Voltak sikerek és kudarcok is

A mezőgazdászok óvatosak, titokban ránk szavazhatnak, de nem lépnek be a pártba, attól tartva, hogy más kormány esetén esetleg hátrányos megkülönböztetésben részesülnének. Tömören miként jellemezné az elmúlt négy évet?

Tíz év után először ért el nyereséget az ágazat. A tavalyi 600 millió koronás pluszt kétségkívül sikernek tartom. Elvégre utoljára 1992-ben volt nyereséges a mezőgazdaság.

Az előrelépés nem csupán annak köszönhető, hogy a földművesek 2000 őszén időben megkapták a szárazságpénzt, meg tudták alapozni a termelést, és sok év után meg tudták adni a növényeknek mindazt, amit tankönyv szerint igényelnek?

Nyilvánvalóan ez is hozzájárult, de a szárazságpénz nincs benne a múlt évi gazdasági eredményekben. Meggyőződésem szerint ha sikerülne a támogatásokat megtartani legalább a 2001-es szinten, akkor tartósan nyereséges zónában lehetne tartani az ágazatot. Nagy előrelépés, hogy tavaly a mezőgazdaságban vállalkozó cégeknek a 72 százaléka nyereséggel zárta az évet, a korábbi években ez az arány csak 50 százalék volt. Az igazi az lenne, ha a nyereségesség 90 százalék körül alakulna. Még ilyen aránynál is az agráriumban óriási, más ágazathoz nem mérhető a piaci szelekció mértéke.

Javíthatta a tavalyi nyereségességi mutatót a tartósan veszteséges vállalatok lemorzsolódása is.

Mi is hozzájárultunk ehhez azzal, hogy két évvel ezelőtt olyan intézkedéssorozatot vezettünk be, melynek eredményeként a legrosszabb vállalatokat kizártuk a támogatási rendszerből, így ezek törvényszerűen kihullottak a rostán. Kiderült ugyanis, hogy nagyon nagy veszteséget a leggyengébb cégek egy ötöde produkálta. Logikusan jött az ötlet, hogy ha ezek a cégek nem lennének, akkor a nyereségesség is emelkedne.

Értsem ezt úgy, hogy pozitívan értékeli az elmúlt négy év agrárpolitikáját?

A kormányprogramban vállaltakat egy-két kivétellel nagyjából sikerült teljesíteni.

Akkor elemezzük egy kicsit a kormány programját és az MKP 1998-as választási ígéreteit. A párt programjában kiemelt gazdaságpolitikai területként emlegette a mezőgazdaságot és az agrárvertikum egészét. Ön szerint az elmúlt négy év során az MKP, a párt kormánytagjai és parlamenti képviselői valóban kiemelten viszonyultak ehhez az ágazathoz?

Nehéz maradéktalanul támogatni egy tárcát, amelyet Pavel Koncoš vezet. Az SDĽ és az MKP politikai csatározásainak eredményeként volt rá példa, hogy az MKP nehezített vagy nem támogatott jó előterjesztéseket, nyilván a miniszter személye miatt. Például a tavalyi költségvetési vitában még a parlamenti bizottságban átment az a javaslat, amely a dotációk szinten tartását célozta. A plénumban a kormánypárti képviselők a javaslatot már nem támogatták. Azóta kiderült, s ezt a gazdasági elemzések is igazolják, hogy az ágazatnak nyújtott pluszpénz a gazdaságossági eredményekben is megmutatkozott, azaz nem igaz, hogy ezt a forrást az ágazat fölemésztette. Az is kiderült, s ezt konkrét számokkal is bizonyíthatom, hogy minden támogatásnövekedés – mivel a szisztematikus dotációk összege maradt - Dél-Szlovákiába irányult. Két év alatt a Dunaszerdahelyi járásba plusz 50, a komáromiba plusz 72, az érsekújváriba plusz 67, a galántaiba plusz 68 százalékkal emelkedtek a beáramló agrártámogatások. Ez átlagban járásonként plusz százmillió korona támogatást jelent két év alatt. Kétségkívül kiemeltebben kezelte a párt az önkormányzati politikát, az oktatásügyet, mint az agráriumot. E téren még vannak tartalékok, de kicsit a mezőgazdászok is hibásak abban, hogy nem aktivizálják magukat a párton belül - ők nagyon sokáig csak agrárpártokban gondolkodtak. Négy év alatt azért e téren is történt előrelépés: a Kassai és a Besztercebányai kerületben megalakultak a pártnak a regionális mezőgazdasági bizottságai.

Bevallom, eddig vidéken sem hallottam ezekről a fórumokról. Működnek?

MKP-tagokból álló szakmai fórumokról van szó, amelyek jobbára már működnek. Valljuk be, a mezőgazdaság nagyon államfüggő ágazat. Ez is hozzájárul, éspedig nem csekély mértékben ahhoz, hogy a mezőgazdászok óvatosak, nem kötelezik el magukat egy párt mellett sem. Titokban ránk szavazhatnak, de nem lépnek be a pártba, attól tartva, hogy más kormány esetén esetleg hátrányos megkülönböztetésben részesülnének.

