A Nagaszaki elleni atomtámadás áldozataira emlékeztek Japánban
2019. augusztus 9. 08:21
Nagaszaki békeparkjában egyperces néma csenddel kezdődött a megemlékezés helyi idő szerint délelőtt 11 óra 2 perckor, 1945. augusztus kilencedikén ugyanis abban a pillanatban dobta le a japán városra egy amerikai B-29-es bombázó repülőgép az atombombát. A robbanás több mint 70 ezer halálos áldozatot követelt.
Taue Tomihisa, Nagaszaki polgármestere a megemlékezésen felolvasta hagyományos békenyilatkozatát, amelyben idézte egy, az atomtámadás sugárfertőzött túlélője (hibakusa) egyik versét. A költemény leírja azt a borzalmat, amit a bombázás okozott, egyben arra szólít fel, hogy ne ismétlődjön meg ez a tragédia.
Tomihisa úgy vélekedett, hogy a nukleáris leszerelés ügye veszélyben van, éppen ezért az Egyesült Államokhoz és Oroszországhoz fordult, hogy a két nagyhatalom vállaljon kezdeményező szerepet a leszerelés terén. A városi elöljáró egyben arra szólította fel a megemlékezésen jelenlévő Abe Sindzó kormányfőt, hogy Japán csatlakozzon az ENSZ által 2017-ben elfogadott atomfegyver-tilalmi egyezményhez. Kezdeményezte egyben, hogy Japán, az egyetlen állam, amely elszenvedte az atomtámadást, álljon az élére a világbéke megteremtését célzó erőfeszítéseknek.
1945. augusztus 6-án Hirosimát, három nappal később Nagaszakit érte atomtámadás. A szörnyű pusztítás nyomán Japán feladta a harcot: 1945. augusztus 15-én Hirohito császár bejelentette a szigetország kapitulációját. A történészek mind a mai napig vitáznak arról, hogy szükség volt-e a két atombomba ledobására. Az egyik oldal szerint igen, hiszen így sikerült megmenteni rengeteg amerikai katona életét, akik elestek volna, ha szárazföldi támadást kell indítani Japán ellen. Mások viszont azt állítják, hogy a szigetország már mindenképp közel állt a kapitulációhoz, és ez atomtámadás nélkül is bekövetkezett volna.
Úgy vagyunk az újságírással, mint a hivatásos zenészek: fellépünk naponta a „kőszínházban", elegáns ruhában a hűséges, bérletes közönségünk előtt, vagyis eljuttatjuk a postaládákba, árushelyekre nyomtatott napilapként a fizetős Új Szót. És mondhatjuk azt, hogy kiállunk a mélyen tisztelt publikum elé a korzón is, kicsit könnyedebben szórakoztatjuk, elgondolkodtatjuk a közönséget, érzelmeket kiváltva az erre járó tömegből. Ez az előadás pontosan olyan szenvedélyes, mint a kőszínházi fellépés, ugyanúgy sok munkával jár, mégis ingyenes. Ha tetszett, hálásan fogadjuk adományát, amit a jelképes hegedűtokba helyezhet. Eddigi felajánlásait is szívből köszönjük az új hangszerekhez, a zenekar bővítéséhez, a repertoár kiszélesítéséhez: az ujszo.com naprakész működtetéséhez.
Ha támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra. Köszönjük.
Támogatom
Legfrissebb cikkek
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.