Tíz éve verték meg Malina Hedviget

A Legfőbb Ügyészség egyelőre kiegészítő adatokat kért az ügyről, és a héten kapott választ a szlovák féltől – tudtuk meg Fazekas Gézától, a magyar vádhatóság szóvivőjétől. Mint elmondta, az ügy adatainak értékelése folyamatban van, döntés még nem született a büntetőeljárás átvételéről. A szlovák hatóságok lezárták az ügyet, megkeresésünkre a belügyminisztériumban és a Főügyészségen is azt nyilatkozták, az innen kezdve Magyarországra tartozik.  Fico és Kaliňák szerint a kormányt akarta megbuktatni Malina Hedviget 2006. augusztus 25-én támadta meg két kopaszra borotvált, fekete ruhás férfi a Konstantin Filozófus Egyetem magyar tanszékéhez közeli nyírfaligetben, amikor a magyar államvizsgára igyekezett. Támadói elvették a pénztárcáját és a fülbevalóit, a fűbe vonszolták, és a blúzára azt írták, „Maďari za Dunaj. SK bez parazitov” („Magyarok a Dunán túlra. Élősködők nélküli Szlovákiát”). A rendőrség két hét után azzal zárta le a nyomozást, hogy az eset meg sem történt, a diáklány kitalálta az egészet, hogy megússza a vizsgát. Robert Fico kormányfő és Robert Kaliňák belügyminiszter még tovább mentek, amikor a 2006. szeptember 12-i sajtótájékoztatójukon bejelentették, hogy a 23 éves diáklány a szlovák kormányt akarta megbuktatni. Kaliňák a lány blúzát lobogtatva beszélt arról, hogy az írás az övé, és az iratait sem rabolták el, mert a borítékra, amelyben azokat ismeretlen feladótól visszakapta, ő maga ragasztotta a bélyeget.  [[{"type":"media","view_mode":"media_original","fid":"244475","attributes":{"alt":"","author":"pravda.sk","class":"media-image","height":"470","style":"width: 600px; height: 366px;","title":"A hazug hazugot kiáltott","typeof":"foaf:Image","width":"770"}}]] Ezzel a sajtótájékoztatóval kezdődött Hedvig egy évtizede tartó kálváriája, mert miután a miniszterelnök és a belügyminiszter hazugsággal vádolták, a hatóságok már ezen a nyomvonalon haladtak tovább. 2007 áprilisában a rendőrség hamis tanúzás miatt vádat emelt Hedvig ellen, majd szeptemberben arra való hivatkozással, hogy a rendőrség sok mindent elmulasztott a vizsgálat során, a Főügyészség vette át az ügyet. Külön vizsgálócsoportot hozott létre és szakértői jelentést dolgoztatott ki a Komenský Egyetem Orvosi Karának akkori dékánjával, Peter Labašsal. A hírhedt dolgozattól, amelyben megállapították, hogy Hedvig önmagát harapta meg, a társszerzőként feltüntetett szakértők sorra elhatárolódtak.  Hét év sem volt elég arra, hogy egyértelmű bizonyítékot találjanak A hatósági gépezet 2007 tavaszán indult be Hedvig ellen, sorra születtek a kriminalisztikai szakértői intézet Hedvig állítólagos hazugságairól szóló elemzései, a Főügyészségen pedig folytak a kihallgatások. Beidézték a nyitrai kórház alkalmazottait, az ügyön dolgozó rendőröket, Hedvig osztálytársait és tanárait, sőt a fantomrajzok alapján azonosított támadókat is, de hét év sem volt elég arra, hogy Hedvig ellen egyértelmű bizonyítékot találjanak. Dobroslav Trnka volt főügyész többször is kijelentette, hogy már lezárják a vizsgálatot – általában akkor, amikor nyomást akart gyakorolni a kormányra –, de erre hivatali ideje alatt nem került sor.  A hazug hazugot kiáltott Iveta Radičová kormánya idején úgy látszott végre, ha nem is igazságtétellel, de legalább kompromisszummal lezárulhat az ügy. 2012 februárjában a kormány elismerte, „hogy sérülhettek Hedvig emberi jogai azáltal, hogy annak idején nem vizsgálták ki megtámadásának körülményeit”. Az óvatos bocsánatkérés fejében Hedvig visszavonta strassbourgi beadványát, de nem sokáig élvezhette a nyugalmat, mert a Radičová-kormány bukása után visszatérő garnitúra újra támadásba lendült. Robert Kaliňák belügyminiszter kijelentette, hogy a Hedviggel való megállapodás a Radičová-kormány részéről „nem megfelelő, sőt botrányos döntés volt”, és Hedviget több interjúban is beteges hazudozónak nevezte. Az akkor már kétgyermekes anya hat évvel azelőtti elmeállapotát és állításainak hitelességét a vizsgálatba bevont pszichiátriai szakértők elmegyógyintézetben akarták vizsgálni. Hedviget az elkövetkező hónapokban többször is otthonában keresték fel a rendőrök, hogy kézbesítsék neki a pszichiátriai vizsgálatokra szóló idézéseket, majd 2014 áprilisában a Főügyészség vádat emelt ellene hamis tanúzás bűncselekménye miatt. Amint a rendőrségi vádindítvány, úgy az ügyészségi vádirat sem tartalmazta, mikor és miben hazudott, melyik a támadással kapcsolatos állítása nem felelt meg az igazságnak.  