Nem sietnek gátat vetni az erőszaknak

Szlovákia még 2011 májusában írta alá az Európa Tanács kulcsfontosságú, átfogó egyezményét a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról. Az egyezmény célja az erőszak megelőzése, az áldozatok védelme, valamint az, hogy az elkövetők ne úszhassák meg büntetlenül az erőszakoskodást. Megállapít egy sor bűncselekményt, például a nők nemi szervének megcsonkítását vagy a kényszerabortuszt és a kényszersterilizálást, az aláíró államoknak így a jogszabályaikban eddig nem szereplő bűncselekményi formákat kell meghatározniuk. Az egyezmény végül 2014 augusztusában lépett életbe, miután megfelelő számú ország ratifikálta – ezt egyébként elsőként Törökország tette meg 2012-ben. Az egyezmény elfogadása ugyan hivatalosan az EU-tagállamok többsége számára prioritás, ám több konzervatív szervezetnek gondja van vele. Azért bírálják az egyezményt, mert szerintük egy legitim cél, a nők elleni erőszak felszámolásának örve alatt a megállapodás révén szerepet kaphat a nemzetközi jogban a „genderszemlélet”, és maga az egyezmény radikális feminista ideológiára épül.

Évek óta halasztgatják

Szlovákia, bár az első aláírók között volt, immáron csaknem hatodik éve halogatja az egyezmény ratifikálását. A szlovák EU-elnökség egyik feladata az volt, hogy konszenzust érjen el a tagállamok között a ratifikálással kapcsolatban – úgy, hogy a folyamat még le sem zárult Szlovákiában. Ján Richter szociális és családügyi miniszter az EU-elnökség kezdetén azt ígérte, 2016 végéig igyekeznek lezárni a folyamatot – elmondása szerint azért húzódik sokáig a történet, mert Szlovákia előbb bele szeretné építeni a jogrendjébe a vonatkozó intézkedéseket, az után ratifikálni az egyezményt, míg más tagállamok ezt épp fordítva csinálják.

A szociális és családügyi minisztérium kérdésünkre, miért nem ratifikálta még Szlovákia az egyezményt, azt válaszolta, jelenleg is dolgoznak az ügyön. Oľga Pietruchová, a minisztérum esélyegyenlőségi osztályának igazgatója szerint Szlovákia törvénykezése már nagyrészt eleget tesz az isztambuli egyezményben foglaltaknak, de jelenleg az igazságügyi minisztériummal karöltve azt elemzik, mi hiányzik még. „Ezután döntünk arról, szükséges-e módosítani további vonatkozó törvényeket” – mondta az Új Szónak. Hozzátette, az igazságügyi minisztérium műhelyében előkészítési fázisban van egy, a bűncselekmények áldozatait védő törvény, mely a családon belüli és párkapcsolati erőszak áldozataira is vonatkozik majd.

Budapest nyomás alatt

Magyarországon – mely 2014-ben írta alá az egyezményt – Szlovákiához hasonlóan azt ígéri a kormányzat, hogy hamarosan ratifikálják az egyezményt. Itt ugyanakkor jóval élénkebb a téma a sajtóban, és az ellenzék és a civil szféra nyomása is nagyobb a kormányzatra – nemrégiben például nőjogi szervezetek követelték, hogy az Orbán-kormány tegyen végre pontot a folyamat végére. A kormány ugyanakkor nem igyekszik lezárni a történetet: bár már 2013-ban felállt egy nőkkel szembeni erőszakkal foglalkozó tárcaközi munkacsoport, mely az egyezményhez való csatlakozás előkészítését is feladatul kapta, a csoport üléseinek jegyzőkönyvei nem nyilvánosak, így sem az ellenzék, sem a civilek nem ellenőrizhetik, hogyan halad a folyamat. Feladat ugyanakkor van bőven, hiszen a ratifikáláshoz módosítani kell a magyar büntető törvénykönyvet, illetve több intézményrendszert is létre kellene hozni – nincs például törvényi garancia arra, hogy az ügyészek a családon belüli és a szexuális erőszak minden (és ne csak a súlyosabb) formája ellen büntetőeljárást indíthasson, de a rendőrök sem kapnak megfelelő szakmai képzést ezen a téren.

A magyar igazságügyi minisztérium a 24.hu portálnak azt válaszolta, az egyezmény kihirdetéséről szóló előterjesztés közigazgatási egyeztetése folyamatban van, és „az egyeztetésre küldött tervezet hamarosan megtekinthető lesz a kormany.hu oldalon is”. Hozzátették: a közigazgatási egyeztetés lezárását követően dönthet a kormány a tervezet elfogadásáról és annak Országgyűlés elé terjesztéséről.

A migránsokra fogják

A kormánypolitikusok részéről ugyanakkor nem tapasztalható komolyabb véleménynyilvánítás a témában. Nemrégiben az öt ellenzéki párt képviselői, beleértve a Jobbikot is, egy asztalhoz ültek egy konferencián, hogy megvitassák a Magyarországon egyre jobban eldurvuló családon belüli erőszak megfékezésének kérdését, és megállapodtak abban, hogy szakértői szinten együttműködnek egy közös gyermekvédelmi charta kidolgozásában. A szervezők meghívását egyetlen kormánypárti politikus sem fogadta el. Január végén ugyanakkor Hidvégi Balázs, a Fidesz kommunikációs igazgatója közleményt adott ki a témában. Azt írta: „A nőkre jelenleg a bevándorlás és a migránsok betelepítése jelenti a legnagyobb veszélyt Európában. Ahol a migránsok megjelentek, ott ugrásszerűen megnőtt a nők és a gyermekek elleni erőszakos bűncselekmények száma. Ugyanazok most, akik egy kerekasztalnál szavakban a nőkért aggodalmaskodnak, együtt akadályozták meg, hogy a parlament elfogadja a migránsok betelepítését megtiltó alaptörvény-módosítást.”

Az EU bécsi székhelyű, alapjogokkal foglalkozó ügynökségének (FRA) 2014-es tanulmánya szerint az EU-ban minden harmadik nő legalább egyszer életében áldozata volt fizikai vagy szexuális erőszaknak. Magyarországon a rendőrségi statisztikák szerint minden héten legalább egy nőt meggyilkol partnere vagy volt partnere, és a nők 23 százaléka élt át valamifajta fizikai erőszakot jelenlegi vagy volt férfipartnerétől. A szlovákiai adatok nem kevésbé riasztóak, a nők csaknem 28 százalékával viselkedett erőszakosan jelenlegi vagy volt partnere.