Lépjünk tovább: az MKP és a kormány a kis- és a nagy agrárvállalkozások esélyegyenlősége mellett kötelezte el magát. A kívülállók számára azonban úgy tűnik, hogy a tárca jelenlegi vezetése a nagyüzemeket, szövetkezeteket jobban támogatja. Azonosul ezzel a meglátással?

Nem, mert évről évre csökkentjük a piaci forgalom összegét, amelynek eléréséhez kötjük a támogatás nyújtását. Ez egyértelműen a kistermelőknek kedvez.

Mondok két ellenpéldát: piros gázolaj, megadóztatott dotációk.

Mindkét dolog a pénzügyminisztérium számlájára írható. Mi ezeket kezdettől fogva elleneztük és helytelenítettük. Nem mi akartuk a piros gázolajat, hanem a pénzügyi tárca, amely meg akarta változtatni az 1994-tól érvényes, a gázolaj forgalmi adója bizonyos részének a viszszaigénylését lehetővé tevő, a mainál lényegesen egyszerűbb és kevésbé bürokratikus rendszert. A pénzügyesek és a kormány egyes tagjai bizonyára azt gondolták, hogy nem lenne jó, ha a mezőgazdászok megjelennének szállítókapacitásaikkal a piacon és kiszorítanák róla a fuvarozók egy részét. Ez a logika teljesen ellentmond a nyugat-európai gyakorlatnak. Ott a kormányok azon túl, hogy nagy mértékben támogatják a mezőgazdaságot, afelé próbálják terelni a mezőgazdasági vállalatokat, hogy diverzifikálják termelésüket, azaz foglalkozzanak a mezőgazdaságon túl agroturizmussal, útkarbantartással, szállítással stb. Például Ausztriában télen a havat a farmerek pucolják le az utakról, mert akkor nincs szezon, ugyanakkor gépeikkel ezt a munkát el tudják végezni.

Az MKP különösen fontosnak nevezte programjában azt, hogy községi tulajdonba kerüljenek azok az állami tulajdonban lévő földterületek, amelyek a községek kataszterében helyezkednek el, s hogy a községek rendelkezzenek azokról a földekről, amelyek tulajdonosai valamilyen oknál fogva nem érvényesítették tulajdonjogukat vagy ismeretlenek. A kormány is vállalta, hogy kezdeményezni fogja az ismeretlen tulajdonú földeknek a községi tulajdonba történő átadását. E téren vajmi kevés történt.

Sajnos, az utóbbi a koalíciós tanácsban elakadt, főként az SDĽ-nek és elnökének ellenállása miatt. Részeredménynek tartom, hogy sikerült öt évvel kitolni azt a határidőt, amikor ezek a földek állami tulajdonba kerülnek, illetve hogy a községek véleményezhetik e földek bérbeadását.

Az MKP programjában megkérdőjelezte a földadó kivetésének a jogosultságát, ám a kormány kötelezettséget vállalt ezen adónem csökkentésére, éppen a mezőgazdasági termelés hatékonyságának növelése érdekében. E téren is minden maradt a régiben. Ha az emlékezetem nem csal, 4-5 évvel ezelőtt Ön volt az egyik kezdeményezője ezen adó eltörlésének. Megváltoztatta véleményét?

Továbbra is azt tartom, hogy ennek az adóformának nem szabad lennie, főleg akkor nem, amikor kicsi a dotációs keret. A probléma abban van, hogy a földadót 1992-óta a községek kapják meg. Ha az állam szedné, merem állítani, már régen nem volna. Az MKP arra a meglátásra jutott, hogy mindaddig nem támogatja a földadó eltörlését, amíg a közigazgatási reform és a községek finanszírozása nem lesz megoldva.

A dotációkhoz visszatérve lehet, hogy a kormány azért olyan szűkmarkú és nem növeli az ágazatnak nyújtható támogatások öszszegét, mert átláthatatlannak tartja a támogatási rendszert?

Ez könnyen lehet. Sajnos a kormány gazdasági szakértői is azt hiszik, hogy a mezőgazdasági támogatásokkal olyan vállalkozásokat tartunk piacon, amelyek erre nem alkalmasak. Akik nem alkalmasak, azok 90 százalékos nyereségességi szintnél is kihullnának. A mezőgazdaságban sokkal mélyebb strukturális egyensúlyzavarok vannak, mint más ágazatban, ezeket dotációkkal kell kitakarni. Becslésem szerint ha kapna az ágazat az 2001-es támogatási kerethez viszonyítva még 3 milliárdot, a nyereségességi mutató elérhetné a 85-90 százalékot.

Nem lehetett volna az elméleti közgazdászok vitorlájából kifogni a szelet azzal, hogy nyilvánosságra hozzák, ki miért és mennyi pénzt kapott dotációként?

Nagyon jól jött a dotációk ellenzőinek, hogy a minisztérium sajnos nem volt transzparens. Én mindig a nyilvánosság híve voltam. Az idei adatok már az interneten vannak és úgy tudom idővel a korábbi évek adatai is felkerülnek a világhálóra.