Tilos gúnyrajz készítése a prófétáról

Nem tilos lerajzolni Mohamed prófétát, de tisztelettel kell azt megtenni, állítja Kovács Attila vallástörténész, a pozsonyi Comenius Egyetem Összehasonlító Vallástörténeti Tanszékének munkatársa. „Léteznek történelmi képek is a prófétáról – mondta lapunknak Kovács. – A dán lapban megjelent képekkel az a probléma, hogy tiszteletlenül, gúnyosan ábrázolták őt, vagy olyan helyzetben, ami elfogadhatatlan a moszlimok számára.” Mohamedet a legtöbbször arcát kendővel eltakarva ábrázolják. Ha a karikatúrákat mohamedán rajzoló készíti, akár halálbüntetésre is ítélhették volna. „Ezekkel a rajzokkal kimerítette volna a hitehagyás vagy az istenkáromlás vétségét – magyarázta a szakértő. – Ezért elvileg halállal büntethető, de ma nincs olyan moszlim állam, ahol ezt be is tartanák. Valószínűleg börtönbüntetést kapott volna.” Ennek ellenére a dán lapban megjelent karikatúrákból válogatott egy jordán hetilap is, kettőt közölt belőlük. Igaz, ezt a felelős szerkesztő és a főszerkesztő bánta meg, mivel azonnal elbocsátották őket. A mohamedánok, legalábbis egyes radikális szervezetei azonban nem ilyen finnyásak, ha más vallásokról, nemzetekről van szó. „A Hamasz vagy a Hezbollah honlapján gyakran megjelennek antiszemita témájú karikatúrák” – mondta Kovács. Példa erre Arab Európai Liga (AEL) belga-holland iszlám párt honlapja, melyen Anna Frankot, a holokauszt egyik áldozatát, Hitlerrel egy ágyban ábrázolják. Szerinte a dán lapban megjelent karikatúráknál „erősebb” képek is találhatók a világhálón. „A jelenlegi akciók mögött egyfajta kampány is sejthető, a karikatúrák egy ideje már megtalálhatók az interneten, több szélsőséges iszlám szervezet kampányt folytatott a képek ellen – magyarázta a kutató. – Ez csúcsosodott ki a muzulmán országokban kitört, egyre hevesebb tüntetésekben.” Az időzítés szerinte a véletlen műve. „Aktuális politikai összefüggést nem látok, ez az eset nem hasonlítható például a Salman Rushdie meggyilkolására kiadott vallási parancshoz, amikor Khomeini ajatollah egyértelműen Irán belpolitikai problémáit próbálta leplezni azzal, hogy keményen lépett fel az író ellen” – véli Kovács. Úgy látja, hogy az ügy valódi súlyához képest túlságosan heves a kialakult tiltakozás, ugyanakkor azonban ludas a média is. „Mindkét oldalon igyekezni kellene megérteni egymást – véli Kovács. – Itt érzelmekről van szó, racionális érvek nem nagyon segítenek.” Szerinte a bocsánatkérés oldaná a feszültséget, a tiltakozó akciók gyors megszűnésére nem lehet számítani. Úgy látja ugyanis, hogy a lakosság felháborodása valódi, nem a szélsőséges csoportok gerjesztették. „A moszlimok túlnyomó többsége felháborítónak tartja a karikatúrákat, de azok, akik gyújtogatnak és erőszakot alkalmaznak kisebbségben vannak” – mondta Kovács. Elismeri ugyanakkor, hogy a „keményvonalas” muzulmán országok többségében nehezen képzelhető el, hogy a lakosság spontán demonstrációkon tiltakozzon valami ellen. „Nem valószínű, hogy például Szíriában spontán módon tiltakozzanak” – mondta Kovács. Nem hiszi azonban, hogy a tiltakozások mögött az egyes államok kormányai állnak. „Az államhatalomra ebben az esetben inkább az események megengedő, passzív szemlélése a jellemző, nem vesznek részt a tiltakozások aktív szervezésében, de nem is lépnek fel a tiltakozók ellen” – mondta Kovács.