„Nyitrán soha többé nem volnék biztonságban”

Helyszínelés a tetthelyenMiriam Hojčušová felvételeA lány államvizsgára tartott a Konstantin Egyetem Magyar Tanszékére, útja egy nyírfaligeten keresztül vezetett. Mobiltelefonján valakivel magyarul beszélt, ekkor szólították meg azzal, hogy „Szlovákiában szlovákul!”

„Nem szóltam semmit, erre újra figyelmeztettek, majd odajöttek hozzám, hallottam-e, mit mondtak. Azt feleltem, hallottam, és szeretném, ha békén hagynának – mondta el lapunknak a lány. – Erre megkérdezték, hová megyek, és azt feleltem, hogy az egyetemre. Ma már nem mész sehová, röhögtek, és valószínűleg leüthettek, mert innen kezdve csak arra emlékszem, hogy magas fűben állok. Nem tudom, hogy kerültem oda, csak azt tudom, hogy a két férfi rám parancsolt, vessem le a zakómat és a harisnyámat, vegyem ki a fülemből a fülbevalóimat és adjam oda a pénztárcámat. Szó nélkül engedelmeskedtem nekik, mégis arcon ütöttek és hasba rúgtak. Több rúgást is kaphattam, mert ismét elvesztettem az eszméletemet. Nem tudom, mikor mehettek el, arra eszméltem a fűben, hogy nagyon fázom. Futni kezdtem a gyalogösvényen az egyetem felé, és csak azt éreztem, hogy még a cipőm is nagyon nehéz, ezért lerúgtam. Jöttek szembe járókelők, és figyeltem a reakcióikat, nagyon furcsán nézhetek ki, de senki nem állt meg, még csak nem is néztek rám, pedig az orromból dőlt a vér. Valahogy bejutottam a tanszékre, és ott aztán a tanáraim hívták a mentőket.”

Azt, hogy a tanulmányait Nyitrán folytatja-e, még nem tudja, de abban biztos, hogy ezek után nem tudna a városban élni. „Az államvizsgát mindenképpen szeretném letenni, hiszen ezért dolgoztam három évig, és nagyon hálás vagyok a tanszékvezető tanárnőnek, hogy ezt lehetővé teszi számomra. Itt szeretnék megköszönni mindent a nyitrai orvosoknak és annak a tanárnőnek is, aki elkísért a kórházba. Tudom, hogy az egyetemen nagyon sok emberre számíthatok, de vizsgázni majd csak akkor megyek vissza, ha a közeljövőben elfogják a támadóimat. Ha még szabadlábon lesznek, akkor el kell, hogy kísérjen valaki, mert egyedül nem tudnám megtenni azt az utat a nyírfaligeten át. Ha lehet, akkor a tanulmányimat is levelező tagozaton folytatnám, de még nem tudom, hogy a szakomon ez lehetséges-e. Ha nem, akkor inkább máshol tanulok tovább, mert ebben a városban soha többé nem érezném biztonságban magam” – mondta a 23 éves diáklány.

A civil szervezetek, közéleti személyiségek eddig nem hallatták hangjukat az utóbbi hetekben fokozódó nacionalista megnyilvánulásokkal kapcsolatban, beleértve a pénteki nyitrai incidenst. Bohumil Doležal vezető cseh politológus ezt érthetetlennek tartja. Amint az Új Szónak elmondta, ha Csehországban történt volna hasonló eset, az bizonyára nagyon határozott reakciót váltott volna ki mind a politikusok, mind a civil szféra részéről. Ennél valamivel élesebben fogalmazott Fedor Gál, az egykori VPN (Nyilvánosság az Erőszak Ellen), a civil szerveződésből lett rendszerváltó párt elnöke, aki egyenesen gyalázatosnak és megengedhetetlennek tartja a polgári társadalom e téren tapasztalható tétlenségét. A hazai nyilvános szféra hallgatását egyedül a nyitrai közszereplők tegnapi nyílt levele törte meg, amelyben elítélik a pénteki támadást, és hangsúlyozzák, azt az SNS kormányra kerülése óta fokozódó nacionalista megnyilvánulások következményének tartják. Ugyanakkor felszólítják a kormányt, erélyesen ítéljen el mindenfajta kisebbségellenes megnyilvánulást, és határozottan lépjen fel ellenük. A levél aláírói közt szerepel három városi képviselő, Daniel Balko, Jozef Weber és Anton Živčic, továbbá Darina Karová, a nyitrai nemzetközi színházi fesztivál igazgatója, két színművész, Eva Pavlíková és Ivan Gontko. Rajtuk kívül František Halás, a Nyitrai Kerületi Építésügyi Hivatal elöljárója, valamint újságírók és más közszereplők is csatlakoztak a felhíváshoz. (vm, czk)