Nem menekültnek való vidék

Színről színre változik a táj, ahogy suhanunk az M5-ösön Ásotthalom és a déli magyar határ felé. Oda, ahová másfél évvel ezelőtt teljes súlyával robbant be a történelem, és még ma is olykor-olykor bekukkant - menekültek áradata vonult át ezen az elzárt vidéken, ahol maguknak való, magányos emberek élik napjaikat.

Ahogy utazunk az autópályán, a szemből jövő autókat figyelem, főleg a kisteherautókat. Naponta több ezer kocsi halad el erre: köztük lehetett az a furgon is, melyben 71 ember, köztük gyerekek lelték halálukat. Megfulladtak a raktérben, valószínűleg már nem sokkal azután, hogy elindultak a magyarszerb határról. Holttestüket végighurcolták az országon, és hiába láthatta az autót ezernyi ember, a Hyza feliratú pléhkoporsóba senki sem láthatott be. Figyelem tehát a szembejövő autókat, és azon töröm a fejem, hogy lehetett volna ezt az egészet megakadályozni.

Színről színre változik a táj, egyre laposabb lesz, a földbarna egyre sárgább árnyalatokat kap, ahogy végigszáguldunk az Alföldön. Csongrád megyében homokos a talaj, messze nem olyan gazdag, mint mondjuk a Csallóközben. S ahogy egyre közelebb érünk Ásotthalomhoz, úgy száll meg minket ennek a titokzatos tanyavilágnak a lelke. Talán csak az évszak, és annak színei, kopársága teszi, de a táj körülöttünk baljós. Itt zárkózott, csendes népek élnek, zárt közösségekben, saját szabályok szerint - számukra épp a városok nyílt világa furcsa és felkavaró, s képzelhetjük, milyen lehetett számukra, mikor átvonult felettük a történelem legutóbbi fergetege.

Sötét a táj

A Balástya táblánál eszünkbe jut a közelmúlt hírhedt sorozatgyilkosa, a balástyai rém, aki nemrég lett öngyilkos a szegedi Csillagban. Ő több nőt is elcsalt tanyájára, majd kegyetlenül agyonverte őket, testüket pedig elrejtette.

Ásotthalom - bár maga is nagyközség, és két nagyváros, Szabadka és Szeged is nagyon közel van hozzá - különös hangulatú település. Maga a falu nem túl nagy, ám a környező, elszigetelt és magányos tanyavilág hatalmas, és a neve is sötét, Átokházának hívják. Az egyik magyarázat szerint azért, mert egy átok miatt sokáig nem termett itt a föld. A másik szerint egy időben itt volt a legmagasabb az öngyilkosok aránya. Az egyébként a maga módján vadregényes és gyönyörű táj - hisz Petőfi is megénekelte - Ásotthalom környékén is kitermelt egy sorozatgyilkost, a rossz férjek hóhérát, Pipás Pistát. Pipás nő volt - igazi neve Fődi Viktória volt, de férfiruhában járt, hogy magasabb napszámot kapjon, ráadásul a legenda szerint kettő helyett dolgozott. A teherré vált férjeket segített eltakarítani az útból, felakasztásukat öngyilkosságnak álcázva. 1940 környékén halt meg a börtönben, miután állítólag kegyelmet kapott Horthy Miklóstól.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"267031","attributes":{"alt":"","author":"Somogyi Tibor felvétele","class":"media-image","height":"320","title":"Szögesdrót fészekből pásztázza a tájat a turul","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

A titokzatos Ásotthalom eddig nem sok figyelmet kapott, az elmúlt években azonban három, egymással összefüggő dolog miatt került be a sajtóba. 2013-ban polgármesterré választották Toroczkai Lászlót. 2015-ben áthaladt a falun a balkáni útról érkező menekültekhulláma. 2016-ban a polgármester betiltotta a faluban a burkát, a mecseteket és a melegfelvonulásokat, illetve a homoszexualitás bármilyen „propagálását“.

