A neveknek nagyon fontos szerepük van, hiszen mindig identifikálják az embert. Pszichológusok pedig azt állítják, hogy a szerencsésen megválasztott keresztnév olyan ajándék, amely magabiztosabbá, és ezáltal sikeresebbé, boldogabbá teheti viselőjét.
Nem csak megkülönböztető szerepük van
Nevek és történelem
Az ókori kelet népei sokáig egy nevet használtak, kiegészítve később az apa nevével, esetleg a foglalkozással, igen gyakran pedig lakóhelyével. Arab népek őrizték meg ezt a szokást a legtovább, de a zsidók is sokáig. Hazánkban a zsidók nevei egészen II. József közismert rendelkezéséig így; ő tette kötelezővé a polgári, családnév felvételét.
Családneveink kialakulásában a testi tulajdonságoknak, a szülő-, illetve, lakóhelynek döntő szerepe volt, akár még a csúfolódó szándéknak is, mely főleg ragadványnevekben mutatkozik meg. Hogyan? Vegyünk egy példát: valakit a XIV. században – amikor a magyar családnevek használata nagyjából kikristályosodott – Sánta Andrásnak, a Pál fiának hívtak olyképpen, hogy Pál fia (később fi) Sánta András. Bizonyos idő után Pálfi (Pálfy, Pálffy) Sánta Andrásként használta a nevét. Később a Sánta el is maradhatott. A testi tulajdonságok határozták meg a Kiss, Nagy, Kövér neveket, Sok családnév utal például az eredeti név viselőjének más külső tulajdonságára (Szőke, Fekete). Nemzetiségekből és helységnevekből is erednek családnevek: Németh, Horváth; Szilágyi, Komáromi. Elég nehéz dolog lenne kinyomozni, hogy annak idején miért kapott valaki mondjuk Varjú, Farkas, Galambos, Sas állatneveket.
Mágikus jelentőség
Őseink a névválasztásnak fontos és mágikus jelentőséget tulajdonítottak. Ennek a hitnek az volt az alapja, hogy a név szorosan összefügg viselőjével, s ezért a megnevezett egész lénye a név jelentésében megtalálható. A régi római pogányok hittek abban, hogy az egyén sorsát is meghatározza az, hogy milyen nevet visel. Vagyis az ókori népek szerint a név magában hordozza az egyes emberek sorsát. Ez nyilvánvalóan csak egy babona, hiszen a világon az összes Péternek mégsem lehet ugyanaz a sorsa.
Ám a régi mondást egy kicsit másképp kell értelmezni, ugyanis akkoriban még nagyon mások voltak a névadási szokások. A név eredetileg megkülönböztető jelző volt, a megfelelő jelentés megválasztása tehát szervesen hozzátartozott az elnevezés folyamatához. A bibliai nevek valójában egy teljes mondatot tartalmaznak: állítást, illetve kívánságot az újszülött számára. Az ókori görögök és rómaiak szintén „rámondták“ a gyerekre a nevét, és nagyon nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy mi legyen a jelentése.
Bár a különböző eredetű nevek a mai napig jelentést hordoznak, ma ez nemigen játszik szerepet a névválasztásnál, legfeljebb az úgynevezett „beszélő keresztnevek“ esetében figyelünk fel a név tartalmára: Nárcisz, Rózsa, Piroska, Győző, Szilárd.
Névdivat
Kezdetben a névadók – rendszerint a keresztelést végző pap – általában a Biblia ószövetségi, majd később az újszövetségi részéből merítették a keresztneveket. A XIX. század derekán az írók, tudósok és más jelentős személyiségek kezdeményezésére több régi magyar nevet felújítottak, néha pedig újakat alkottak (Etelka, Jolán, Hajna, Csilla, Tünde). A régi magyar hangulatot idéző nevek elsősorban a nemesi körökben váltak divatossá, a feltörekvő városi polgárság pedig inkább a magyaros formájú, nyugati eredetű neveket kedvelte.
A névdivatot rengeteg tényező befolyásolhatja. Régebben például gyakori volt, hogy az újszülött fiú hagyományosan az apja (nagyapja, dédapja stb.) keresztnevét örökölte. Egy-egy híres ember hatása is megfigyelhető volt a névválasztásnál: például az 1848-as szabadságharc után megnőtt a Lajos keresztnév adása, manapság pedig rengetegen merítenek keresztnevet a népszerű tévés sorozatokból.
A szülők azonban mostanság leginkább a különlegességre való törekvés vezeti a névválasztásban. Ezért divatoznak egyrészt a régies hangzású „magyaros“ nevek: Soma, Bendegúz, Kolos, Huba, Botond, Csongor, Csenge, Réka stb., illetve az idegenszerű, nyugatról átvett keresztnevek: Kevin, Dzsenifer, Evelin, Vanessza, Vivien, Zsanett stb.
Emellett a köztudatban ugyan létező, ám rég nem használatos neveket is felelevenítik manapság: Benjámin, Áron, Sámuel, Máté, Márk, Ábel, Ádám, Dániel, Dávid, Mátyás, Jonatán, Jakab, Bence, Rebeka, Lea, Anna, Eszter, Sára, Ráhel, amelyeknek a nagy része bibliai eredetű, héber név. (o-o, gw, s-net)
A leggyakoribb magyar családnevek
A leggyakoribb régi magyar családnevek főként az alábbi csoportokba sorolhatók:
Foglalkozások nevéből származó családnevek, pl. Kovács, Szabó, Varga, Molnár, Takács, Juhász stb.
Az utónevekből származó családnevek, pl. László, Bálint, Illés stb.
A nemzetiségek nevéből eredő családnevek, pl. Tóth, Horváth, Lengyel, Rácz stb.
A külső tulajdonságokból eredő nevek, mint pl. Nagy, Kiss, Fehér, Fekete, Szőke, stb.
A helységnevekhez kapcsolódó neveket, melyek rendszerint „i” végződéssel jelölik a korábbi hovatartozást, pl. Szilágyi, Somogyi, Budai, Erdélyi, stb. (-it)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.