálisan el lehet végeztetni a terhesség-megszakítást.

Még ha Indiában és Kínában a következő tíz évben vissza is térnek a normális arányszámok, Guilmoto szerint továbbra is fejtörést okoz a nősülés e két országban a következő évtizedekben. "A férfiak nemcsak idősebb korban nősülnek majd, de azt is kockáztatják, hogy agglegények maradnak egy olyan országban, ahol rendszerint szinte mindenki talált magának feleséget" – mondta.

Egyesek úgy vélik, hogy az új jelenség növelheti a többférjűséget és a szexturizmust, mások viszont katasztrófa-forgatókönyvet írnak, amelyekben nőrablás, az erőszak és a konfliktusok számítanak társadalmi normának majd. Néhány éve Valérie Hudson és Andrea den Boer politológusok azt írták, hogy a többségében férfiak lakta ázsiai országok veszélyt jelentenek a Nyugat számára. Szerintük "azokban a társadalmakban, ahol jóval több a férfiak száma a nőkénél, csak az otthon az erőszak elnyomására, illetve az erőszaknak gyarmatosítás vagy háború által külföldre történő exportjára képes tekintélyelvű rendszerek képesek kormányozni".

Mara Hvistendahl, a Science című folyóirat újságírója és a Nem természetes kiválasztódás című esszé szerzője rámutat, hogy a nagyszabású háború esélye kicsi, India ugyanis demokratikus állam. Elismeri ugyanakkor, hogy "történelmileg nem kellemes olyan társadalmakban élni, ahol a férfiak száma meghaladja a nőkét", utalva ezzel az instabilitás és időnként az erőszak veszélyére.

A ENSZ szakosított szervezetei figyelmeztettek a nők alacsony száma és az lánykereskedelem, illetve a nősülés céljából történő népvándorlás közötti összefüggésre, de egyelőre kevés megoldási lehetőséget vázoltak fel.
Guilmoto szerint elsődleges annak biztosítása, hogy probléma köztudott legyen, és ne csak a fejlődő országokban.