Poszeidón

P oszeidón munkaasztalánál ült, és számolt. Az összes vizek igazgatása végtelen sok munkával járt. Lehettek volna kisegítői, amennyit csak akar, és volt is neki sok, de mert komolyan vette hivatalát, maga is átszámolt mindent még egyszer, így azután a kisegítők nem sok könnyebbséget jelentettek. Nem mondhatni, hogy örömet szerzett neki, voltaképpen csak azért csinálta, mert rábízták, mi több, gyakran folyamodott, ahogy mondta, derűsebb munkáért, de valahányszor különböző ajánlatokat kapott ilyenkor, kiderült, semmi sem felel meg neki annyira, mint eddigi hivatala. Nagyon nehéz is volt mást találni a számára. Hiszen mégsem lehetett rábízni egy bizonyos tengert; eltekintve attól, hogy a számítási munka ott sem kevesebb, legfeljebb kicsinyesebb, a nagy Poszeidónhoz csak vezető állás illett. S ha nem vizekkel kapcsolatos állást kínáltak neki, már a puszta gondolatától rosszul lett, isteni lélegzete el-elfúlt, érc mellkasa megremegett. Egyébként nem is vették nagyon komolyan panaszait; ha egy hatalmasság erőszakoskodik, meg kell próbálni színleg a legreménytelenebb ügyben is engedni neki; arra, hogy Poszeidónt csakugyan felmentik hivatalából, nem gondolt senki, ősidők óta a tengerek istene volt, s annak is kell maradnia.

A legjobban az dühítette — és főként ez okozta hivatalával kapcsolatos elégedetlenségét —, ha a róla alkotott elképzelésekről hallott; hogy például szüntelenül a hullámokon nyargal háromágú szigonyával. Miközben pedig itt ül az óceán mélyén, és állandóan számol, s ezt az egyhangúságot csak néha szakítja meg egy-egy utazás Jupiterhez, mely utazásokról egyébként többnyire dühöngve tér meg. ĺgy azután alig látta a tengereket, futólag legföljebb, ahogy sietve az Olümposzra kapaszkodott, és soha be se barangolta őket igazából. Azt mondogatta, megvárja ezzel a világvégét, akkor bizonyára adódik még egy nyugodt pillanat, amikor épp a befejezés előtt, az utolsó számítás átnézése után csinálhat gyorsan egy kis körutazást.

Franz Kafka

(Tandori Dezső fordítása)