2014-ben több százan tüntettek Pozsonyban Malina Hedvig mellett [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"244476","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]] Vádemelés  Hedvig ekkor már Győrben élt, 2013 decemberében az itthon őt ért folyamatos zaklatások miatt felvette a magyar állampolgárságot, és családjával Magyarországra költözött. Ott érte a harmadik, már egy kassai ortopéd szakorvos által kidolgozott szakértői jelentés híre, miszerint az általa leírt támadás „valószínűtlen és kitalált”. A főügyészségi vizsgálatot 2013 óta vezető Katarína Sonderlich Roskoványi számára ez volt az utolsó szükséges érv, hogy vádat emelhessen hamis tanúzás miatt. A vádindítványt a Nyitrai Járásbíróság kapta meg, amely azzal az indoklással utasította el, hogy a legfelsőbb vádhatóság megsértette a vádlott védelemhez való jogát azáltal, hogy nem fordíttatta le a vádiratot magyar nyelvre. Annyit ért el, hogy 2015-ben a kerületi bíróság úgy határozott, ez nem a Főügyészség feladata volt, ha a bíróság magyar vádiratot akar, készíttesse el. Az 58 oldalas vádirat fordítása fél évig készült, végül 2015 szeptemberére kitűzte a bíróság az ügy első tárgyalását.  Miután Hedvig jelezte, hogy élni fog törvény adta jogával, és nem jelenik meg a tárgyaláson, azt elnapolták, és az idén márciusi parlamenti választásokig mindenki kivárt. Közvetlenül a kormányváltás előtt döntött úgy a leköszönő igazságügyi miniszter, Tomáš Borec, hogy eleget tesz Hedvig kérésének, és az ügyet átadja Magyarországnak. Újabb öt hónap telt el azzal, hogy az ötezer oldalas nyomozati akta lényegi részeit magyarra fordították, és az ügy mintegy jelképesen a tizedik évfordulóra került az illetékes magyar hatósághoz.  Vége azonban még mindig nincs, mert bár Hedvig magyar állampolgár és Magyarországon is él, az átvétel nem automatikus. A Legfőbb Ügyészségnek meg kell vizsgálnia, hogy a magyar büntetőjog szerint büntetendő-e az a cselekmény, amely a vád tárgya. Mivel a hamis tanúzás Magyarországon is bűncselekmény, elvileg nincs akadálya annak, hogy az ügyet átvegyék. Amint ez megtörténik, a magyarországi bíróság előtt kellene lefolynia az egész bizonyítási eljárásnak, vagyis a szlovák hatóságok közvetítésével minden tanút újra beidéznének, minden szakértői vizsgálatot elvégeztetnének. Mivel a támadás óta tíz év telt el, és számos tárgyi bizonyíték – például a bélyeg, amelyet Kaliňák belügyminiszter szerint Hedvig milliméteres pontossággal ragasztott fel a borítékra – a sok vizsgálatban tönkrement, a másik lehetőség, hogy elévültnek nyilvánítják az ügyet.  Mindenki hárít  Akárhogy és akármikor fejeződik is be a történet, szlovákiai gerjesztői ma már mind úgy tesznek, hogy semmi közük nincs, sőt nem is volt hozzá. Azt, hogy tíz évig húzódott az egész, sokan az előző főügyész, Dobroslav Trnka hibájának tarják. Bugár Béla, a Híd (tíz éve még az MKP) elnöke – aki rögtön a támadás után elsőként ajánlott jogi segítséget Hedvignek – sem jelenlegi koalíciós partnereiben látja a fő felelősöket. Lapunknak azt mondta, többször is beszélt az ügyről Robert Kaliňákkal, és megmondta neki, hogy „ezt eltoltátok”. „Abban a pillanatban, ahogy az ügy politikai méreteket öltött, láttam, hogy ez a veszett fejsze nyele. Mi próbáltunk mindent megtenni a mihamarabbi lezárásáért, emlékeztetnék, hogy a Híd által jelölt emberi jogi és kisebbségi miniszterelnök-helyettes, Rudolf Chmel elnézést kért Hedvigtől, és tagjai voltunk a Radičová-kormánynak, amely elismerte az állami hatóságok mulasztását az ügyben. A további folytatás már a Főügyészség sara volt” – mondta Bugár Béla. Kérdésünkre, téma-e Hedvig ügye a kormányban, azt mondta, a kormányalakításkor a Híd feltételül szabta, hogy adják át Magyarországnak, és ez teljesült. Ami a felelősök megnevezését illeti, figyelmeztetett, hogy a koalícióban csak az lehet téma, amit a többség is annak lát. „Hedvig ügye ma a többi kormánypárt számára már nem az, és a mi 6,5 százalékos választási eredményünk kevés ahhoz, hogy azzá tegyük” – mondta a Híd elnöke, aki bár 2006-ban keményen bírálta Kaliňákot, most elfogadta őt a belügyminiszteri poszton. „A politikában nem befolyásolhatnak személyes érzelmek. Sok dolog van, amiben a partnerekkel nem értek egyet, de az ország érdekében azt kell nézni, amiben közös nevezőre juthatunk” – véli Bugár.  