Szlovákia mára egyedül maradt

„Nem rajtunk múlott, hogy a közvetítő szerepet nem értékelte megfelelő módon a szlovák fél, Dzurinda miniszterelnök.A bizottság tudomásul vette azt az EP-határozatot, amely a magyar és a szlovák féltől kölcsönösen elfogadható rendezést vár el a kedvezménytörvény kérdésében. A közös bizottság tagját, A. Nagy Lászlót (MKP), a parlament emberjogi és nemzetiségi bizottságának elnökét kérdeztük.

A testület reméli, hogy a koppenhágai csúcsig lezárulhatnak az előcsatlakozási tárgyalások, Günther Verheugen bővítési főbiztos viszont nem hisz ebben. Verheugen kijelentéseit ismerve hogyan értelmezhető a bizottság nyilatkozata?

Verheugen kijelentése meglepetést okozott. A brüsszeli szlovák nagykövet is úgy reagált, hogy számára ez újdonság, és a szlovák tárgyalóküldöttség vezetőjét, Ján Figeľt is meglepte. Az előcsatlakozási küldöttség és az Európai Bizottság képviselői is mindent elkövettek, hogy a kérdéses ügyeket még Koppenhágáig lezárják. Amikor a két fél delegációi referáltak, azt hallottuk, a függőben maradt területek, tehát a mezőgazdaság és a pénzügypolitika kérdéseiben is esély van a kompromisszumos megoldások létrejöttére. Verheugen kijelentését úgy értékeltem, hogy esetleg még a csúcs után is folytatódhatnak a tárgyalások, tehát hogy a tagjelöltek a jó megoldás érdekében valamiféle haladékot is kaphatnak. A kijelentés semmiképpen sem értelmezhető úgy, mintha az akadálya volna a csatlakozási folyamatnak vagy későbbre tolná az időpontokat. Egészen biztos, hogy Koppenhágában a folyamat Szlovákia számára politikai eredménnyel fog lezárulni.

A közös bizottság tudomásul vette az EP közelmúltbeli bővítési határozatát. Ez a kedvezménytörvény ügyében szlovák–magyar egyeztetéseket vár el. A határozatot a bizottság már azután vette tudomásul, hogy a Pozsony és Budapest közti tárgyalások tulajdonképpen megakadtak. Erre az újabb fejleményre reagált-e a közös testület, s ha igen, hogyan?

Az ajánlás és nyilatkozat úgy fogalmaz, hogy Magyarországnak és Szlovákiának az egyeztetések során az EP külügyi bizottságának azt a döntését kell tudomásul vennie, amely mindkét országnak feladatul adja, hogy találják meg a kölcsönösen megfelelő és az európai jogrenddel is összeegyeztethető megoldást. A szlovák küldöttség részéről volt kísérlet, hogy az ajánlás többet mondjon, és az ügyet ne a kedvezménytörvény szellemében, értelmében, ne annak módosításával oldja meg, hanem terelje át a magyar–szlovák alapszerződés és az az alapján működő bizottságok területére. A kezdeményezés arra irányult, hogy vegyük le a napirendről a kedvezménytörvényt, s az oktatói-nevelői támogatás vagy más kedvezmények kérdését az alapszerződés alapján oldják meg.

Ezt Jozef Banáš, a Smer képviselője vetette fel. Mi érdeke fűződhet ehhez a Smernek?

Nem akarom túlságosan részletezni az esetlegesen e mögött meghúzódó érdekeket. Azt hiszem, egy kis diplomáciai tapasztalat is hiányzott, amikor ezt felvetette, mert a szlovák küldöttség többi tagja sem támogatta a kezdeményezését. Az MKP álláspontját én jelenítettem meg. Rámutattam, hogy az alapszerződés egy létező és pozitív mechanizmus, a kedvezménytörvény pedig egy másik dolog, s a kettőt ne próbáljuk meg összekeverni. Visszautasítottam a kérdés ilyetén leegyszerűsítését, és a bizottság EP-s, illetve szlovákiai része is egyetértett a javaslatunkkal. Banáš úr kénytelen volt visszavonni az indítványát, vagyis az ajánlás és a nyilatkozat megelégszik azzal az egyszerű megfogalmazással, hogy a két fél az európai ajánlásoknak megfelelően folytassa az egyeztetést. Világos volt, hogy Brüsszel nem kíván beavatkozni sem ilyen, sem olyan viszonylatban, csak egy dolgot szögez le: a rendezés egyrészt az európai jogrendnek, másfelől mindkét ország érdekeinek feleljen meg.

