Száguldás, Orient, szerelem

B. MÁNYA ÁGNES

Vladimir Fédorovski orosz származású regényíró és esszéista hajdan diplomataként szolgált Franciaországban. Az Orient Expressz regénye című könyve 2006-ban jelent meg franciául, a magyar fordítást két évvel később adta ki a General Press Kiadó. Bár a cím azt sugallja, regényt vett kezébe az olvasó, ez a jogos feltételezés nem igazolódik be. Történik ugyan kísérlet valamiféle kerettörténet felvázolására, kapunk egy – a szerző által is banálisnak titulált – történetet (egy európai ősökkel rendelkező, ízig-vérig modern New York-i házaspár óvilági gyökereinek keresésére indul az Orient expressz utódján, részben sikerrel), de talán az olvasó jár a legjobban, hogy ez az erőltetett vezérfonal nem bontakozik ki igazán, nem telepszik rá a könyvre.

E meglehetősen eklektikus műfajú, szerteágazó könyv „Európa vonatáról” és nem kevésbé híres vagy hírhedt utasairól szól, igyekszik minél kevesebb helyen a lehető legtöbb információt minél érdekesebben tálalni, s ez sikerül is. Van itt minden: szép lábú színésznő, orosz balett, kémek, régészek, egy régész férjjel rendelkező krimiíró, politikusok, koronás és koronájukat vesztett fők… Fédorovski a hírességek és kortársaik, valamint saját visszaemlékezései alapján rajzolja meg például Marlene Dietrich portréját, akit a színésznő moszkvai látogatásán látott-hallott. Olvashatunk Szergej Gyagilevről, a világhírű Orosz Balett megalapítójáról, Mata Hariról, a holland kémnőről, akinek Fédorovski szerint olyan könynyűek voltak az erkölcsei, mint amilyen rövid az esze, s így szerinte képtelen volt ravasz hírszerzési akciók kivitelezésére. Külön fejezet szól Arábiai Lawrence-ről, a híres angol kémről, akinek érdemei nagyok voltak ugyan, de messze eltörpülnek édesapja teljesítménye mellett, akinek – a könyv szerint – a feleségétől négy leánygyermeke született, ezek nevelőnőjétől pedig öt fia, köztük hősünk. Kiderül, ki és hogyan ölte meg Trockijt, hogyan halt meg Raoul Wallenberg, és hogy a „mi” Matuska Szilveszterünk bizony éppen az alatt az Orient expressz alatt robbantotta fel a biatorbágyi viaduktot 1931 szeptemberében, amelyen Josephine Baker is ott volt.

Lúdbőrös lesz a hátam, ha belegondolok: a híres luxusvonat vagy a belga George Nagelmackers által alapított Nemzetközi Hálókocsi Társaság valamelyik más szerelvénye itt, szinte az ablakom alatt robogott át az érsekújvári állomáson, hogy Budapesten át Isztambulba vigye az előkelő utasokat (egy időben létezett ugyanis Prága–Isztambul járat: Galántán, Budapesten, Belgrádon keresztül; 72. oldal). Vasúttörténetből is alapos leckét kapunk: milyen vonatokat működtetett az említett társaság, milyen gyakran és mennyi idő alatt tették meg az egyes útvonalakat, hogyan volt kiképezve a kocsik belső tere (a Kék Vonat egyik kocsiját még táncteremmé is át lehetett alakítani), milyen menüt szolgáltak fel a járatokon stb. Megesett, hogy a vonatnak kolerajárvány miatt vesztegelnie kellett, vagy a hó fogságába került. Egy ilyen kaland ihlette Agatha Christie Gyilkosság az Orient expresszen című regényét. (1929- ben történt, hogy a luxusvonatot Törökországban megállította a hatalmas havazás, és – Fédorovski szerint – az utasok kénytelenek voltak farkasra vadászni a túlélés végett.) Ebből a krimiből forgatta Oscar-díjas filmjét Sidney Lumet, díszletül az Orient express egyik „testvére”, az ún. Kék Vonat szolgált. Ez a vonat korábban egy olyan balettelőadáshoz nyújtott inspirációt, melynek kosztümjeit Coco Chanel, díszleteit Picasso készítette.

A magyar kiadásba (Sohajda Ferenc fordítása) bekerült tucatnyi kép – hirdetőplakátok, fényképek, rajzok – és a fontosabb évszámokat tartalmazó melléklet és a további kettő már csak hal a tortán, akarom mondani: art deco intarzia a vonaton. Az egyikben közölt 2005-ös Le Figaróból idézett írás a legenda újjászületéséről számol be: igencsak borsos áron champagne-i pezsgőzéssel egybekötött éjszakai luxusutazásra invitál a felújított Pullman Orient Expresszen…

Mivel a könyv franciául íródott (franciáknak, illetve a nyelvet beszélőknek), a közép-, kelet- és dél-európai régmúlt történelmi eseményeit, valamint a múlt század viharos politikai történéseit, határmódosulásait részletesebben taglalja. Történelmi lecke ez a javából: Magyarország ezeréves múltját egy egész oldalon, Csehországét már kettőn foglalja össze nagy vonalakban, de rendkívül lényegre törően (ez utóbbinál egy bakival: „…a csehek, akiket még a 9. században Cirill és Metód térített meg…”; 183. oldal. Mi aztán tudjuk, hogy a Nagymorva Birodalomban annyi volt a térítenivaló, hogy oda már nem is jutottak el).

Sorra bemutatja a vonat egyes főbb megállóit, a városokat: élvezetes, magával ragadó, „nyomon követhető” sétára viszi az olvasót Isztambulban, Budapesten, de különösen Prágában (felsorakoztatva például az összes prágai legendát: Löw rabbitól II. Rudolf aranycsinálóiig).

A meglehetősen hatásvadász borítójú könyv (felül Párizs, alul Isztambulnak a lemenő nap fényébe burkolózott romantikus látképe, középen a hatalmas füstcsóvát húzó expresszel) a General Press Kiadó Különleges Könyvek sorozatának egyik darabja. Aki e különleges kedvcsináló után ilyen kalandra vágyik, a pénztárcájába jó mélyen belenyúlva (hogy mennyire, arról a Fédorovski-könyv szemérmesen hallgat) felejthetetlen utazást tehet a felújított Pullman Orient Expresszen, a kevésbé tehetősek pedig a fotelben kényelmesen hátradőlve megnézhetik ama bizonyos bűnügyi filmet az alakításáért Oscar-díjat kapott Ingrid Bergmannal, magyarul is hozzáférhető DVD-n.