Kövek, fibulák, egy csontváz – és sok kérdés

A napokban újabb ásatás fejeződött be Táton, ahol az Alsókörtvélyesi dűlőben közel 600 négyzetméteres területet tártak fel. A lelőhely a régészek számára nem volt teljesen ismeretlen, hiszen azt már egy jóval korábbi terepbejárás alkalmával feltérképezték. Az 1979-ben megjelent Magyarország régészeti topográfiája című sorozat V. kötete – amely Horváth István, H. Kelemen Márta és Torma István régészek munkája – már utal az itt található római kori településre. A jelenlegi feltárást a Tátot elkerülő új út megépítése tette szükségessé, hiszen ilyenkor elengedhetetlen a megbolygatás előtt álló terület átvizsgálása. Az ásatást végző régészek, Kövecses Varga Etelka és Merczi Mónika lapunknak elmondták, hogy az említett területen több, félig a földbe mélyített ház maradványaira bukkantak, amelyek azonban nem azonos korúak. Az időbeli eltérésre egyértelműen utaló jel az, hogy a települést egykor körülvevő árok a feltárt házak egy részéhez túl közel van, némelyiket érinti, illetve át is vágja. A vizsgálódás során számos lelet került elő, közöttük talán legkülönlegesebb a II. századból származó, teljes egészében épen maradt kb. 10 cm nagyságú, világoskék üvegfiola, és egy háromlábú tál. Persze nem bír kisebb jelentőséggel a leletanyag többi része sem. Előkerült egy vaskés, több vasszeg, továbbá egy vas nyílhegy, amely arra utalhat, hogy a település lakói valaha a mocsaras terület szélén vadásztak. Rábukkantak továbbá öt fibulára, azaz bronzból készült ruhakapcsoló tűre, találtak a fonáshoz használt orsógombot, ékszerként szolgáló üvegpaszta gyöngyöt, és csontból készült hajtűt. Érdekesség még, hogy egy csontból készült dobókockát is rejtett a föld, továbbá egy pénzérmét is, amelyről jelenleg, a restaurálás előtti szakaszban még csak feltételezni lehet, hogy a késő római korból származik. A leletanyagban szép számmal találhatóak kerámiák, közöttük többféle, korongolt, vörös festésű, illetve kézzel formált festetlen edény. Ezenkívül felszínre került egy eddig ismeretlen tárgy is, mégpedig egy lyukas mészkődarab, amely első ránézésre rostélyra emlékeztet, valódi szerepe azonban nem tisztázott. A tárgyi emlékek mellett egyetlen csontvázra leltek a régészek, amely mellett egy vélhetően török kori bronzcsat volt a melléklet. A váz nem teljes, mivel a koponya hiányzik. Merczi Mónika, aki antropológus is, úgy véli, az illető férfi lehetett, ezt azonban további, a csont szerkezetére irányuló vizsgálatok igazolják majd. A megtalált állatcsont anyagban kis- és nagykérődzők csontvázai, illetve egy ló koponyája található. A feltárt település funkciója még kérdéses. A szakemberek elmondták, hogy az eddigi, római kori feltárások során nagyobb számban találtak katonai objektumokat, villákat, ám olyan településeket alig, ahol a szegényebb lakosság élhetett. Elképzelhető, hogy ezúttal egy útállomás nyomaira bukkantak, ám mivel igen kevés az erre vonatkozó publikáció, a végső megállapításhoz további tényekre van szükség. Sok kérdést vet fel továbbá, a lelőhelyen áthaladó három nagy árokban talált kövek mibenléte is, amelyek mintegy kijelölik az árkok nyomvonalát. A régészek több elméletet is felállítottak erre vonatkozóan, ám a legvalószínűbbnek az tűnik, hogy az egykori vízelvezető árkokban az iszap feltöltésére használták a köveket. Nos, a leletek megtisztítása, feldolgozása, helyreállítása még hátra van, mint ahogy az érintett terület nyugati részének feltárása is. Utóbbi persze pénz kérdése, ám meglehet, hogy valahol ott rejlik a megoldás a most még homályos részletek tisztázására.