Neonáci halálbrigád és hatósági melléfogások Németországban

A bűncselekmények politikai indítéka több mint tíz éven át felderítetlen maradt, dacára a rendőrség és a belső elhárítás közötti egyeztetésnek. Hogy ez megtörténhetett, abban számos hajmeresztő hiba és mulasztás játszott közre.

Megfigyelőkben fölmerül a kérdés: vajon a terrorelhárításért felelős alkotmányvédő hivatal emberei nem tudták, vagy nem akarták észrevenni az igazi összefüggéseket? Miként lehetséges az, hogy a hivatal, amely nagy anyagi és emberi erőket mozgósít a célszemélyek megfigyelése érdekében, továbbá fizetett ügynököket épít be a szélsőjobboldali csoportokba, nagyvonalúan békén hagy erőszakcselekményeket elkövető neonácikat?

A jénai trió aktív tagja volt a türingiai Heimatschutz (Honvédelem) nevű radikális-nacionalista csoportnak; Uwe Mundlos és Uwe Böhnhardt rendszeresen részt vett a vezetőségi üléseken. Ezeken ott volt Timo Brandt, a szélsőjobboldali Német Nemzeti-demokrata Párt (NPD) türingiai szervezetének alelnöke is. Az Otto fedőnevű beépített ember összesen 200 ezer márkát kapott a belső elhárítástól a továbbadott információkért. Ebből finanszírozta a Heimatschutz röplapjai és plakátjai nyomtatását, a Rudolf Hess "emléknapokat" és más rendezvényeit. Mint Frank Schwerdt, az NPD türingiai szervezetének elnöke a ZDF televízióban elmondta, az "Ottótól" kapott pénzből fizették alacsony jövedelmű NPD-tagok párttagdíját is. Vagyis az alkotmányvédő hivatal "pénzelt" egy, a német állammal és annak politikai-társadalmi berendezkedésével nyíltan szembehelyezkedő szervezetet!

A türingiai belső elhárítás főnöke 1994-2000 között Helmut Roewer volt. A Rajna menti Koblenzből keletre helyezett jogász egyfajta "keresztapja" volt a Heimatschutznak: az Otto fedőnevű beépített ügynöknek ugyanis Roewer volt a közvetlen felettese (tartótisztje) az alkotmányvédő hivatalban - állította Thorsten Heise NPD-vezetőségi tag a ZDF-ben.

Az első látványos baki 1998 szeptemberében történt: a Heimatschutz egy fiatal tagjának jénai lakásában véletlenül felrobban egy páncéltörő gránátból házilagosan fabrikált pokolgép. A fiatalember meghal, az eseményt rögzítő jelentésében Roewer csak ennyit jegyez föl: "Egy veszedelmes flúgos (volt az áldozat)... Jobboldali kapcsolatra utaló jel nincsen". Holott a ház lakói rendszeresen látták a későbbi áldozathoz látogató Mundlost és Böhnhardtot; ám kettejük kapcsolata a pokolgépgyárossal - akinek lakásán valóságos fegyverraktárt talált a rendőrség - csak a hatóságoknak nem szúrt szemet.

A jénai malőr után a két férfi és társuk, Beate Zschäpe pánikba esik, és áttelepül Szászországba, pontosabban Zwickauba. A türingiai elhárítás szem elől téveszti őket - és nem értesíti a szomszédos tartományban dolgozó kollégákat, hogy esetleg ott bukkanhat fel a trió.

Még súlyosabb baklövés az elhárítás részéről, amikor nem veszi komolyan egy "kiszállt" neonáci figyelmeztetését. Uwe Luthardt, az NDP türingiai vezetőségi tagja arra hívja fel a tartományi alkotmányvédő hivatal figyelmét, hogy Jéna és Weimar térségében a Heimatschutz "kezd átalakulni Barna Hadsereg Frakcióvá, egyfajta neonáci terrorcsoporttá, amely merényleteket tervez". A hivatalban csak mosolyognak rajta, s közlik: ha létezne ilyen, akkor mi már tudnánk róla...

A zwickaui trió segítőtársává szegődik Holger G., aki később Hannover közelébe költözik. Ott ugyan három napra megfigyelés alá vonják, követik, amikor utcai telefonfülkékből kezdeményez hívásokat - ám ezeket nem hallgatják le. A hatósági feljegyzés szerint G. "telefonos beszélgetőpartnerei ismeretlenek". Ezzel az ügy ad acta kerül, az alsó-szászországi elhárítás beszünteti a megfigyelést, az aktákat később megsemmisítik. G. így akadálytalanul segítheti a gyilkos triót, például lakókocsik bérlésével.

Nem sokkal később kezdődik a külföldiek sérelmére elkövetett gyilkosságsorozat. A rendőrség kezdettől fogva alvilági vitát, védelmi pénzzel összefüggő zsarolást, külföldi klánok közötti leszámolást feltételez a háttérben (az összes áldozat török, illetve görög születésű). A nürnbergi rendőrségen létrehozott Döner nyomozócsoport együttműködést kezdeményez a tartományi elhárítási hivatalokkal - hiába. Így a Döner csoport nem kapja meg a türingiai elhárítás által a trióról készült fényképeket sem - pedig azok hasonlósága az első, nürnbergi gyilkosság után, tanúvallomások segítségével összeállított fantomképekkel forró nyom lehetne a tettesek utáni nyomozásban. Így azonban a rendőrök nem tudnak összefüggést teremteni a török büfé tulajdonosának meggyilkolása és a szélsőjobboldali aktivisták között.

A 2004 júniusában Köln egy főleg törökök lakta utcájában felrobbantott pokolgép 22 embert sebesített meg. Hülya Özdag, egy cukrászda tulajdonosa a ZDF-ben elmondta: ő és a robbanás után kihallgatott több száz személy fölvetette, hogy esetleg szélsőjobboldali merénylő állhat a háttérben, a hatóságok azonban egyáltalán nem nyomoztak ebben az irányban. Otto Schily akkori belügyminiszter a tv-ben kijelentette: a politikai, idegenellenes motiváció kizárt.

A német sajtóban ma éles támadások érik a türingiai alkotmányvédelem korábbi főnökét. Roewer a Der Tagesspiegelnek adott interjúban azzal védekezett, hogy beosztottai "valamennyien nyugatról jöttek, ám csak kevesen feleltek meg a munkával szemben támasztott elvárásoknak. Akadt néhány ember, aki egyáltalán nem volt alkalmas; néhányuk esetében az volt a gyanúm, hogy azért helyezték át őket keletre, mert nélkülözhetők voltak".