A puszta önjelölt lovagja

Toroczkai László, Ásotthalom első embere ebben a riportban akár főszereplő is lehetett volna. Bár a szlovákiai fősodratú sajtókörökben gyakori polémia, teret kell-e adni a radikálisoknak, mindez lassan okafogyottá válik, hiszen a szélsőséges politikusok előbb-utóbb utat találnak megnyilvánulásaikkal a médiába Szlovákiában is. Magyarországon ugyanakkor ez már régóta így van, Ásotthalom polgármestere már azelőtt ismert ember volt, hogy egyáltalán rácsodálkozott volna a szélsőséges mozgalmak újbóli megerősödésére és elterjedésére a magyar közvélemény. Életének 39 éve alatt nagyon sokminden volt, szesz- és cigarettacsempésztől kezdve, félkatonai szervezet vezetőjén és politikustanoncon át szélsőjobboldali újságíróig. Csurka István MIÉP-jének politikuskeltetőjében kezdte, tanult Havas Henrik médiaiskolájában, újságíróként járt Koszovóban a háború idején, majd megalapította a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat. 2006-ban lett igazán ismert: ő vezette ugyanis a hírhedt ostromot a Magyar Televízió székháza ellen. Kifejezetten nárcisztikus személyiség, hiszen még nem volt 30 éves, mikor Vármegyés a véres úton címmel önéletrajzi elemeket tartalmazó könyvet jelentetett meg. Nevét már felnőttként változtatta Tóthról Toroczkaira, valamiféle identitás-újraépítés keretein belül - ő azt vallja, az erdélyi Torockóról kitelepített anyai rokonsága előtt tisztelgett ezzel. Valamiféle homályos kiválasztottságérzetet sugároz magából, könyvét is úgy kezdi: aznap, mikor a Szent Korona visszatért Magyarországra, édesanyja hét hónapos terhes volt vele - azon a januári éjszakán idő előtt majdnem a világra jött, úgy kellett leállítani a szülést...

Toroczkai a kétezres években a puszta keresztes lovagjának, a déli határ végvári vitézének szerepét vette magára. Részben ennek is köszönheti, hogy nemrégiben a néppártosodó Jobbik alelnöke lett - Vona Gábornak a cukiságkampány mellett azért szüksége volt olyan emberre is, aki hiteles tud maradni a párt régi, keményvonalas szélsőjobbos választóbázisa számára is. A továbbra is radikális retorikájú Toroczkai tökéletesen illett ebbe a szerepre.

Polgármester-vadászat

Toroczkai tehát főszereplő lehetett volna ebben a riportban, mégsem lett az, hagyta, hogy másoktól kérdezzünk róla. A Facebookon a minap dicsekedett el vele, hogy egymásnak adják nála a kilincset az újságírók: járt a faluban a BBC, az olasz RAI Uno, vagyéppaVoiceofAmericais.„Csak egy átlagos nap“ - írta a fotókhoz, melyeken épp nyilatkozik. Mi is szerettük volna szóra bírni: kerestük emailben, a Facebookon, később telefonon és SMS-ben is, ám semmire sem reagált. Mintha elnyelte volna a föld, szőrén-szálán eltűnt. A község polgármesteri hivatalában azt mondták, egész héten szabadságon lesz, és a jövő heti találkozóit is lemondta. Ráadásul a falu vezetéséből másnak sem nagyon fűlött a foga a beszélgetéshez. „A polgármester úr nélkül nem nagyon akarnak nyilatkozni“ -mondta nekünk a falu sajtóreferense, mikor csalódottan, és kissé tanácstalanul álldogáltunk a szépen felújított hivatal folyosóján.

