Tartályok és szivárgások

Van itt két történet, amiről már hetek óta beszélnek az emberek az utcán. És ugyebár mindig azok tudják mi is történt valójában, akik a helyszínen élnek és dolgoznak. Ők mindig megtudják mi az igazság, mert az ismerősük mondjuk éppen égetőműben dolgozik és a keresztapjuk urológus orvos egy vidéki város kórházában. Ők tudják a tutit. Elmesélték nekem, én is elmesélem Önöknek. De kérem, olvassák el úgy, mintha a piacon mesélte volna egy ismerősük. Hiszik vagy nem, döntsék el. Pontos nevek és címek nincsenek mögöttük, de hát nekünk már csak ilyen történeteink vannak. Talán majd az érintettek emlékirataiból harminc év múlva kiderül az igazság. Addig érjük be a mesékkel.

Az Óperencián innen, volt ugyebár itt egy környezetszennyezés a nyáron. Áll egy hatalmas tartály az égetőmű udvarán, tele ártalmatlanításra váró veszélyes anyaggal, gyógyszergyártásnál használt melléktermékekkel. Van egy melós, aki a saját munkáját megkönnyítendő kreatívan kitalál valamit.

Ott, ahol a kurtafarkú malac túr, volt egy olimpia is a nyáron. Volt két versenyző, akik, hogy biztosak legyenek a sikerben, kitalálnak valamit.

Az égetőmű udvarán afféle biztonsági tartály áll, a belső tárolójában ott vannak a veszélyes anyagok, a külső biztonsági tartályba pedig, ha minden rendben van, csak az esővíz folyhat be. Ha nincs minden rendben, a belső tároló kilyukad és szépen átszivárog a tartalma a biztonsági tartályba. Ezt a „csapadékvizet” kellett a mi melósunknak időnként leengedni és elszállítani a szomszéd üzembe egy tisztítóberendezéshez. A mi kreratív munkásunk azonban miért piszmogjon az esővízzel, szerzett egy tűzoltótömlőt, rácsatlakoztatta a kiömlőnyíláshoz, majd ezt bevezette egy csatornába, ami ugyebár egy patakon keresztül épp egy folyóba csatlakozott...

A mi királyunk két legerősebb fia (hogy maradjunk a mesénél), szép szál erős legények, kitalálnak valamit, ami tutira működik, és nem lehet lebukni vele a doppingellenőrzéskor. Egy viszonylag egyszerű urológiai műtéttel egy újabb csövet vezettettek a hagyományos pisilőjük mellé, külső szemlélő számára láthatatlanul. A cső másik felén a „tiszta” vizelettel teli tartályt pedig a végbélben kellett elhelyezni. A doppingellenőröknek csak az a lehetőségük van, hogy közelről figyeljék az akciót. ĺgy ugyan nem lehet megállapítani semmit, de mivel egy feljelentő levél miatt már két éve tudnak arról, hogy a mieink ezzel a módszerrel doppingolnak, valahogy mégis le kéne őket buktatni...

Volt itt két történet a nyáron. Mindkét történetben közös, hogy a tartályokról és a szivárgásokról a teljes igazságot talán soha nem fogjuk megtudni.

Mindkettőnél a félrevezetések és a hazugságok játszották a főszerepet, és mindkettő elszomorító és lehangoló, mai mese. Ez az itt felvázolt két variáció is csak találgatás, így bármiféle egyezése a valósággal... csak abban az esetben lehetséges, ha hiszünk még a mesékben.