Vannak még esélyei az ellenzéknek Magyarországon

Habár elemzők szerint a jelenlegi választási rendszer a Fidesznek kedvez, egyes felmérések szerint meg lehet szorítani a kormányzó pártot, sőt, az sem kizárt, hogy elveszti parlamenti többségét. Választási szakértők szerint ahhoz, hogy a Fidesznek ne legyen többsége, az ellenzéknek 40–45 választókerületben kellene győzni, ahhoz pedig, hogy a Fidesz ne szerezzen kétharmados többséget, legalább 10–15 ellenzéki egyéni győzelemre volna szükség. Ehhez azonban az is kell, hogy sokan menjenek el szavazni, és egyes választási körzetekben csak a kevésbé esélyes ellenzéki jelöltek lépjenek vissza az esélyesebb javára.

Folyamatos visszalépés

A visszaléptetések jelenleg is folynak. Tegnap és tegnapelőtt is történt több bejelentés is. Budapest belvárosi választókerületében előbb Juhász Péter (Együtt) lépett vissza, majd néhány napja Fekete-Győr András, a Momentum elnöke is inkább egy másik ellenzéki jelölt támogatására kérte választóit. A Jobbik ugyan továbbra is indítja jelöltjét, de a felmérések szerint a választókerületben az

LMP-s jelöltnek, Csárdi Antalnak – akit az MSZP–Párbeszéd is támogat –, van esélye a fideszes államtitkár, Hollik István legyőzésére. Hasonló visszalépések történtek tegnap is.

A Publicus Intézet március közepén, a Vasárnapi Hírek számára készült felmérése alapján a baloldali választók közel 100 százalékban hajlandók átszavazni egy másik baloldali párt jelöltjére, és még a különutas LMP szavazóinak 90 százaléka is hajlik erre. „15–20, sőt bizonyos esetben akár 25 olyan úgynevezett csatatérkörzet is van, ahol kisebb a különbség a fideszes és egy erős ellenzéki jelölt között, mint mondjuk az LMP vagy más egyéb pártok szavazóinak aránya” – magyarázta lapunknak az ellenzék esélyét Pulai András, az intézet igazgatója.

A Jobbik kicsit más

Kicsit máshogy viszonyulnak az ellenzéki visszalépésekhez a Jobbik választói. Ugyan esetükben is magas – 60 százalék feletti – az átszavazási kedv egy baloldali jelöltre, de egy részük inkább a fideszes jelöltre voksolna, ha saját pártja visszalépteti jelöltjét. „Érdekesség, hogy a Fidesz-szavazók másodlagos preferenciája a Jobbik, és ez fordítva is igaz, a Jobbikos szavazók másodlagos preferenciája a Fidesz. 20–30 százalék, de bizonyos esetekben akár 40 is lehet azon jobbikos szavazók aránya, akik saját jelölt híján inkább a fideszesre adná a voksát. Még akkor is, ha alapvetően kormányváltást akarnak – magyarázta Pulai. – Több olyan körzet is van, ahol az ellenzéknek az az érdeke, hogy a jobbikos jelölt állva maradjon, mert ha visszalép, akkor nő a különbség a fideszes jelölt javára. Ott a jobbikos szavazó ilyen esetben inkább otthon marad, vagy ha nem, akkor a fideszes jelöltre voksol.”

Internetes felmérés

Több internetes portál is foglalkozik azzal, hogy mely választókörzetekben van esély legyőzni a Fidesz jelöltjét, ha csak egy meghatározó ellenzéki jelölt indulna, vagyis a többiek visszalépnének a javára. A V18 szerint 25 olyan hely van az országban, ahol akkor is nyerhet az ellenzék, ha nem lesz együttműködés a pártok között. Egy másik honlapot Márki-Zay Péter, Hódmezővásárhely február végén megválasztott ellenzéki polgármestere hozott létre, szerinte a Jobbik 10, az MSZP-Párbeszéd 8, a DK 4, független jelölt pedig 2 helyen hozhat mandátumot. További 21 olyan választókerület is van, ahol Márki-Zay talált esélyes ellenzéki jelöltet, a V18 viszont úgy számol, hogy a pártok megállapodására volna szükség, különben nem lesz elég ellenzéki szimpatizáns számára egyértelmű, hogy kire kellene szavaznia, ha a legerősebbet akarja segíteni.

Mire van idő?

Vasárnap már választ Magyarország, a visszaléptetések tehát az utolsó pillanatban zajlanak. „Az idő már valóban rövid. Budapesten és a városiasabb területeken talán elég, ha ez még ma megtörténik, de a vidéki választókerületekben sokkal lassabban terjed az információ, biztosan sokan lesznek, akik csak a választóhelyiségben szembesülnek majd azzal, hogy a jelöltjük visszalépett – véli Pulai. – Biztosan sokan lesznek olyanok is, akik nem mennek el szavazni, mert nem értesülnek arról, hogy van egy esélyes ellenzéki jelölt is, nem jut el hozzájuk a visszalépések híre.”
 

