Bűnüldözők bűnei

Aránylag rövid időn belül megkezdődött a gyanúsítottak letartóztatása, és közülük néhányan hajlandóságot mutattak az együttműködésre. A nyomozók ezután jórészt az ő vallomásaik alapján folytatták a sok millió eurós bűncselekmények leleplezését, a hatósági eljárás jogosságát elsősorban a számonkéréstől tartó Robert Fico vitatta.

Mára a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás mérlege legalábbis fele- más. Több tucat gyanúsított került szigorított vizsgálati fogságba, két fontos személy (Milan Lučanský volt országos rendőrfőkapitány és František Böhm vállalkozó, a Szlovák Információs Szolgálat egykori tagja) öngyilkosságba menekült az ellenük felhozott vádak elől. Martin Ribár ügyvédet az Alkotmánybíróság döntése alapján engedték szabadon, mert a taláros testület megállapítása szerint a nyomozás és a fogva tartás idején sérültek alapvető emberi jogai. A legnagyobb közfigyelmet a csúszópénzek elfogadásával meggyanúsított Vladimír Pčolinskýnak, a titkosszolgálat volt igazgatójának és Jaroslav Haščáknak, a Penta társaság egyik vezetőjének esete váltotta ki. Mindkettőjüket Maroš Žilinka főügyész a büntető törvénykönyv hovatovább hírhedtté váló 363-as paragrafusa alapján, bizonyítékok hiányára hivatkozva felmentette a vádak alól. Utóbbi nyilvános bocsánatkérést, vagy 13,5 millió eurós kártérítést követel a kormánytól. Több főkolomposnak tartott személy hosszú vizsgálati fogság után immár szabadlábon védekezhet. Az ellenük felhozott vádak – Dušan Kováčik volt speciális ügyész kivételével – egyelőre nem jutottak el a bírósági tárgyalásig.

Nem egyszerű megválaszolni a kérdést, vajon kik akadályozzák a rugalmasabb nyomozást, s miért tört ki és dúl a mai napig háború a rendőrségen belül, továbbá Maroš Žilinka és Daniel Lipšic, a speciális ügyészség vezetője között. Az egyik lehetséges válasszal Peter Bárdy szolgált. Az Aktuality.sk főszerkesztője úgy véli, hogy Igor Matovič még kormányfőként végzetes hibát követett el, amikor a fontos tisztségek elosztásakor beleegyezett abba, hogy az SIS élére Boris Kollár házelnöknek, a Sme rodina elnökének egyik bizalmasa, Vladimír Pčolinský kerüljön. Ő magával vitte és ezzel lekötelezte azokat a rendőröket is, akik addigi beosztásukban esetleg besározódtak. Miután az új igazgató megneszelte, hogy ellene is nyomoznak csúszópénz elfogadásának gyanújával, ellentámadásba lendült. Kapcsolatai révén elérte, hogy az ellene vizsgálódó Ján Čurillát és a bűnüldöző ügynökség (NAKA) további három tagját titkos lehallgatások alapján hivatali hatalommal való visszaélés gyanújával letartóztassák. Másfél hónap múltán, bírósági határozat nyomán engedték ki őket. Ezután sem adták fel a harcot Pčolinský ellen, aki a volt beosztottját, Boris Beňát és a másik koronatanút, Ľudovít Makót hamis tanúzás miatt jelentett fel. Ám az ügyükben eljáró bírónő alaptalannak minősítette nemcsak a vádat, hanem az egész eljárást.

Még a helyhiány miatt csak vázlatos tényfelsorolás is két frontot rajzol meg. Az egyik oldalon a saját emberét védő Boris Kollár és a vele szimpatizáló Žilinka ügyködik, akinek néhány lépését még a saját bőrét menteni igyekvő Fico is megdicsérte. Velük szemben sorakozott fel Lipšic és a NAKA vele tartó nyomozói. A Smer elnöke szerint ők a jelenlegi ellenzéket, főleg annak vezetőit akarják ellehetetleníteni, ezért túlkapásoktól sem riadnak vissza. A két tábor csatája megosztja a bűnüldözőket és az igazságszolgáltatást is.  Jelenleg a közvéleményt a orosz–ukrán háború, még inkább az energiaárak, a megélhetési költségek szüntelen emelkedése aggasztja. Ám közben a bűnüldözők csatái és bűnei miatt súlyosan sérülhet igazságszolgáltatásunk függetlensége – és a maradék hitele.