Külföldi tapasztalatcsere, hazai fórum

A projekt kihirdetője a németországi Buseck (Hessen tartomány) általános iskolája volt. Ezenkívül egy olasz gimnázium – a codigoroi (Ferrara tartomány) intézmény –, a czerwonaki-poznani általános iskola, Szlovákiából pedig az Ady Endre Alapiskola vesz részt a felmérésben – mondta el lapunknak Marcibál Márta igazgatóhelyettes. A diákok németül és angolul társalognak. Tavaly az önkormányza-tok, művelődési házak, ifjúsági és sportcentrumok kínálatát vizsgálták, idén már kimondottan azt részletezték: mivel, miképp, hol és milyen rendszerességgel töltik el szabadidejüket a diákok. Közös kérdőívek és a gyerekek javaslatai alapján születtek meg a részeredmények, amelyeket később egy záródokumentum formájában összegeztek. A helyzetjelentésből, amelyet CD-n és füzetben is kiadtak, az is kiderül: a tanítási órák után mennyit sportolnak, tanulnak, tévéznek, olvasnak, s mekkora lehetőségük van szervezett szabadidős programokra. „Legutóbbi lengyelországi találkozónkon szembesítettük egymással a hazai, lengyel-, német-, olaszországi eredményeket, s szociológiai szempontból is roppant érdekes tanulságokat vonhattunk le. Világosan látszik, még mindig markánsan különbözik egymástól a nyugati és a keleti tábor. A német és olasz fiatalok anyagilag jobban állnak, és a szabadidejüket is sokkal szervezettebben töltik. A bőséges kínálatot pénzzel is győzik; így van ez például a tömegsport terén. Míg nálunk a sportegyesületek szervezett tömegsportot nem preferálnak – anyagi okokból nyilván, s egy-egy községi hivatal is csak annyiban tud segíteni, hogy alkalmanként kölcsönadja a tornatermet. Az iskolák kínálata is eltérő, mert míg egy német iskolában például adott a komputeres csúcstechnika minden szinten, addig nálunk a kevesebb pénzből is megvalósítható, s elsősorban személyiség- és kézügyesség-fejlesztő szakkörökben állunk jobban” – fejti ki Marcibál Márta. „A felmérések azt bizonyítják, a globalizálódás ellenére nálunk a gyerekek még mindig több időt töltenek családi körben, mint német vagy olasz kortársaik” – teszi hozzá Fodor Zsuzsanna igazgatónő. Az olvasási és tévénézési szokásokat tárgyalva az is kiderült: ebben nincs nagy különbség; a fiatalok jórészt a képregényeket, a lektűröket, műfajilag a science-fictiont, a horrort, a gyorsan emészthető, vizuálisan gazdag könyveket, filmeket részesítik előnyben, a klasszikus szép- és ifjúsági irodalom a háttérbe szorult. „Általánosítani viszont ezen a téren sem lehet, mert a czerwonaki gyerekek alig járnak könyvtárba, s májusi, poznani látogatásunkkor az iskolai könyvtárat nem is láttuk, ennek ellenére olvasásban magas szinten állnak. S ez annak köszönhető, hogy maga a tanterv és az oktatás szerkezete kényszeríti a diákokat arra: ne elégedjenek meg az órákon kapott kész információkkal, hanem maguk járjanak a dolgok végére. A szerkezeti átalakításban tehát a lengyelek előbbre járnak” – taglalja Marcibál tanárnő. Mint megtudtuk, a projektnek köszönhetően a párkányi gyerekek németnyelv-tudása is határozottan javult, s mivel Lengyelországban kötelezően oktatják a németet, májusban, a czerwonaki találkozón főképp ezen a nyelven társalogtak egymással a diákok. A lengyel iskolával a továbbiakban testvérintézményként működnek együtt, s jövőre szeretnék vendégül látni őket. Őszszel a Comenius-program pozsonyi összpontosításán mutatják be a projektet, a helyzetjelentés alapján pedig most, június 24-én az Ady Endre Alapiskolában egy szakmai fórumra kerül sor, ahol iskolaigazgatók, szabadidőközpontok vezetői, polgármesterek, rendezvényszervezők vitatják meg a tanulók, diákok számára adott jelenlegi kínálat spektrumát és minőségét, a bővítés lehetőségeit. A fiatalok Európában projekt jövő évi fő feladata pedig a diákok igényeit méri majd fel.

A lengyelországi találkozón óriási sikert aratott a Kuckó bábcsoport is, s ez – mint azt az Ady utcai pedagógusok tapasztalták – két okra vezethető vissza. Egyrészt a lengyel- és a németországi iskolákban a bábozás nem tartozik a szakköri tevékenységek közé, másrészt pedig a Kuckó olyan, nyelvi korlátokat átlépő, egyetemesen ismert mesefordulatokat, poénokat, motívumokat szerepeltetett a műsorában, amelyeket minden gyerek a szívébe zár, és vastapssal jutalmaz, országtól, tájegységtől, kultúrkörtől függetlenül.