Megjegyzések a Szülőföldön magyarul pályázat... című íráshoz

November 14-én jelent meg az Új Szóban Mézes Rudolf, a Szövetség a Közös Célokért, egyben a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének elnöke írása a „Szülőföldön magyarul pályázat körül kialakult helyzet öszszegzése” címmel. A cikk egyoldalúan, csak bizonyos szempontokat figyelembe véve foglalja össze a „Szülőföldön magyarul” pályázat keretében a kedvezménytörvényhez kapcsolódva igénybe vehető családi támogatás részleteit. Mivel a Szlovákiában bejegyzett 25 városi célalap megválasztott képviselőit a cikk úgy említi, mint a Rákóczi Szövetség által létrehozott szlovákiai hálózat embereit, kötelességünk felhívni a figyelmet a cikk elfogult és sok esetben valótlan állításaira, csúsztatásaira. Az írás zavarkeltésnek minősítve jelzi, hogy ez év április 22-én az Ilylyés Közalapítvány honlapján megjelent egy pályázati felhívás ezen családtámogatásokra vonatkozóan. Emlékeztetnünk kell arra, hogy a „Szülőföldön magyarul” pályázat felhívása – Szlovákiát kivéve – a többi szomszédos országban már ezt megelőzően megjelent, de az előző kormány illetékes tényezői (Németh Zsolt külügyi államtitkár és Szabó Tibor a HTMH elnöke) úgy ítélték meg, hogy a szlovákiai belpolitikai helyzetre való tekintettel a pályázati felhívás csak korlátozott nyilvánosság mellett legyen meghirdetve.

Miután a Közalapítvány honlapján egy hónapja fenn volta pályázati felhívás, a Szövetség a Közös Célokért (a magyarországi választások után kialakult helyzet letisztázódását megvárva) levelet írt az Illyés Közalapítvány Kuratóriumának, amelyben felhívják a figyelmet, hogy ez a „váratlan” lépés veszélyezteti a szlovák–magyar megegyezést.

A közalapítvány kellő tekintettel volt a szlovák belpolitikai helyzetre, a pályázat népszerűsítését a beiratkozási program keretei között indította el oly módon, hogy a már említett 25 célalap a magyar iskolába beíratott gyermekek szüleinek írt köszönő levélben és szóbeli kommunikáció útján hívta fel az érintett szülők figyelmét az ösztöndíjpályázat lehetőségeire. A politikai helyzetet figyelembe véve választotta a Közalapítvány azt a megoldást, hogy az ösztöndíjakat a kedvezményezetteknek a szlovák határ magyarországi oldalán lévő OTP fiókokban kell átvenniük a részükre eljuttatott banki csekk alapján. Ennek érdekében a Közalapítvány az OTP-vel megállapodást kötött, és ez alapján 390 OTP-fiók áll rendelkezésre Magyarországon a csekkek beváltására.

Minden körülményt figyelembe véve ez a megoldás látszik a mai napig is a legcélszerűbbnek, amelyet a Közalapítvány képviselői megtárgyaltak a célalapok vezetőivel, akik széles körű tapasztalatokkal rendelkeznek a beiratkozási program szervezésében és megvalósításában. A programnak is köszönhetően az utóbbi 4 esztendőben országos méretben folyamatosan emelkedik a magyar tannyelvű iskolákba íratott gyermekek száma. A program lényege a szülők megszólítása, a velük való személyes kommunikáció és bizonyos családtámogatások érvényesítése. Amennyiben a kedvezménytörvény módosítása nyomán az oktatási-nevelési támogatásokat a családok helyett egy fantomszervezet csak esetenként jól működő alapsejtjei kapják meg, a törvény az eredeti és legfontosabb célkitűzését elveszíti, ami veszélyeztetni fogja egyrészt a következő évi beiratkozási program eredményességét, másrészt tovább csökkentheti a Magyar Igazolványok igénylőinek számát a Felvidéken. Egyébként a pályázatok vázolt módon való népszerűsítése eredményeként a cikkben tévesen közölt 80 pályázattal szemben a belső (szlovák, magyar) ellenpropaganda ellenére 197 érvényes pályázatot nyújtottak be a Közalapítványhoz. Ezek sorsa valamint a „Szülőföldön magyarul” pályázati program jövője a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) ülését követően is bizonytalan, és félő, hogy a kedvezménytörvény ezen fejezetének, az oktatási-nevelési támogatások szlovákiai érvényesítése eltávolodik az eredeti nemes célkitűzéstől.

A cikk szerint a Kuratórium a „jogi helyzet tisztázatlansága miatt nem tudott érdemben foglalkozni a pályázatokkal, a kifizetés elmaradt”. A valóság ezzel szemben az, hogy a támogatások kifizetése amiatt maradt el, hogy a szlovákiai lebonyolításra felkért országos szervezet, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének illetékes vezetői hosszú hónapokon keresztül nem voltak hajlandók különböző mondvacsinált érvekre hivatkozva leülni a tárgyalóasztalhoz egyrészt a célalapokkal, amelyek a beiratkozási programok megvalósításához szerzett tapasztalatok birtokában az előzetes megállapodás alapján részt vállaltak volna a lebonyolításban, másrészt az Illyés Közalapítvánnyal, mint a magyarországi pályáztatóval. Mindez annak ellenére történt így, hogy a Közalapítvány és a célalapok képviselői több ízben felszólították Mézes Rudolfot az együttműködési keret-megállapodás aláírására.

Végül október 31-én többszöri szövegegyeztetés és módosítás után a keret-megállapodást a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének elnöke, Mézes Rudolf, az Illyés Közalapítvány részéről pedig Halzl József elnök valamint Pomogáts Béla kurátor – leendő elnök – aláírták. E megállapodás értelmében a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének 30 napon belül kell egyezségre jutnia a megállapodásban megnevezett szlovákiai civil szervezetekkel, azaz a városi célalapokkal, ami után felgyorsulhat a pályázatok népszerűsítésének folyamata és a támogatások folyósítása. A megállapodás aláírásáról a cikkíró Mézes Rudolf szemérmesen hallgat.

A cikk kétségeket támaszt az iránt is, hogy az Illyés Közalapítvány rendelkezik-e ebben az évben a kifizetéshez szükséges pénzeszközökkel, és utalás történik arra is, hogy a többi országban is akadozik a kifizetés. A valóság az, hogy a kárpát-medencei viszonylatban a pályázatok száma 2305, és ezeknek a kifizetése folyamatosan történik. Aggodalomra pedig a jövőre nézve sincs ok, hiszen a jelenlegi magyar kormány fontolgatja a támogatás kiszélesítését minden magyar oktatási intézményt látogató gyermekre (tehát nemcsak azokat a családokat érintené, ahol legalább 2 iskolaköteles magyar oktatási intézményt látogató gyermek van).

Mézes Rudolf cikkének alapvető ellentmondása az, hogy egyrészt kifogásolja a pályáztatás korai megindítását, másrészt éppen azt a lebonyolítási módot – a támogatások Szlovákiában történő kifizetését javasolja –, amit a szlovák politika leginkább kifogásol.

Száraz Dénes és Himmler György, a 25 városi célalap képviseletében