A kelet-ukrajnai helyzet "kezelése" és a szíriai szerepvállalás volt az év két nagy kihívása Oroszország számára

A "normandiai négyek", azaz Németország, Franciaország, Oroszország és Ukrajna vezetői az év során többször tárgyalóasztalhoz ültek, a terítéken pedig folyamatosan az a kérdés volt, hogy teljesültek-e a februári minszki csúcstalálkozón tető alá hozott egyezségek a tűzszünetről és a nehézfegyverek visszavonásáról Ukrajna keleti részéből, az egyezmény ezen kívül magában foglalja Donyeck és Luhansz megye különleges státusának biztosítását is. Az ukrán vezetés nem mutat túl nagy hajlandóságot arra, hogy megadja a különleges státust a két szakadár területnek.    Sokan részben Oroszország számlájára írják a minszki megállapodások végrehajtásával kapcsolatos késedelmet (közvetlen és közvetett beavatkozást is Moszkva szemére vetnek). Vlagyimir Putyin elnöknek azonban megvolt erre a maga "magyarázata": november 13-i interjújában azt mondta, "nem kell túldramatizálni" ezt a késedelmet, szerinte a megállapodások rendelkezéseit, alapelveit és értelmét a felek nem kérdőjelezik meg, csupán az időkeret "technikai" kiszélesítéséről van szó. Az orosz elnök ugyanakkor úgy vélekedett: még mindig fennáll a veszélye, hogy a Donbasz térség újabb "befagyott konfliktussá" válhat.     Putyin mindenesetre nem tagadta az orosz jelenlétet, éppen mostani évértékelőjében hangoztatva: Moszkva sosem mondta, hogy nem voltak a katonai szférában is feladatokat ellátó (orosz) emberek Kelet-Ukrajnában, ez viszont nem azt jelenti - tette hozzá -, hogy orosz sorkatonák vannak ott.     Putyin ugyanakkor óva intette Kijevet, hogy túlságosan közelekedjék az európai integrációs szervezethez. Nem rejtette véka alá, hogy Kijev elveszíti a kiváltságait és kedvezményeit a kereskedelemben, miután a jövő év elejétől életbe lép az Európai Unió és Ukrajna között a szabadkereskedelmi megállapodás.     A "normandiai négyek" október 2-i párizsi csúcstalálkozójának már külön aktualitást adott, hogy Oroszország szeptember 30-án légicsapásokat indított Szíriában az Iszlám Állam állásai ellen. Ez a lépés már szükségessé tette az együttműködést, mivel el kellett kerülni, hogy az amerikaiak vezette koalíció és Oroszország harci gépei között bármiféle véletlen incidens történjen. Október 20-án az amerikai és az orosz fegyveres erők képviselői alá is írták ezzel kapcsolatosan az egyetértési memorandumot.    Nyugati és helyi ellenzéki források azonban arról számoltak be, hogy az orosz gépek számos bevetése során nem a dzsihadistákat, hanem a nyugati támogatással bíró szíriai felkelőket bombázták. Washington és London továbbra is attól tart, hogy Moszkvának inkább Bassár el-Aszad rezsimjének fenntartása áll az érdekében, semmint a terroristák elleni harc.     Fennmaradt a nyugatiak és Moszkva között a nézetkülönbség a szíriai rendezés módjáról. Az oroszok hangsúlyozták: a terroristák elleni "természetesnek szövetségesnek" tekintik Bassár el-Aszad elnök rezsimjét, szerintük az elnök sorsáról a szíriai embereknek kell dönteniük. A nyugati álláspont értelmében viszont Aszadnak távoznia kell a hatalomból, átmeneti kormányt kell létrehozni, választásokat kell tartani.     A november 13-i párizsi merényletek nyomán azonban égetővé vált a terrorizmus elleni közös fellépés, ez időlegesen némileg "felülírta" Bassár el-Aszad személyes sorsának  problémáját. November 26-án például az Iszlám Államra mért csapások összehangolásáról, az információcsere és a katonai együttműködés erősítéséről állapodott meg Moszkvában az orosz és a francia elnök.     Az elmúlt hetekben a két nagyhatalom is az együttműködés bizonyos szintjét kezdte kialakítani. Moszkva és Washington közösen kezdeményezte a világszervezet e testületének a tagországok pénzügyminiszterei által egyhangúlag megszavazott határozatát is, amelyben az Iszlám Állam pénzügyi csatornáinak az eltorlaszolásáról döntöttek. Az amerikaiak vezette koalíció és az oroszok által indított katonai hadműveletek egyik bevallott közvetlen célja főleg a dzsihadistáknak a török területre vezető olajcsempész-útvonalainak felszámolása. December második felében a szíriai rendezéséről BT-határozatot fogadtak el, amelyben nem említették külön Aszad nevét, de egy jövendő szíriai egységkormány létrehozásával kapcsolatos folyamat kezelésével kapcsolatosan az orosz és az amerikai fél több szempontból közös nevezőre jutott, a két ország külügyminisztere a szíriai helyzet kapcsán legutóbb New Yorkban közös sajtóérteketletet tartott.      A szíriai háborús helyzet ugyanakkor bonyolította Moszkva külkapcsolatait. Jelentős feszültséget okozott például Törökország és Oroszország között, hogy a török légierő egyik F-16-os vadászgépe lelőtt egy orosz vadászbombázót. A török álláspont szerint az orosz gép megsértette a török légteret, az életben maradt orosz navigátor viszont cáfolta ezt. Az év végére mindenestre Moszkva elkönyvelte már magának, hogy - mint Vlagyimir Putyin évértékelőjében hangsúlyozta - nincs kilátás a török kormányhoz fűződő kapcsolatok javítására, Törökország "lopakodó iszlamizációja" pedig Oroszország nemzetbiztonságát fenyegeti.    A sűrűsödő geopolitikai érdekellentétek és a terrorizmus szorításában viszonylag élénk konzultáció folyt a két nagyhatalom vezetői között, Barack Obama és Putyin az év során többször beszélt telefonon, az ENSZ Közgyűlés ülésszakán és a G20-csoport törökországi csúcstalálkozóján személyesen is találkozott.