„Szeretem ezt a várost...”

Pozsony együttműködésre van teremtveTASR-felvétel Független fővárosi képviselő, most pedig független főpolgármester-jelölt is. Miért tartotta szükségesnek egy pártkoalíció támogatását és miért éppen az SDKÚ-MKP-OKS pártszövetségét?

Politikai támogatás nélkül egy személy, legyen bármily kiváló, Pozsonyban nem érvényesülne. Ha megnézi a korábbi választásokat, láthatja, Pozsony mindig politikai alapon választott. Amikor az ajánlatot kaptam, megállapítottam magamban, hogy ez bizonyos értelemben lehetőség az elképzeléseim és a vágyaim teljesítésére. Szeretem ezt a várost, itt cseperedtem fel, itt nőtt fel az apám is, itt élt a nagyapám, itt élnek a gyermekeim. A lehető legtöbbet akarok tenni Pozsonyért, hogy valóban azon városok egyikévé válhasson, amelyek biztonságosak, tiszták és tele vannak turistákkal meg mosolygós, boldog emberekkel.

Az Ön egyik legkomolyabb ellenjelöltjének tartott Andrej Ďurkovskýt, Pozsony-Óváros polgármesterét az ANO és a KDH is támogatja. Miként tekint erre a tényre?

Tudomásul veszem. Ďurkovský úrral teljesen korrekt a viszonyom, mondhatnám, baráti. Sajnálom, hogy ilyen osztódásra került sor, sajnos, nem volt módomban befolyásolni, annak ellenére sem, hogy a kereszténydemokratáknál és az ANO-ban is sok a jó ismerősöm és barátom. Ez azonban az ő döntésük, amelyet akkor hoztak meg, amikor még nem tudták, hogy jelöltetem magam. ĺgy határoztak, s mint mondtam, én ezt tudomásul veszem. Nyílt versengés lesz, győzzön a jobbik!

Lát elegendő esélyt két jobboldali jelölt „érvényesülésére” is?

Ha nem látnám ennek esélyét, nem indulnék. Szilárd meggyőződésem, hogy képes leszek olyan gondolatokat, filozófiát és programot kínálni, hogy a pozsonyiak számára nagyon könnyűvé teszem a döntést.

Idehaza és külföldön is szerteágazó kapcsolatai vannak. Ha főpolgármesterré választják, ezeket hogyan kamatoztatja majd?

Mindenekelőtt a Budapest–Bécs– Pozsony háromszögben akarok szilárd köteléket kialakítani. Önkormányzati téren is azt szeretném megvalósítani, amit az egyetemek esetében sikerült elérnem, vagyis hogy az említett háromszögön belül hatékonyabbá válhasson az együttműködés. Pozsony együttműködésre van teremtve. A két világháború közti időszakban is a kooperáció előképe volt, s úgy vélem, ehhez vissza kellene térni. Az idősebbek még emlékeznek az akkori gyönyörű légkörre, amikor senkinek sem számított, ha valaki magyarul, szlovákul vagy németül beszélt, katolikus, evangélikus templomba vagy zsinagógába ment. Az emberek fantasztikusan kommunikáltak egymással és szépen éltek együtt. A város akkor – noha kicsi volt – jelentett valamit, öröm volt itt élni és Pozsony polgárának lenni. Én is azt szeretném, ha a polgár büszke lenne arra, hogy itt élhet, és a főpolgármesteri hivatalra tisztelettel és köszönettel tekintene, hogy mindehhez hozzásegíti őt.

A Budapest–Bécs–Pozsony háromszögön belüli együttműködés fejlesztésre milyen konkrét tervei vannak?

Mindenekelőtt azt mondanám el, hogy vannak barátaim a bécsi műszaki egyetemen, akikkel már megkíséreltük egy ipari park építését ebben a háromszögben, ez az elképzelés azonban egyelőre nem valósult meg. A tervezete viszont az asztalon van, csak újra kézbe kellene venni. Azt hiszem, remek projektumról van szó, amely új munkahelyeket teremtene és sok fiatal érvényesülését tenné lehetővé nemcsak Pozsonyban, hanem a régióban is.

További tervek?

Meggyőződésem, hogy sikerül más, európai tervezeteket is föllelnem, mert kapcsolatban vagyok a brüsszeli uniós apparátuson belül dolgozó emberekkel és nagyon jól el tudom képzelni, hogy képesek leszünk olyan megoldásokat találni, amelyek Pozsony számára hasznosak lehetnek. Mindenképpen megkeresem a magyar barátaimat, például a Budapesti Közgazdaság-tudományi és Államigazgatási Egyetem rektorát, Chikán Attila volt gazdasági minisztert. Több olyan diplomatát is személyesen ismerek, akik korábban itt működtek és most Budapesten tevékenykednek. A feleségem családja is Budapesten él, vagyis újabb kapcsolatokra van lehetőség az ő barátaikon, ismerőseiken keresztül. Szilárd meggyőződésem, hogy a kapcsolatokkal nem lesznek gondjaim. Ugyanez vonatkozik Bécsre is, ahol sok magas beosztású közéleti embert ismerek, aki örömmel nyitnak nekem ajtót.

Az ilyen tervezetek végrehajtása bizonyos fokig hazai hátteret is feltételez. Nemcsak az anyagiakra gondolok, hanem például a Pozsony vonzáskörzetében meglévő humánerőforrásra is.

Pozsony megye elnökével, Ľubo Romannal együtt nőttünk fel, gyermekkorunk óta ismerjük egymást. Nekem nincs gondom vele kapcsolatban, s remélem, neki sem velem. A fővárosnak a kormány határozott támogatására is szüksége van. Ne tekintse úgy, hogy most ezzel fel akarok vágni, de személyesen ismertem az előző kormány minden miniszterét és a mostaniból is többet. Pozsony nem élhet elszigeteltségben. A környező településeken élők a városban dolgoznak, sokuknak átmeneti lakhelye is van itt. Velük is számolnunk kell az elképzeléseink megvalósítása során. Egyedül csak így hálálhatjuk meg a város érdekében végzett munkájukat.

Említette Pozsony multikulturális jellegét. Ennek erősítésére milyen konkrét elképzelései vannak?

Számomra a polgár a fontos, nem érdekel a nemzetisége, a vallása vagy felekezetisége. Csak aszerint teszek különbséget, hogy jó vagy rossz emberről van-e szó. Ez az egyedüli kritériumom. Pozsony igazi multikulturális időszakát sem ön, sem pedig én nem éltem meg, magam is csak a szüleim elbeszéléseiből ismerem. Még ma is élnek olyan emberek, akik egy mondaton belül használják a magyart, a németet és a szlovákot. Pozsonyban valamikor így is értekeztek az emberek és ez senkit sem zavart. Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy meg akarom becsteleníteni a magyar, a német és a szlovák irodalmi nyelvet, de az akkori nyelvhasználatnak az volt a haszna, hogy ezek a pozsonyiak egy közös szellemi örökséget ápoltak, képesek voltak együtt élni és közösen építeni a várost. Ezeket az értékeket akarom én is összefogni, hogy valamennyiünk javát szolgálhassák.