Szembeszélben is állni a sarat

A közélet iránt érdeklődőbb polgárnak föltűnhetett, hogy Szlovákiában – ahol bizony távolról sem zavartalan az emberi jogok teljes körű és természetes érvényesíthetősége – az utóbbi esztendőkben nem hallatta szavát az előző évtized első felében még aktív Szlovákiai Helsinki Bizottság. 2012 őszén viszont híre ment, hogy Pozsonyban megalakult a Helsinki Bizottság az Emberi Jogokért Szlovákiában nevű új civil szerveződés. Kezdeményezője, majd elnöke is Petőcz Kálmán. Stílszerűen a Polgár és Demokrácia Alapítvány irodájában, amelynek falain a POLGÁR – DEMOKRÁCIA – FELELŐSSÉG jelszó dominál. Petőcz úr, Szlovákiában miből találtatik több: demokráciából, felelősségből, netán demokráciát igénylő polgárból?Szerintem mindháromból kevesebb van a szükségesnél. Legalábbis ahhoz, hogy ez az ország kicsit jobban, emberibben működjön. Ha ugyanis szaporábban gyarapodna az emberi, illetve más magától értetődő jogait ismerő és gyakorolni is kívánó polgárok száma, azzal javulna a demokrácia minősége s bővülne a felelősségteljesebb kormányzás társadalmi igénye.  Nem tartja szomorúnak, hogy negyedszázaddal 1989 novembere után épp a rendszerváltás alapvető reményeinek vagyunk híján?Pusztán szomorkodni ezen kevés. Inkább a szembeszélben is állni kellene a sarat! Pont a minap olvastam egy kitűnő szlovák történész fejtegetését, hogy az I. Csehszlovák Köztársaságban, húsz év alatt, mintha nagyobb léptű lett volna a demokratizálódás mértéke, mint az utóbbi huszonöt esztendőben Szlovákiában és Csehországban. Aki figyeli nálunk a politika hétköznapjait, az valószínűleg látja is, mennyire nehézkesen, nyögvenyelősen mennek a dolgok. A civil aktivisták egyikének hasonlatával: akárcsak táncban a csacsacsa – egyet előre, egyet hátra, egyet-egyet oldalra... Ami így maga a helyben járás. Cinikusan szólva legalább nem ráklépés: egyet előre, kettőt hátra! Sovány vigasz. Bár közvetve, de az élcelődés is csak ráerősít annak tudatosítására, hogy Szlovákiában nem igazán működik a demokrácia. Például még a hatalmi ágak sincsenek egymástól érdemben függetlenítve, hiszen a parlamenti szavazógépezet – méltó viták nélkül s az ellenzéki javaslatok beidegzett lesöprésével – mechanikusan rábólint mindarra, amit a kormány már eldöntött. Csekély malaszt, hogy akad a régióban szomszédország, ahol hasonlóak a politikai divatok; noha Szlovákia is, Magyarország is társadalmilag azért még a világ jobbik feléhez tartozik. A teljes interjút a csütörtöki Új Szóban olvashatják!