Pavel Kandráč, a panaszfejtő

Aki a HZDS-ből jött, az automatikusan rossz? Ott is, más pártban is vannak jó és rossz emberek. Első sajtótájékoztatóján az újságírókat elárasztotta statisztikai adatokkal, konkrét ügyről azonban nem volt hajlandó beszélni, pedig az emberjogi biztos éppen az esetek medializálásával érhet el eredményt. Beszámolna valamilyen esetről?

Konkrét ügyekről a következő sajtótájékoztatón számolunk majd be.

Mégis, nem árulna el valami közelebbit?

Például mit? A bírósági eljárások hosszússágát kifogásoló panaszokat? Milyen konkrét dolgokat akar hallani? Az egyes esetekről csak a panaszos beleegyezésével tájékoztathatunk.

Tehát a polgár megírja önnek, hogy tisztelt Kandráč úr, túl sokáig húzódik a bírósági eljárás, kérem, csináljon valamit? Avagy: hogyan néz ki egy panasz?

Mindenféleképpen, néha nekünk kell kihámoznunk, miről is van szó, de túlnyomórészt a polgárok már annyira fegyelmezettek, hogy az előírásoknak megfelelően megírják, kivel szemben és mit kifogásolnak. Nemrég például egy fogházból kaptam levelet, és ebből mint egy keresztrejtvényből kellett kitalálnom, mit is akar a panaszos. Ha nem lennék büntetőjogász, nehezen tudtuk volna megfejteni.

A beérkezett 1300 panasz milyen stádiumban van? Mennyit sikerült orvosolni?

Több mint 170-et már elintéztünk.

Ez mit jelent?

Vagy azt, hogy a panaszosnak adtunk igazat és közbenjártunk az érdekében, például az illetékes közigazgatási szervhez fordultunk, hogy az érvényes törvények értelmében járjon el, vagy az illetékes bírót kértük, tűzze ki a tárgyalás időpontját. Az elintézés egyik formája az ügy félretétele is, ha a dolog nem tartozik a hatáskörünkbe. A fogházakban pedig helyben orvosoltunk néhány hiányosságot. Több mint 230 ügyet pedig szétdolgoztunk.

Tessék? Mi az, hogy szétdolgoztak?

Az ügyeket a megfelelő jogászainknak adtuk, akik áttanulmányozzák az aktákat, szükség esetén felkeresik az érintett hivatalokat, próbálják kideríteni az objektív igazságot.

Mennyi ideig tart egy-egy panasz orvoslása?

Minden panaszt ellenőrzünk, csakhogy gyakran rendkívül vaskos iratokról van szó. Munkánk sokszor az ügyészek vagy a bírók munkájához hasonlítható. Vannak sürgős ügyek is, ide elsősorban a börtönbüntetésüket töltő polgárok panaszai tartoznak, de a közelmúltban hozzánk fordult egy pozsonyi család is, melyet ki akartak lakoltatni. Közbenjárásunkra a panaszosok nem kerültek az utcára.

Leggyakrabban hogyan panaszkodnak a polgárok?

ĺrásban, de személyesen is. Az iroda jogászai is fogadják a polgárokat. A törvény értelmében mindenki anyanyelvén fordulhat hozzánk.

Azaz ha valaki magyarul kezd beszélni, akkor a telefonbeszélgetést átkapcsolják egy magyarul beszélő munkatárshoz, ha pedig személyesen keresi fel az irodát, tolmácsot biztosítanak?

Igyekezünk, hogy legyen kéznél ilyen alkalmazott, de természetesen nem ideális a helyzet. Ha nincs a közelben magyarul beszélő munkatárs, akkor annyit azért megért a polgár, hogy mikor hívjon vissza, vagy mikor keresse fel az irodát, amikorra biztosítjuk magyarul beszélő munkatárs jelenlétét. De tudja, elméletileg egy bebörtönzött szuahéli is hozzám fordulhatna, szuahéliül kérhetne segítséget, de logikusan az irodában nem dolgozhat a világ minden nyelvét beszélő ember. Fordítást biztosítunk.

Van erre pénzük?

Muszáj. A polgárnak nem szabad megéreznie a szűkös költségvetést.

Fájlalta, hogy a költségvetésből kihagyták az ön fizetését, állítólag le is akart emiatt mondani.

Ez pontatlan információ volt. Soha nem gondolkodtunk arról, hogy lemondjunk. Félreértelmezték a szavaimat.