„A választók nagy részének a kormányváltás a legfontosabb”

A napokban jelentik be egyes egyéni választókerületekben, hogy ellenzéki jelöltek lépnek vissza az esélyesebbek javára. A Publicus Intézet március közepén mérte az átszavazási hajlandóságot az ellenzéki választók körében. Pulai Andrást, az intézet vezetőjét kérdeztük.

Milyen eredményt mutat az átszavazási kedv felmérése az ellenzéki választók körében?

A felmérésünk szerint, ha van egy olyan baloldali jelölt, akinek érdemi esélye van a fideszes jelölt legyőzésére, akkor az ellenzéki választók meglehetősen magas hányada átszavazna rá, akkor is, ha például Jobbik-szavazó. A baloldali pártok esetében az átszavazás egy másik baloldali párt jelöltjére 97 százalék feletti. Még az LMP választóinak esetében is 93 százalékot mértünk abban az esetben, ha a cél a kétharmados Fidesz-többség megakadályozása, ha csak a kormányváltás a cél, akkor kicsit alacsonyabb, 80 százalék körüli az átszavazásra kész választók aránya.

A Jobbik választói is hajlandók lennének baloldali jelöltre is szavazni?

Igen, meglehetősen magas, közel kétharmad, illetve az alkotmányos többség megakadályozása érdekében 68% azok aránya, akik hajlandók lennének baloldali jelöltet is támogatni. A választók nagyon nagy részének a kormányváltás fontosabb, mint a saját pártjának a támogatása.

A baloldali választók is hajlandók lennének támogatni a jobbikos jelöltet a Fidesz ellenében?

Igen, valamivel ugyan kisebb mértékben – 10–12 százalékpontnyival kevesebben vannak –, de a baloldali választók is hajlandóak jobbikos jelöltre szavazni. Az LMP szavazói esetében egyszerű a magyarázata a baloldali jelöltek támogatásának: az utóbbi 2-3 évben – amióta nem Schiffer András a pártelnök –, kicserélődött a szavazóbázisuk, sokkal baloldalibbak ma az LMP választói, mint négy éve. Akkor még egyértelműen nem politikai baloldali szavazók körébe tartoztak. Most már a szavazóinak kétharmada inkább baloldalinak mondja magát, négy éve ez még fordítva volt.

A Jobbik esetében mivel magyarázható az átszavazási kedv a baloldalra? Csak a kormányváltás érdekében teszik?

Nem teljesen. A Jobbiknak is van 200–300 ezer olyan szavazója, akik még a baloldal megroppanása előtt baloldali szavazó voltak, vagyis őket az MSZP-től vonzotta magához a Jobbik. Ők tehát két-három ciklussal ezelőtt már szavaztak a baloldalra.

Vannak olyanok is, akik semmiképpen nem szavaznának a másik politikai oldal jelöltjére?

A Jobbik esetében van egy 25–30 százalékos réteg, a baloldalon pedig egy közel 40 százalékos réteg, aki sohasem szavazna az ellenkező oldal jelöltjére.

Mennyire jelöltfüggő az átszavazási kedv? Mennyire határozza meg az átszavazási kedvet, hogy az adott választókörzetben ki az a baloldali jelölt, akire egy jobbikosnak kellene szavaznia?

Egy országos felméréssel ezt nehéz kimutatni, nyilván sokat nyom a latban a jelölt személye. A jó, a másik fél számára elfogadhatóbb jelöltek esetében természetesen az átlagnál is magasabb lehet az átszavazási kedv, míg a rosszabb jelöltek esetében ez nyilván alacsonyabb. Több körzetben készítettünk helyi kutatásokat is, ezek konklúziója az, hogy az átszavazási kedv valóban nagyon erősen jelöltfüggő.

Miért éppen a baloldali jelöltekre való átszavazást mérték?

A baloldali jelöltek beágyazódottsága a legerősebb az ellenzéki jelöltek közül. Az LMP jelöltjeinek néhány városi körzetben talán van esélye, a jobbikosoknak pedig csak néhány vidéki körzetben. A jobbikosnak ott van esélye győzni, ahol kialakul egy egyharmad-egyharmad-egyharmados helyzet a Fidesz– Jobbik–baloldal között. Ilyen például Borsodban lehet. De vidéken is hiába erős a Jobbik, a Fidesz még erősebb. Ha a visszalépések folytatódnak, akár 40 egyéni győztes helyet is elvihet az ellenzék, ami már a Fidesz többségi győzelmét is veszélyezteti, kialakulhat egy olyan állapot, amikor egyik pártnak, így a Fidesznek sem lesz 100-nál több parlamenti képviselője.