A kocsmáros mindent tud

„Valószínűleg tele van már a hócipője az újságírókkal“ - mondta a falu két kocsmájának egyikében a csapos-tulajdonos. Zsolt joviális ember, kicsit hasonlít Javier Bardemre a Nem vénnek való vidékből - micsoda egybeesés. Szívesen és rutinosan nyilatkozik, akár magára is vállalhatná a sajtóreferens szerepét, állítólag mindig hozzá küldik először az újságírókat, hogy kontextusba helyezze őket. Először a szlovákiai helyzetről érdeklődik, kíváncsi arra, hogy van Vladimír Mečiar. Mikor elmondjuk neki, hogy a rettegett exkormányfő manapság a farmján simogatja a kisbárányokat, csak csóválja a fejét. Aztán Robert Fico és Orbán Viktor barátságáról kérdez, látszik rajta, hogy nem szereti túlzottan a Fideszt. Leülünk a hátsó terembe és beszélgetni kezdünk. Olykor-olykor visszaugrik a pulthoz egy mondat közepén, de mindig tudja, hol tartott, és ott folytatja, ahol abbahagyta. Rutinos mesélő, na.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"267032","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"320","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]„Ebben a faluban már bárkit megválasztottak volna“ - mondja, mikor arról kérdezzük, hogy került Ásotthalom élére Toroczkai. Az előző polgármesternek ugyanis volt jópár korrupciós ügye, de erről a kocsmáros bővebben nem akar beszélni, mondván, az öregúr azóta elhunyt. Toroczkai jött, látott és győzött - persze nem ismeretlenül, hiszen a szomszédos Szegeden született, és sok szál köti a faluhoz, ahogy az egész régióhoz is. Állítólag azt mondta a falusiaknak, szakított radikális múltjával, és már nem akar forradalmár lenni, inkább alkotni akar, és fel szeretné virágoztatni Ásotthalmot. Vett egy tanyát a falu külterületén, nem messze a magyar-szerb határátkelőtől: ha kinéz az ablakon, talán a lyukakat is meg tudja számolni a Vajdaságot és Csongrád megyét - más értelmezésben a keresztény Európát és a Balkánt - elválasztó kerítés szövetén. Állítólag maga a menekülteket megállító kerítés is neki jutott eszébe először.

A betyártól az űrhajósig

De vissza Toroczkai terveihez: azt ígérte, munkahelyeket hoz a faluba, ám ez egyelőre nem igazán sikerült neki. Az önkormányzat felborult gazdálkodását azonban helyre tette. Fel akarja lendíteni a faluturizmust, megnyílt a Rózsa Sándor-emlékház (köztörvényes bűnözőből csináltak sztárt, mondja a kocsmáros), valamint egy csomó szobor: a híres betyár mellett Pipás Pista és egy boszorkány is kapott emlékművet -ezeket a szobrokat azonban most fólia védi az időjárástól.

Meglehetősen környezetidegen módon Jurij Gagarinnak is van emlékezete a faluban. Gagarin ugyan sosem járt itt, de van egy róla elnevezett utca, melynek aszfaltozása után a végében felállítottak egy kis talapzatot és egy márványtáblát. „Még az orosz nagykövetségről is voltak itt az átadón“ - mondják a helyiek. Toroczkai azonban igazából akkor kezdte magát elemében érezni, mikor elindult a migrációs hullám.