Ez úgy értendő, hogy az EP egy ennél konkrétabb megfogalmazással sem szeretne beavatkozni?

Talán érdemes odafigyelni arra, hogy Verheugen a bizottság előtt tartott beszédében ezt a kérdést is érintette. Elmondta, mindkét kormányfővel tárgyalt, de nem foglalt állást sem az, úgymond, magyar, sem pedig a szlovák javaslat mellett, hanem arra szólította fel a feleket, hogy próbáljanak megegyezni. És azt is világossá tette, hogy ha lesz rá igény – és ezt az igényt a magyar és a szlovák kormányfő együttesen fogalmazza meg –, akkor ő, az EB és az EP is minden segítséget megad a két országnak. Azt is hozzátette, reméli, a közvetítésre nem lesz szükség, a két fél meg fog tudni egyezni.

Pénteken összeül a koalíciós tanács. Az MKP kezdeményezni fogja, hogy a kedvezménytörvény kérdése is napirendre kerüljön?

Nem hiszem. Az álláspontunk világosan elhangzott. A közvetítő szerepünket továbbra is pozitívan ítéljük meg. Nem rajtunk múlott, hogy ezt a szerepet nem értékelte megfelelő módon a szlovák fél, Dzurinda miniszterelnök. Nem hiszem, hogy a továbbiakban kezdeményezőleg kellene fellépnünk akár a koalíciós tanács ülésén, akár a tárgyalások során. Mi úgy érezzük, hogy a korábbi közvetítésünk tartalma továbbra is él és érdemes vele foglalkozni, anélkül, hogy mi bármit is tennénk. Másrészt nem érdekünk fokozni a feszültséget a koalíción belül. Továbbra is úgy gondoljuk, hogy nem rajtunk a lépés sora, hanem a szlovák miniszterelnök az, aki itt valamivel még tartozik.

Ön szerint most Mikuláš Dzurinda miniszterelnök a helyhatósági választások miatt a belpolitikai szempontokat helyezi előtérbe. Ezzel mire gondolt?

Úgy vélem, hogy egy fontos nemzetközi érdeket, illetve két ország fontos belpolitikai érdekét: a Szlovákia és Magyarország közti megértést és jó együttműködést alárendelte egy részletkérdésnek. Arra gondolok, hogy pontokat szeretetett volna szerezni az önkormányzati választások előtt az SDKÚ-nak és ezért próbált bekeményíteni.

Ez ennyire lényeges volna?

A miniszterelnök kijelentéseiben ezt többször tagadta, de én azt gondolom, az önkormányzati választások után okosabbak leszünk. Feltételezem, hogy változni fog a miniszterelnök álláspontja, bár elég nehéz lesz visszatáncolnia, mert eléggé messzire előreszaladt. Egészen odáig, hogy az első reakciójában magát a tárgyalási szándékot is kizártnak tartotta. Úgy látom, ebben is zajlik a módosítás, mert az utóbbi nyilatkozataiban már a tárgyalások szükségességéről beszél. Meggyőződésem, helyesen cselekedtünk, amikor e kedvezménytörvény kérdésében kerestük és megtaláltuk a két ország közti megoldást. Nem hiszem, hogy nekünk bármit is változtatnunk kellene a pozíciónkon, mert Szlovákiának kell változtatnia és értékelnie. A hét folyamán teljesen világossá vált, hogy Szlovákia teljesen egyedül maradt ebben a kérdésben. Magyarországnak sikerült minden szomszédjával megegyeznie, csak Szlovákiával nem. Ez komoly figyelmeztetés lehet Szlovákia számára is: ügyeljen arra, nehogy elszigetelődjék, mert az káros lehet nemcsak a kormányfő, hanem az ország számára is.