<p>Az éppen egy éve alakult Szabadság és Szolidaritás (SaS) eddig úgy tűnik, igen gyors karriert futott be. A végeredményt természetesen majd a parlamenti választások mutatják meg, de ha csak kicsit is hinni lehet a közvélemény-kutatásoknak, az Sas meghatározó tényezője lehet a következő években a szlovák politikai színtérnek.</p>
SaS: gyors sikertörténet vagy szalmaláng?
Sokan szkeptikusak az SaS-szel kapcsolatban, úgy vélik, ha egyáltalán bekerül a parlamentbe, „egyszer használatos párt” lesz, mint a Pavol Rusko vezette ANO, vagy Rudolf Schuster SOP-ja volt. Nos, hogy a párt az „egyszer használatos”, a „futottak még” kategóriába sorakozik-e be, vagy komoly jövő előtt áll, ma valóban nem lehet megjósolni. Marketingszakemberek szerint Sulíkék felfedezték a meleg vizet: az interneten kampányolnak, ott szerezték meg első támogatóikat is. Rájöttek, hogy a fiatalokat csak olyan médiumon keresztül tudják megszólítani, amilyet az ifjabb generáció használ. Jelenleg 8–9 százalék körül mozog a népszerűségük, ami hasonló több, évek, évtizedek óta parlamentiként működő párt mutatóihoz.
Ebben feltehetően nagy szerepe van az utóbbi hónapokban a legnagyobb ellenzéki párt körül kibontakozó politikai botrányoknak. A Focus felmérése alapján az SaS szavazóinak közel felét éppen az SDKÚ volt szavazói alkotják, de viszonylag jelentős számú volt Smer-szimpatizáns is mögötte áll. A felmérések szerint szinte számszerűen kimutatható: ahány százalékot veszített népszerűségéből az SDKÚ, annyival növekedett az SaS támogatottsága, bár mióta Iveta Radičová lett Mikuláš Dzurinda helyett a legnagyobb ellenzéki párt listavezetője, ismét változtak kissé az erőviszonyok.
Fiatalok és ismeretlenek
A választási listát végigtekintve elmondható, hogy a párt valóban „friss”, fiatal, harmincas-negyvenes éveikben járó, képzett és lényegében eleddig ismeretlen emberekből áll. Richard Sulík pártelnök le is szögezte: a párttagság legfőbb kritériuma a tiszta politikai múlt. Kizáró tényező a volt kommunista párttagság, az ŠtB-vel folytatott együttműködés, továbbá nem folyhat a tag ellen büntetőeljárás, és nem tartozhat az államnak, azaz a Szociális Biztosítónak és az adóhivatalnak.
A legelőkelőbb, befutó helyeken a párt alapítói, alelnökei vannak. Richard Sulík vállalkozóként, közgazdászként vált sikeressé, mielőtt pártalapításra adta a fejét. Nem titkoltan jómódú – százezer eurót adott a párt alapítására. Elmondása szerint van négy-öt viszonylag tehetős tagja a pártnak, mindegyikük 10 ezer eurós tagsági díjat fizetett be, és több tízezer eurót ajándékoztak. Noha Sulík neve nem forgott közszájon, mégis igen jelentős szakmai múltja van: a Svájcból hazaköltözött volt vállalkozót a szlovák adóreform egyik atyjának nevezik, a nemzetközi viszonylatban is elismert egykulcsos adó kidolgozója. Ivan Mikloš és Ján Počiatek pénzügyminiszterek tanácsadója volt.
A választási listán végigtekintve leszögezhető, hogy igazából egyetlen, a nagyközönség előtt is ismert név található rajta: Daniel Krajcer, az utolsó pillanatban mondott igent Sulíknak, s került fel a párt listájára, szinte pár órával a lista leadási határideje előtt. A Markíza, majd a Joj televízió ismert műsorvezetője többéves sikeres újságírói pályafutását adta fel az SaS-tagságért. Krajcer nem titkolta, több párt megkereste már az elmúlt évek során, de eddig sosem állt kötélnek. Krajcer ötödikként indul a listán Jozef Mihál közgazdász, Juraj Miškov marketingmenedzser és Jana Kiššová közgazdász után. Viszonylag ismert még Martin Chren közgazdász, bár ő is inkább csak a szakmai közönség számára: a liberális Hayek Alapítvány igazgatója. Őket követik Stanislav Fořt, Jozef Kollár közgazdászok, Ľubomír Galko részvénytársasági igazgató, Pavol Hladký ügyvezető, Martin Poliačik pedagógus, aki blogjában sámánistának vallja magát. Lucia Nicholsonová volt újságíró, többek közt a TA3 hírtelevízió szerkesztőjének neve lehet még valamennyire ismert a névsorban.
Magyarok a listán
A tizenhetedik helyen induló Somogyi Szilárd viszont nem ismeretlen a szlovákiai magyarok körében. A 41 éves dunaszerdahelyi vállalkozó az 1989-es novemberi események idején egyetemistaként aktív szereplője volt a történéseknek. A magyar Diákszövetség alapítói közé tartozott, amely azokban a hetekben, hónapokban együttműködött a VPN-nel és az FMK-val. Somogyit az FMK kooptálta – bár nem volt a mozgalom tagja – az 1990-es parlamenti választásokon, életkora miatt mégsem lett képviselő, ugyanis a határidőig nem töltötte be a 21. életévét, néhány nap hiányzott még ehhez.
Ezután felhagyott a politizálással, vállalkozó lett, ma is vállalkozásból él. „Nagyon jónak tartom, hogy azt a célkitűzést tartottuk szem előtt a listaállításkor: ne pártemberek, hanem szakemberek kerüljenek a lista megválasztható helyeire. Ezekre a helyekre elsősorban olyan szakembereket jelöltünk, akik részt vállaltak programunk megírásában” – mondta lapunknak Somogyi, aki úgy érzi, a Dél-Szlovákiáért felelős alelnök tisztségében megfelelően tudja képviselni a régió érdekeit.
A választási listán Somogyi Szilárdon kívül három magyar nemzetiségű személy van még: a 30. helyen a madari Molnár István vállalkozó, a komáromi Borbély Kálmán fuvarozó a 97., a balázsfai Kázmér György agronómus pedig a 146. helyen található
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.