Halom a hullámok közt

Az első hullám még 2014-ben volt, mondja a kocsmáros, akkor a koszovói albánok jöttek. Átszöktek a zöldhatáron, majd taxiba ültek - fejenként 100 euró volt a tarifa - és meg sem álltak Budapestig, majd Németországig. 2015-ben jött aztán a második hullám, ami megrázta Magyarországot. „Először a szírek és irakiak jöttek a háborús zónákból, később az afgánok, bangladesiek meg ki tudja, milyen népek. Papírok nélkül, csomagokkal, okostelefonokkal, térképekkel. Mind szírnek hazudták magukat“ - mondja Zsolt, a kocsmáros. Elmondása szerint döbbenetes látvány volt, mikor hosszú sorokban vándoroltak át a falun. Hozzá is betértek egy kávéra vagy üdítőre, a telefonjaikat töltötték a kocsmában. „Nem voltak agresszívek. Nem erőszakoskodtak senkivel. Néhány háznál megálltak vizet vagy útbaigazítást kérni“ -mondja Zsolt, aki szerint a menekültek azért ennek ellenére fenekestül felforgatták a falu életét. „Mindenhol ott voltak, minden sarkon ott ültek, csak jöttek és jöttek. Mintha állati ösztön vezérelte volna őket. Átvágtak a csatornán, el tudod képzelni, cibálták át a gyerekeket a vízen, pedig ötven méterrel arrébb volt a híd. Csak az számított nekik, hogy az EU területén vannak“ - magyarázza széles gesztusokkal. A szeméten és a letaposott, megevett gyümölcsökön és zöldségeken kívül más kárt szerinte nem okoztak. A terményben okozott kárt egyébként a magyar kormány megtérítette, voltak azonban állítólag olyan gazdák is, akik kicsit több letaposott, megevett zöldséget és gyümölcsöt vallottak be, mint amennyi kár valóban érte őket.

Értik a világ lüktetését

„Jöttek, jöttek, rengetegen voltak, meg kellett őket valahogy fogni“ -mondja az egyik középkorú, baseballsapkás vendég, akivel a kocsma előtt ismerkedtem meg. Addig a táblagépén játékgépezett és a barátnőjével beszélgetett intenzíven a Facebookon, de aztán beszédbe elegyedtünk. Előbb a borról és pálinkafőzésről beszélgetünk, majd kérésemre politizálni kezdünk. Először a többi falubelihez hasonlóan ő is meglehetősen morcosan nyilatkozik a menekültekről, de aztán megenyhül. „Láttam köztük rengeteg kicsi gyereket és nőt, volt köztük tolókocsis és mankós is. Szegény szerencsétlenek voltak“ - mondja. Az embercsempészekre nagyon haragszik, megkeményedik a hangja, mikor róluk beszél. „Ott ülnek Szabadkán a kocsmákban, van belőlük rengeteg, egész maffia. Biztos vagyok benne, hogy valaki központilag irányítja őket, és sosem tudjuk meg, hogy ki volt az. De az biztos, hogy nagyon meggazdagszik belőle“ -magyarázza hevesen. A világpolitikai folyamatokról is nagyon határozottan nyilatkozik, és a helyiekkel beszélve egyébként is olyan érzése van az embernek, hogy külpolitikai szakértőket megszégyenítő magabiztossággal látják át a körülöttünk zajló világot Trumpostul, Merkelestül, Putyinostul, Aszadostul.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"267035","attributes":{"alt":"","author":"Somogyi Tibor felvétele","class":"media-image","height":"320","title":"„Gyerekek és nők is voltak köztük, szerencsétlenek“","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

A kocsmáros és a baseballsapkás vendég is egyetért abban, hogy a kerítés jó ötlet volt, mert megfogta a menekülteket - előbbi váltig állítja, hogy az ötlet alapvetően Toroczkaié. „Ő indította el a militáns mezőőrséget is. Egy franciától kaptak pénzt terepjáróra, Budapestről meg további pénzek jöttek. Biztos látták a videót“ - mondja Zsolt.