Vagyis egész öt évig emberjogi biztos marad?

Nem tudom, mindenkit érhet szerencsétlenség. Nem tervezek hamarább távozni funkciómból.

Esetleg kap egy újabb antraxos levelet.

Szerencsére az elsőben nem volt antrax, ellenkező esetben most nem ülnénk itt.

Alig fél éve működik a hivatal, máris rengetegen bírálták. Egyesek az irodát szomorúfűzhöz hasonlították, mások szerint az ön hivatala nem méltóságteljes. Ehhez mit szól?

Azt, hogy mi mindent bírálunk. Szerintem hivatalom kezdettől fogva méltóságteljes, csakhogy mindenkinek így kellett volna közelítenie a dologhoz, például a székház biztosításakor. A Kvetná utcai épület valóban méltóságon aluli volt, és örülök, hogy a jelenlegi iroda esztétikailag is megfelelő, mert ez is idevonzza az embereket. A régi helyen szinte nem volt hova leültetni a panaszkodót.

Tehát ön szerint csak a méltóságon aluli környezetnek tudható be a bírálat?

Igen. Nagyon kevesen segítettek, elutasítóan viselkedtek a hivatallal szemben. Lehet, hogy feleslegesen túlpolitizálták az ügyet.

Talán az ön személye miatt, hiszen a HZDS parlamenti képviselője volt.

És aki a HZDS-ből jött, az automatikusan rossz? Ott is, más pártban is vannak jó és rossz emberek, és szégyen, ha előre elítélnek valakit. Ráadásul nem voltam a HZDS tagja, pártonkívüliként, de a mozgalom listáján jutottam a parlamentbe. Nem látok semmi rosszat abban, hogy a HZDS színeiben szakemberként tevékenykedtem a Házban, és például az ellenzékiek közül én voltam az egyetlen, aki támogatta, hogy fajgyűlölő kijelentései miatt vonják meg Víťazoslav Moric mentelmi jogát.

Nem gondolja, hogy a hivatalt azért nem tartják sokan méltóságteljesnek, mert az ön nevéhez több negatívum, mint pozitívum fűződik?

Milyen negatívum? Megbélyegeztek, állandóan a HZDS-szel kötik össze a nevemet, de szisztematikus munkával próbálunk javítani a kialakult negatív képen. A fontos az, hogy aki hozzám fordult, az tanácsot kapott. Egyszer sem történt meg, hogy emberjogi biztosként a HZDS-t előtérbe helyeztem volna.

Nemcsak a pártbeli múltjára gondolok, hanem arra is, hogy a besztercebányai diákok nem kaphattak oklevelet.

Jó, hogy ezt az ügyet említi. Ha nyilvánosságra hoznám a birtokomban levő dokumentumokat, csodálkozna. És mi van, ha azt mondom, hogy ezek a diákok már a promóción is túl vannak és megkapták az oklevelüket? Az egész ügy úgy végződött, hogy beigazolódott: az említett hallgatók akkreditált szakon tanultak.

Visszatérve a panaszokra: idáig hány magyar fordult önhöz?

Nem készítünk nemzetiségi statisztikát, az diszkriminatív lenne. Heten panaszkodtak magyar nyelven, ám a személyes megbeszélések során kiderült, ennél több személynek lehet magyar az anyanyelve, de a nemzetiséget nem firtatjuk. Ez mindenkinek a magánügye. Azt sem tudjuk megmondani, hány roma fordult hozzánk.

A magyarok mire panaszkodnak leginkább?

Tulajdon- és vagyonjogi, örökösödési, restitúciós, a föld tulajdonjogával, a szomszédok közötti viszállyal kapcsolatos kérdésekkel fordultak hozzánk.

Állítólag regionális irodákat akar létrehozni.

Nem egészen, mert erre nincs pénz. Viszont bizonyos időközönként el-ellátogatnánk egy-egy régióba, és helyben próbálnánk orvosolni a panaszokat. Azokba a régiókba utaznánk, ahol a polgármesterek előzékenyek lesznek, és arra az egy napra ingyen rendelkezésünkre bocsátanak valamilyen irodát.

Mely községekkel vették fel a kapcsolatot?

Nem szólítottunk meg senkit, a polgármesterektől várjuk a kezdeményezést. A déli régióban Losonc, Komárom, Dunaszerdahely és Párkány is felmerült, de még senkivel sem tárgyaltunk. Tegnap Komáromban jártam, ahol megfelelő irodahelyiségeket kerestem.