Lehet hasznos is az országban egy félkatonai szervezet?

A visegrádi tagországokban működő félkatonai szervezeteket, azok tevékenységét és hatásait a Globsec biztonságpolitikai intézet vette górcső alá. „A közbeszédben ezeket a szervezeteket gyakran összekapcsolják a szélsőséges jobboldali mozgalmakkal. De mi minden olyan szervezetet megvizsgáltunk, mely katonai jellegű tevékenységet fejt ki a hadsereg hivatalos kötelékén kívül” – magyarázta Nagy Tamás, a kutatás vezetője. Elmondása szerint az alapvető kérdésük az volt, veszélyt vagy inkább lehetőséget jelentenek-e ezek a csoportok. Ez pedig kutatásuk tanulsága szerint országonként eltér, még a V4 tagállamaiban is.

Van, ahol minden oké

A félkatonai szervezetekkel az elemző szerint probléma akkor van, ha az adott ország külpolitikai irányultságával, állami berendezkedésével, az emberi jogokhoz való hozzáállásával szemben határozzák meg magukat. Csehországban és Lengyelországban ennél fogva a paramilitáris csoportok nem jelentenek veszélyt, hiszen nézeteik kompatibilisek az állami doktrínával – hiszen az állam még bizonyos szintű felügyeletet is gyakorol felettük. Ezekben az országokban ugyanis a legnépesebb paramilitáris szervezeteknek az aktív tartalékos csoportok számítanak – ők nem profi katonák, de válsághelyzetekben segíthetnek a hivatásos hadseregnek.

Szlovákiában és Magyarországon azonban más a helyzet. Nagy szerint ugyanis az itt működő szervezetek a létező, hivatalos rendvédelmi és katonai szervekkel párhuzamos struktúrákat hoznak létre, és a hivatalos állami doktrínával szemben foglalnak állást. Magyarországról az elmúlt tíz évből a már feloszlatott Magyar Gárdát és a Magyar Nemzeti Arcvonalat említette, Szlovákiában pedig a Vzdor Kysuce Akciócsoportot, illetve a Szlovák Honvédeket (Slovenskí branci). Ezeknek a csoportoknak ugyan nincs többezres tagbázisuk, ráadásul természetüknél fogva fragmentálódnak is – ez a jelenség megfigyelhető volt a Vzdornál és a Magyar Nemzeti Arcvonalnál, melynek vezetői többször összekülönböztek egymással, utóbbi szervezet ketté is szakadt. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy passzívak lennének, és esetenként alaposan megszervezettek is, mint a Szlovák Honvédek. „A csoportok tevékenysége kérdőjelet vet fel, és veszélyes lehet” – magyarázza Nagy. Az alapvető veszélyforrás az, hogy a csoportok egy konfliktus esetén a nyugati katonai szövetség ellen mobilizálhatók, ráadásul – alternatíva híján – felszívják a militarista érdeklődésű fiatalokat. Nem beszélve arról, hogy sok esetben ezek a csoportok „szélsőséges-keltetőnek“ bizonyulnak. Mindezek mellett pedig több indíció van arra, hogy a csoportok orosz befolyás alatt állhatnak: a Magyar Nemzeti Arcvonalról kiderült, hogy vezetőjük szoros kapcsolatot ápolt bizonyos Magyarországon működő orosz hírszerzőkkel, a Szlovák Honvédeket pedig több orosz kiképző is gyakorlatoztatta az évek során.

Alternatíva kell

A Globsec elemzője több javaslatot is tett arra, hogyan lehetne felszámolni a szlovákiai paramilitáris csoportokkal kapcsolatos veszélyforrásokat – tulajdonképpen a tagok egyfajta átprogramozásával. Elsősorban leszögezte: nem nevezhetjük a félkatonai szervezetek minden egyes tagját szélsőségesnek, nagyrészt olyan emberekről van szó, akiket érdekel a katonáskodás, de nincs terük arra, hogy ezzel foglalkozzanak. Ennek a legjobb platformja értelemszerűen a hadsereg lenne, ám egyrészt nem mindenkiből lehet katona, másrészt nem egyszerű manapság a katonaélet. A fizetések ugyanis elsősorban Nyugat-Szlovákiában nem versenyképesek.

Nagy szerint az államnak le kell választania a katonai munka iránt érdeklődőket a politikai szempontból nem kompatibilis tagoktól, és ellenőrzött alternatívát kell nekik nyújtani. A legjobb alternatívának a cseh modell, a 2004 óta működő aktív tartalékos rendszer tűnik. Szlovákiában ugyan tavaly óta működik az önkéntes katonai szolgálat rendszere, ám rendkívül korlátozottan: 150 helyből eddig 31-et sikerült betölteni a nem túl attraktív kritériumrendszer miatt. Csehországban ennél jóval ambiciózusabb rendszerrel dolgoznak, 2500 hellyel, míg Lengyelországban a territoriális aktív tartalékos rendszerben 54 ezer hellyel számolnak.

Nagy szerint a másik fontos dolog, hogy az államnak kommunikációjában építenie kell a pozítív, egészséges hazafiasságot, kivéve ezzel egy kommunikációs fegyvert az ellenfelek kezéből.