Ásotthalom a legrosszabb

A híres videón Toroczkai szigorú hangon azt üzeni a háborús zónákból, határ menti nyomorúságos menekülttáborokból érkezőknek, hogy Magyarország rossz választás, Ásotthalom pedig a legrosszabb. Epikus zenei aláfestés mellett pózol a mezőőrség élén, terepjáró száguld, egy mezőőr motoron robog előtte, a határkerítés felett helikopter száll. „Eljuthatott a videó a migránsokhoz is, de szerinted érdekelte ez az olyan embereket, akik több ezer kilométert gyalogoltak idáig? Ez a videó inkább ide, befelé, meg a világnak szólt“ - véli a kocsmáros. Toroczkainak egyébként később is volt egy videója: ebben arról beszél, hogy az EU nem segített megvédeni a határt a migránsokkal szemben, ezért maguk cselekedtek. „Az elmúlt hónapokban sikeresen állítottuk meg az inváziót. Ma már ismét rend és nyugalom honol Ásotthalmon, amely ma már Európa egyik legbiztonságosabb települése“ - közli benne, miközben a videón keménykötésű, kopasz mezőőröket mutat. Toroczkai megemlíti, hogy a helyi erők mellett katonák és rendőrök is védik a határt. Egy félelmetes kutyával, mögötte a mezőőrség terepjárójával sétálva azt mondja, fel kell nyitni emberek millióinak szemét, mert a migráció problémája nem oldódott meg, csak elkerüli Magyarországot. „Ha ülve maradunk, áldozatokká válunk. Ha felállunk és cselekszünk, akkor győzhetünk“ - teszi hozzá legalább olyan komoly hangon, mint mikor a menekülteket tanácsolta el Ásotthalomtól.

Ma már kevesen jönnek

A helyiek szerint manapság már csak elvétve látnak menekülteket a faluban, ha át is jönnek a határon, a falut elkerülik. Az egyébként meglehetősen kicsi, pár tagból álló mezőőrségnek is már a „mélységben kell dolgoznia“, Toroczkai brigádját ugyanis már nem engedik oda a kerítés mellett húzódó manőverútra. A mezőőröknek egyébként sincs túl sok jogkörük, például nem foghatják el a kerítésen átszökő menekülteket. „A rendőröket kell hívniuk. Általában viszont úgy viselkednek és úgy is tekintenek rájuk a menekültek, mint hivatalos személyekre. A mezőőrök, ha rájuk találnak, leültetik őket, és megvárják a hatóságot. Egyedül egyébként sem tudták volna megállítani a több százas csoportokat“ - magyarázza a kocsmáros.

Toroczkai Facebook-oldala is arról tanúskodik, továbbra is dolgozik a gárdája. „Az elmúlt napokban ismét több száz migráns gyűlt össze Szabadka környékén, akik estéről estére megtámadják itt nálunk a magyar határt. A kerítés mögül még bátran üvöltöznek válogatott szidalmakat a magyar határt védő rendőrök, honvédek és mezőőrök felé, de amikor már a mi területünkön csapunk le rájuk, nyulakként húzzák meg magukat“ - írja egy földre ültetett menekülteket ábrázoló kép alá, melyet pár órával azután töltött fel az oldalára, hogy kollégáimmal kétnapos kergetőzés után hazaindultunk Ásotthalomról.

Új olaj a tűzre

Toroczkai Ásotthalmáról ugyanakkor lassan elfordultak a kamerák, ahogy megépült a kerítés és elcsendesedett a menekülthullám. Ezért újabb olajat öntött a tűzre. A községi képviselő-testület helyi rendeletet hozott, mely szerint a faluban tilos mecsetet építeni, burkát hordani, nem hívhatja imára a híveket müezzin. S ha már határozat, az önkormányzat a nem hagyományos család- és házasságfelfogások melletti kiállást, tehát tulajdonképpen a homoszexualitásra utaló megnyilvánulásokat is betiltotta. „Ez az intézkedéscsomag közösségünket és hagyományainkat védelmezi“ - mondta Toroczkai, aki szerint a többi magyar önkormányzatnak csak át kell venni az ásotthalmi rendeletet.

„Ez a rendelet hülyeség“ - nyilatkozta a kocsmáros és baseballsapkás beszélgetőpartnerem is. „Tudjuk, ki lehet meleg a faluban, de ez itt senkit sem érdekel“ - mondja Zsolt, a másik pedig rákontráz: „Végül is ők is csak emberek, mint mi, csinálják azt, amit akarnak, semmi bajunk velük!“ Az azonban már zavarja őket, hogy Budapestről és Szegedről érkeztek tiltakozni melegjogi aktivisták. „Felbolygatták a falut, az pedig nem kell nekünk. Minek jöttek ide?“ - mondja a sapkás férfi.

