„Mindent eredeti nyelven akartam olvasni”

CSEHY ZOLTÁN

Hogyan összegezné a tanácskozás lényegi hozadékait? Életképes ma a történelmi regény?

Nagyra becsülöm a szlovák irodalmárokat, akik alaposan ismerik a nemzetközi szakirodalmat. A történelmi regény mindkét országban élő örökség. Persze, illik hozzátennem, hogy nem annyira műfajként foglalkoztat, mint a múlt értelmezéseként. Sok szlovák és magyar regényt történelemként is lehet olvasni.

Életműsorozata a Kalligramnál jelenik meg, immár a hatodik kötetnél tart. Miért választ egy vezető anyaországi értelmiségi éppen egy határon túli kiadót?

Szigeti László több évtizede közeli barátom. Szinte a semmiből hozott létre egy rendkívül jelentős kiadót. Az ő ötlete volt munkáim kiadása, és én örömmel elfogadtam megtisztelő ajánlatát.

A legutolsó kötet címe – A mű átváltozásai – szinte szimbolikussá növekszik. Mintha az irodalom és a művészet működésének alapvető létmódjára mutatna rá. Az ön véleménye az évek során változott erről a kérdésről?

Valamikor – nem utolsósorban a szláv strukturalizmus hatására – önmagukban próbáltam vizsgálni az irodalmi műveket. Később arra a fölismerésre jutottam, hogy a műalkotás mindig új összefüggésbe kerül, s ezáltal megváltozik. Egyre inkább foglalkoztatott a művek hatásának a története. Az újabb alkotások átértelmezik a korábbiakat – és fordítva. Persze, az átértelmezésnek nemcsak haszna lehet, hanem kárt is okozhat, mivel ilyen módon ki is lehet sajátítani az irodalmat. Valamikor mindent eredeti nyelven akartam olvasni, de utóbb fel kellett adnom ezt az ábrándot, hiszen sok művet más olvasókhoz hasonlóan én is fordításban ismerek. Előbb tudtam hangjegyeket, mint betűket olvasni, s az állandó zenehallgatás – és műkedvelő zongorázás – óhatatlanul is szembesített a különböző művészetek viszonyával. Sokat járok képtárba, édesapám, ükapám is festő volt, fiam képzőművész, egyik lányom művészettörténész. Időről időre mozgóképi alkotások értelmezésével is próbálkoztam. Ezek a tények is újabb értelmezési lehetőségeket kínálnak.

Mi lesz az életműsorozat soron következő darabja? A sorozat a Szegedy-Maszák Mihály válogatott munkái alcímet viseli. Miért csak „válogatott”?

Eredetileg Márai Sándorról készült volna a következő kötet, de ebben meggátolt az a tény, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum egyik munkatársa úgy döntött: nem olvashatom el a még ki nem adott szövegeket, például a teljes Naplókat. A sorozat pedig azért válogatott, mert nem hiszem, hogy minden dolgozatomat érdemes újra elővenni. Régi munkáimat nem szívesen olvasom. Ha valamilyen okból mégis figyelemre méltónak vélem valamelyiket, igyekszem átírni. Mindig kérdés, képes leszek-e egy következő kötet összeállítására. Talán még A regény, amint írja önmagát kötetre vállalkozhatnék. Az ide tartozó írások legnagyobb része a közelmúltban készült vagy még nincs is befejezve.

1994-ben, kereken 20 esztendeje az ön Ottlik-monográfiájával indult, s azóta is ön szerkeszti a kortárs vagy a közelmúltban lezárult életműveket értelmező Tegnap és Ma sorozatot, szintén a Kalligramnál. Hogy vált be a sorozat által sugalmazott kánon? Avultak el kötetek, változtak át radikálisan életművek?

A Tegnap és Ma számos kötete lezáratlan életművel foglalkozott, ezért is újra kellene írni őket. Nagyon sajnálom, hogy némely jelentős alkotó pályájáról nem készült el a kötet. Határ Győző vagy Tandori Dezső életművét nem könnyű áttekinteni. Némely esetben a kötet készítője döntött úgy, hogy munkája ne kerüljön a közönség elé. A sorozat egyelőre még nyitott.

A Kosztolányi-kötetek kiadásainak filológiai gyakorlata már most legendás a magyar kritikai kiadások történetében. Mikor várhatók a hátralevő kötetek?

Két kiváló pályatársammal együtt szerkesztem Kosztolányi műveinek kritikai kiadását. Eddig hét kötet jelent meg, és többnek a munkálatai nagyon közel állnak a befejezéshez. A kérdés az, kapunk-e anyagi támogatást. A közelmúltban egy felelős vezető azt mondta: ez a legjobban támogatott kritikai kiadás. Nem gondolt arra, hogy a pályázatok csak a kutatómunkát támogatják, kiadásra nem adnak pénzt.

Kevesen tudják, hogy a Kalligram szlovák nyelvű Márai-sorozatának is ön a szellemi gazdája. Mi a feladata ezzel kapcsolatban?

Márai műveinek elég sok fordítását ismerem. Tisztában vagyok azzal, hogy minden nyelvterületnek mások az igényei. Márai naplóiból olyan válogatást igyekeztem létrehozni, amely feltevésem szerint érdekelheti a szlovák olvasót.

Figyeli az itteni kulturális fejleményeket?

Évtizedekkel ezelőtt kezdtem figyelni Szlovákia kultúráját. Rudolf Chmel, Karol Wlachovský, Grendel Lajos éppúgy régi barátom, mint Szigeti László. Vannak szlovákiai kötődéseim is. Édesanyám, Holló Valéria az egykori Gömör megyében született. Minden fölmenője azon a vidéken élt. Közeli rokona a szobrász Holló Barnabás is. Elég sokat utaztam a családommal Szlovákiában. Sajnálom, hogy több évtizedes észak-amerikai egyetemi oktatói munkám alatt csökkent a látogatások száma. Mulasztásom, hogy nem beszélek szlovákul, hiszen fölmenőim közül többen is használták ezt a nyelvet. Pozsony óvárosát nagyon szeretem. Örülök, hogy mintaszerűen helyrehozták. Ha tehetem, minél gyakrabban látogatok ebbe a gyönyörű városba.