Akik cipőben fognak meghalni

„Nem ismerem pontosan a statisztikákat, megítélésem szerint azonban számos országban viszonylag több brutális leszámolás történik, mint nálunk” – közölte lapunkkal az országos rendőrfőkapitány első helyettese, Jaroslav Spišiak. Ez könnyen előfordulhat, hiszen több lakosra általában több bűncselekmény is jut, leszámítva persze a különleges helyi viszonyokat.

Hogy egy bűnszövetkezet működik, arról nem csak a brutális leszámolásokról szóló hírekből értesülhetünk. Dunaszerdahelyen és Nagymegyeren, ahol szinte mindenki mindenkit ismer, a bűnszövetkezetek tagjai szinte szimbiózisban élnek a lakossággal. A polgárok ezt azonban nem verik nagydobra. Azok a vállalkozók sem, akik rendszeresen védelmi pénzt fizetnek az alvilágnak. Kovács Péter Dunaszerahelyi járási rendőrparancsnok szerint azért, mert „nekik is vaj van a fejükön”. Csupán kevesen tudják, hogy az is támogatja az alvilágot, aki a piacon olcsó pénzen illegálisan másolt kazettát, vagy olcsó cigarettát vásárol. Értesülések szerint előfordult már olyan eset, amikor éppen az egyik maffiózó segített munkát találni – persze a maga módján – egy vállalkozó szelídnek nem nevezhető, ám hatásos rábeszélésével. Az is előfordult már, hogy éppen egy vállalkozóról derült ki, mivel is foglalkozik valójában, említhetnénk például Peter Steinhübelt, aki káprázatos vagyonra tett szert, több mint egymilliárd koronára. Ehhez persze az is hozzájárulhatott, hogy érdekeltsége volt számos frissen privatizált nagyvállalatnál. Más esetben még szembetűnőbb lehet az államhatalom bizonyos szereplőinek összefonódása az alvilággal. Máig nem bizonyított, hogy Róbert Remiáš meggyilkolását tulajdonképpen az akkori szlovák titkosszolgálat rendelte el, bár ez lenne az egyik logikus indítóok. Remiáš ugyanis öszszekötője volt annak az Oskar Fegyveresnek, akit tanúként lehetett volna kihallgatni a korábbi köztársasági elnök, ifjabb Michal Kováč külföldre hurcolásának ügyében. Sajtóhírek szerint az ügy felgöngyölítését az is hátráltatta, hogy az államfő fia maga is gyanús ügybe keveredett, tehát nehéz lett volna őt ártatlannak beállítani. A gyilkosságot állítólag a pozsonyi alvilág akkori koronázatlan királya, Miroslav Sýkora rendelte meg, akit azóta szintén elért a végzete.

A bűnszövetkezetek tagjai köztünk járkálnak. Sokakat személyesen ismerünk. A rendőrség természetesen mindent elkövet, bizonyíték híján azonban nem sokat tehet. A telefonokat sem hallgathatja le például, bár nem biztos, hogy ezzel sokra mennének, hiszen egy jól menő bűnszövetkezetnek nem lehet probléma a legmodernebb műszaki felszerelés – titkosító berendezések – beszerzése sem. Éppen ezért nem tanácsos velük ujjat húzni. Kockázatos lenne. Jó példát mondott erre közvetve Jaroslav Spišiak, aki szerint a fővárosban több tucat vállalkozó fizet rendszeresen védelmi pénzt. Tanúskodni azonban senki sem hajlandó. Legalábbis még nem.

Bár mint az alábbi összeállításból is kiderül, bűnszövetkezet tagjának lenni nem egy életbiztosítás. Bár időszakos gazdagságot hozhat, általában rövid élettel párosul. Moldova György szerint egy maffiózó tisztában van azzal, hogy cipőben fog meghalni. (szge)