Iszlamizációs kísérletről azonban nem hallottak. „Itt sosem járt senki burkában, és mecsetet sem akart építeni“ - mondja Zsolt, aki szerint két muzulmán él a faluban, az egyik Jordániából, a másik Algériából érkezett. Mindketten Szegedre jártak egyetemre, megismerkedtek egy-egy magyar lánnyal, elvették őket feleségül, és itt ragadtak. Egyik sem követel mecsetet. „Ez a rendelet nem a falunak szól, hanem az országnak meg a nagypolitikának. Itt ez senkit sem érdekel“ - vélekedik a kocsma népe.

A félelmetes dzsámi

A Csongrád megyei kormányhivatal az alkotmánysértő rendeletek eltörlését kérte, ám a helyi testület nemrég újból megszavazta azokat, a hivatal ezért a Kúriához fordult. Toroczkai a sajtóban arra a kérdésre, ki akarna már Ásotthalmon mecsetet építeni, azt felelte: a falutól nem messze lévő vajdasági Szabadkán márpedig van egy mecset.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"267033","attributes":{"alt":"","author":"Somogyi Tibor felvétele","class":"media-image","height":"320","title":"A szabadkai dzsámi nem hozott muzulmán hordákat","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]S ez igaz is, a harmadrészt magyarok által lakott százezres nagyvárosban valóban van egy dzsámi, még 2008-ban nyílt meg - mikor odalátogattunk, egy rendőr posztolt előtte, akinek ugyan nem tetszett, hogy fotózunk, de végül engedte. Bajtai Kornél szabadkai újságíró szerint méretes baromság, hogy az imaháznak valamiféle súlyos iszlamizáló hatása lenne. Korábban beszélgetett a helyi iszlám közösség vezetőjével, aki elmondta neki: jártak ki terepre csomagot osztani a menekülteknek, akik azonban egyáltalán nem is jönnek a dzsámiba, azt sem tudják, hogy van itt ilyen. „Sőt, azt sem tudják, hol vannak, mennek nyugat felé“ - mondja Bajtai. Még akkor sem volt tiltakozás, atrocitás, mikor megnyílt a dzsámi a városban, mely az osztrák-magyar és a balkáni hangulat igazi olvasztótégelye. „Itt több ezer bosnyák és albán él, ők járnak oda, de a beszélgetőtársam szerint ők is inkább csak a pénteki imára, akkor vannak úgy százötvenen. Ezek az emberek több generáció óta itt élnek, cukrászok, pékek, nekem egyetemi tanárom is volt közülük. Ha nem tudod a nevüket, azt se tudod, hogy muzulmánok“ - magyarázza az újságíró.

Útban hazafelé még megállunk az ásotthalmi határátkelőnél. A határkerítés a távolba nyújtózik, előtte a manőverúton rendőrautók járőröznek, sietnek valahová, egy helikopter is elrepül felettünk. A határátkelőtől nem messze valamiféle emlékpark áll, alacsony kerítéssel, vaskapuval: bent táblákkal szegélyezett ösvény. Az utacska végén egy fát mintázó oszlop tetején, szögesdrót fészekből egy turul pásztázza a tájat. Hogy mit figyel, nem tudjuk meg: a kapu zárva, bekamerázva, nem kockáztatjuk meg, hogy átlépjük a kerítést. Innen nem messze áll egyébként Toroczkai háza is, kéményéből füst száll, a gazda talán otthon van. Odáig azért nem megyünk el, hogy bekopogjunk, ha már ennyire nem akar velünk beszélni. A puszták keresztes lovagja ezt nyilván nem vette volna jó néven.