Pesti vérontás, pozsonyi rémület

„Losoncon, amely járási székhely volt, a helyi magyar középiskola diákjai gyászszalagot viseltek. ” KéparchívumSztálin 1953-ban bekövetkezett halála és 1956 közt milyen volt a magyarországi, illetve szlovákiai hatalmi képlet?

Sztálin halála után Magyarországon két évig Nagy Imre volt a miniszterelnök. A magyar társadalomnak lehetősége nyílt rövid időre látni az állami vezetés más alternatíváját is. Ugyanakkor Szlovákiában éppen ebben az időszakban vette át a vezetést Szlovákia Kommunista Pártjának első titkára, Karol Bacílek. Kipróbált és bevált sztálinista volt, hiszen a legnagyobb politikai perek idején a csehszlovák kormány belbiztonsági minisztereként tevékenykedett. A legfőbb állami és pártvezetés minden innovációs igyekezetet fékezett, és határozottan elutasította a külső impulzusokat, még akkor is, ha azok éppen a Szovjetunióból érkeztek.

Ebben az időszakban elsősorban Budapest és Varsó, két, Csehszlovákiával határos ország próbált függetlenedni Moszkvától. Mit tett ez ellen a prágai és a pozsonyi vezetés?

Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága (CSKP KB) 1956 márciusában úgy határozott, hogy szigorúan megszabott mederbe tereli a párttagság személyi kultuszról folyó vitáját. A belpolitikai helyzetet részleges gazdasági reformokkal is igyekezett konszolidálni. A részbeni béremeléstől, a munkahét rövidítésétől és egyes fogyasztási cikkek kiskereskedelmi árának csökkentésétől a szociális feszültségek enyhülését remélték. A rendszer bírálata a csehszlovák írószövetség 1956 áprilisi közgyűlésén volt a legélesebb. A párt a munkásságot akarta elhallgattatni, hogy könnyebben kijátszhassa az elégedetlen értelmiségiek ellen. Szlovákia forgatókönyve ugyanilyen volt, hiszen Bacílek felháborodottan ítélte el azokat az írókat, értelmiségieket, akik nem voltak hajlandók tudomásul venni, hogy „a vitát nem lehet szabadjára engedni”.

Az elégedetlenségének legerősebben hangot adó írótársadalom és diákság mennyire hivatkozott a magyar példára?

Az írószövetség pártcsoportja 1956 nyarán a sajtófelügyelet és a cenzúra eltörlését követelte, és nyíltan azzal vádolta a pozsonyi pártvezetést, hogy saját gyengesége miatt fél nyilvánosságra hozni a lengyelországi és a magyarországi vitákról szóló híreket. A bírálat után a pártközpont sokkal éberebben figyeltette az írókat. A szigorított cenzúrának meg kellett akadályoznia minden olyan kísérletet, hogy az írószövetség lapjában, a Kultúrny životban „pártellenes” cikkek jelenjenek meg. Az egyetemisták folyóirata, a Mladá tvorba arra szólította fel az ifjúságot, hogy „vegyen példát Magyarországtól és Lengyelországtól”. Az egyetemisták vitái egyébként nyílt politikai akcióvá fejlődtek, hiszen az 1956-os majálisukon nagy adag humorral bírálták a szlovák társadalom problémáit.

A magyarországi sajtó ugyancsak erjesztette a hazai elégedetlenséget. Erre hogyan reagált a pártvezetés?

Szlovákiába akkoriban körülbelül háromszázfajta magyarországi sajtóterméket hoztak be rendszeresen. Ezek közül a párt szempontjából az Irodalmi Újság és a Ludas Matyi volt a „legveszélyesebb”. A magyarországi sajtó iránt rendkívül nagy volt az érdeklődés, Kassán és Pozsonyban pillanatokon belül szétkapkodták az újságokat. Október első felében például nagy feltűnést keltettek a kivégzett Rajk László újratemetéséről szóló írások. A szlovák pártvezetés október 18-i ülésén, amelyen a CSKP KB első titkára, Antonín Novotný is jelen volt, a légkört a magyarországi hírek már nagyban befolyásolták. Bacílek panaszkodott, hogy a Prágából érkező hivatalos információk nem adnak eléggé világos képet a magyarországi eseményekről, miközben a magyarországi sajtónak itt nemcsak a magyarság, hanem a magyarul tudó szlovákság körében is nagy a hatása. Novotný nagyon elégedetlen volt a szlovákiai helyzettel, és amiatt is, hogy a szlovák vezetésnek szerinte nem volt elegendő információja a „pártellenes csoportokról”. Figyelmeztette a pozsonyi vezetőket, hogy ha nem lépnek fel elég erélyesen, olyan helyzet alakulhat ki, mint Magyarországon és Lengyelországban. Az ülésnek egyebek mellett az lett a következménye, hogy a magyar kommunisták központi lapja, a Szabad Nép is felkerült a gyanús sajtótermékek listájára. Sőt, a sajtófelügyeletnek állandóan figyelnie kellett a magyar lapokat, és vissza kellett tartania a „nem megfelelőeket”.

Milyen volt a szlovákiai helyzet a forradalom napjaiban?

A forradalom kitörése rémületet keltett a pozsonyi pártközpontban. Bacílek azonnal kiadta a parancsot, hogy külön ügyeljenek a diákságra. A központi bizottság október 24-i ülésén arról beszéltek, hogy a diákok vitáit bizonyos határokon belül kell tartani. A kassai bányamérnöki karon a hallgatók mégis egyperces néma csenddel adóztak elesett magyarországi társaik emléke előtt. Csak példaként: Losoncon, amely járási székhely volt, a helyi magyar középiskola diákjai gyászszalagot viseltek. A vezetés október 24-én utasította a kerületi és a járási pártszerveket, hogy a biztonsági szervekkel együttműködve legyenek résen, és akadályozzanak meg minden „ellenforradalmi” megnyilvánulást. A Csemadokot külön felügyelet alá helyezték, és vezető tisztviselői külön eligazítást kaptak, hogyan kell tevékenykedniük.

Hogyan reagált a csehszlovák hatalom a forradalom eltiprására?

Már november 4-én kiadtak egy jelentést a magyarországi „győzelemről”. A CSKP KB táviratilag utasította a pozsonyi vezetést és a kerületi pártszerveket, hogy másnap munkakezdéskor mindenhol tartsanak röpgyűléseket. A különböző szintű pártfunkcionáriusok napokon belül megszervezték a munkások „spontán” reakcióját. November 8-án a CSKP KB már azt állapíthatta meg, hogy a lakosság határozatok és levelek ezreiben biztosítja támogatásáról a pártot.