Kórkép  Abban, hogy Hedvig ügye már nem téma, nyilván Robert Kaliňák is egyetért vele. A belügyminisztérium sajtóosztályától kérdésünkre, hogy a miniszter tíz év távlatából nem látja-e úgy, feleslegesen gerjesztette az ügyet, és indokolatlan kegyetlenséggel beavatkozott egy fiatal nő életébe, azt a választ kaptuk, hogy „a rendőrség M. Hedvig ügyének vizsgálatát néhány hét alatt befejezte, és ennek eredményét azóta senki nem kérdőjelezte meg.” Kaliňák kitart azon verziója mellett, hogy az eset meg sem történt, az állítólagos hamis tanúzás hosszan tartó vizsgálata ügyében pedig azt javasolta, forduljunk a Főügyészséghez. Megtettük, a főügyésztől is megkérdeztük, nem érzi-e kudarcnak, hogy hét év alatt sem sikerült bizonyítani Hedvig bűnösségét, mert a vádindítvány sem tartalmazza, miben hazudott, de választ nem kaptunk.   [[{"type":"media","view_mode":"media_original","fid":"244478","attributes":{"alt":"","author":"Somogyi Tibor felvétele","class":"media-image","height":"365","style":"width: 600px; height: 438px;","title":"Malina Hedvig és ügyvédje, Roman Kvasnica 2010-ben","typeof":"foaf:Image","width":"500"}}]] Hedvig ügyvédje, Roman Kvasnica ma úgy véli, az ügy elsősorban azt mutatta meg, milyen szörnyű állapotban van és politikailag mennyire befolyásolható a hazai igazságszolgáltatás. „Egyes rendőrök, ügyészek és bírók a törvény felett állnak, bizonyítékokat hamisítanak, önkényesen járnak el az eljárás során, és mindezt azért tehetik meg, mert politikai védelmet élveznek. Az, ami itt védencem ügyében tíz évig folyt, nem szólt másról, mint Robert Fico és Robert Kaliňák elhamarkodott kijelentéseinek utólagos igazolásáról. Az, hogy a főügyész is meglátta az ügyben a saját lehetőségeit, az senkit ne tévesszen meg, egyik szereplő sem merészkedett volna ilyen messzire, ha nem tudta volna, hogy megteheti” – mondta lapunknak Kvasnica, aki utólag mégis Hedviget tartja győztesnek, mert a megpróbáltatások ellenére képes volt talpra állni.  TÍZ ÉV MAJOMORSZÁGBAN - KOMMENTÁRUNKAT A TÉMÁBAN ITT TALÁLJA Hedvig köszöni, jól van  Ezt hangsúlyozza a Hedviget másfél éven át kezelő pszichiáter, Jozef Hašto is, aki szerint különös lelkierő, szilárd családi háttér, de mindenekelőtt az igazság tudata kellett ahhoz, hogy egy fiatal nő kibírjon ennyi meghurcoltatást. „Ennek az esetnek mindannyiunk számára az a legfontosabb tanulsága, mennyire befolyásolták az alakulását a politikusok kijelentései. A társadalom nagy része gondolkodás nélkül elhitte az állításaikat, csak azért, mert sokkal könnyebb a vezéregyéniségeket követni, mint a saját lelkiismeretünkre hallgatva önálló véleményt alkotni. Ha okulni akarunk a történtekből, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Hedvig kálváriáját azok a konkrét emberek okozták, akik már 2012-ben kimondták felette az ítéletet. Ez minden mai megnyilvánulásuknál is eszünkbe kell, hogy jusson.”  Hedvig ma már nem akar foglalkozni megtámadásának és meghurcolásának történetével. Az azóta három gyermeknek életet adó édesanya a családjának él, azért költözött el Szlovákiából, hogy ezt az ügyet és szereplőit teljes mértékben kizárja az életéből. Úgy gondolja, mindent elmondott, amit el kellett mondania, és már így is túl sok évet áldozott az életéből az egyenlőtlen küzdelemre. A szlovák hatóságokkal valóban nem, de önmagával képes volt megküzdeni – ma rendezett családi életet él, új otthont teremtett a férjével, és sem a bosszúvágy, sem az önsajnálat nem keseríti a mindennapjait. Tíz év távlatából ez mégiscsak több, mint amit kezdetben remélni mert volna.