Koronavírus – idén a virágoknak is búcsút inthetünk

Az elmúlt napokban elsősorban a nagy szlovákiai autógyártók bezárásától volt hangos a sajtó, a kisebb vállalkozások gondjairól kevesebb szó esett, pedig a foglalkoztatottság szempontjából ez utóbbiak ugyanolyan fontos szerepet játszanak, mint a nagy cégek. Valóban olyan nagy a baj?

Óriási! Túlzás nélkül állíthatom, hogy szinte minden családot érintő problémáról beszélünk. A jelenlegi helyzetet legjobban a saját példámon mutathatom be. Családi vállalkozásként üzemelő virágkertészetem van a Komáromi járásban található Búcson. Tavasszal árvácska, muskátli, balkonnövények és egynyári virágok termesztésével foglalkozunk, ősszel pedig cserepes és vágott krizantémot termesztünk. A Komáromi, Érsekújvári és Lévai járásban nagyjából 40 virágboltot, kertészeti üzletet látunk el áruval. Épp hogy elkezdtük volna a tavaszi szezont, amikor jött a koronavírusjárvány és az emiatt meghozott szigorú rendeletek. A romlandó áruról manapság legtöbbünknek az élelmiszer jut eszébe. Meg sem fordul sokak fejében, hogy egyebek mellett a virág is ebbe a kategóriába tartozik. Sok esetben szezonális termékekről beszélünk, mint például az árvácska. Az árvácskát márciusban kellene eladnunk, de erre most esélyünk sincs. Jelenleg nagy része a kertészetünket „szépíti”, amíg ki nem dobjuk. A muskátli, a balkonnövények és egynyári virágok szezonja április elején indulna, de hogy valóban elindul, arra kicsi az esély.

Nem kis gondot okozhat az ágazatban vállalkozóknak az is, hogy időközben a hagyományos tavaszi virágkiállításokat is lemondták.

A pozsonyi Flóra, a nyitrai Gardenia és a többi virágkiállítás megrendezése már hetekkel ezelőtt kétséges volt, mostanra pedig kiderült, hogy elmaradnak. Sajnos, Szlovákiában olyan kertészetek is vannak, amelyek kimondottan ezekre a rendezvényekre specializálódtak. Az ő sorsuk hetekkel ezelőtt megpecsételődött. Velük ellentétben mi néhány napja még bizakodóak voltunk, mostanra azonban kilátástalanná vált a helyzetünk. A boltzár bevezetésével lehetetlenné vált az árusítás azon kertészetek számára is, amelyek a virágboltokat és kertészeti árudákat látják el virággal. És akkor még nem beszéltünk a piaci árusok, a kertészetekben vásárlók helyzetéről. Számos virágboltossal, virágkertésszel beszéltem az elmúlt napokban arról, hogy mi lesz velünk. Hogy muskátlit és egyéb tavaszi virágot nem fognak árulni, az szinte biztos, de vágott virágot, csokrokat, koszorút sem. A családi rendezvények, lakodalmak, névnapok, születésnapok ugyanis elmaradnak, a temetéseket pedig szinte virág és koszorú nélkül rendezik. Hamarosan itt a húsvét, a ballagások időszaka, amikor a virágárusoknál hosszú sorok kígyóznak. Idén ennek is búcsút inthetünk. Van olyan virágüzlet, amelynek a következő néhány hetes kiesés az éves bevételeinek „csupán” a 30 százalékát teszi ki, van azonban olyan is, amely az éves bevétel 70-80 százalékának inthet búcsút. Ha a virágboltok kinyithatnának, akkor sem biztos, hogy hozzájutnának a vágott virághoz. A vágott virág jelentős része ugyanis külföldről, általában Hollandiából, esetleg Magyarországról érkezik. Az importőrök beszámolói szerint bajban vannak a holland virágkertészetek is, mivel a rengeteg román, bolgár, szerb vendégmunkás hazautazott, és nincs, aki dolgozzon.

A jelenlegi válságtól függetlenül mennyire éri meg kertészettel foglalkozni manapság Szlovákiában?

A kertészet évi 365 napos, napi 24 órás készenlétet igényel. Töltöttünk már például szentestét a kertészetben, mivel kiesett az áramszolgáltatás, és leálltak a kazánok. A kertészet nem egy műhely. Például egy fodrász, ha bezár néhány hétre, az ollót, a fésűt ugyanúgy ott fogja találni az asztalon, ahogy azt otthagyta. Bevételkiesése természetesen neki is lesz, de néhány héten belül folytatni tudja a munkát. A kertészet nem ilyen. Itt most sem állhat le a munka, most is öntözünk, permetezünk, fűtünk. Bevételünk viszont nincs! A kertészetünk idén 33 éves, még a szüleim kezdték 1987-ben. Mi voltunk Szlovákiában az első gerberatermesztők. A 90-es években volt a csúcs. Azokban az években gerberát, szegfűt, rózsát, ősszel krizantémot termesztettünk. A 2000-es években a termesztés mellett már virágüzletet is üzemeltettünk Párkányban. Közben azonban jött valami: a holland import. A hazai vágottvirág-termesztésnek befellegzett. A Kenyában, Izraelben előállított szegfűvel, rózsával nem tudtuk felvenni a versenyt. A növekvő költségek és az alacsony virágárak miatt váltani kellett. Folyamatosan tértünk át a muskátli, balkonnövények és egynyári virágok termesztésére, amelyekre az elmúlt 20 évben még volt kereslet. A tavalyi szezon átlagos volt, aminek kimondottan örültünk. Rengeteg visszatérő vásárlónk van, akik sokszor a balkonjukról készített fényképekkel térnek be hozzánk, hogy megmutassák, milyen csodálatos virágokat neveltek az elmúlt időszakban. Bíztunk az idei évben is, egészen március 15-ig. A kertészetünkben ezeket a virágokat már hónapokkal ezelőtt elkezdtük nevelni, amikor még koronavírusról szó sem volt. Nem kis összeget tesz ki a virágcserép, a virágföld, a szaporítóanyag, a vegyszer, a műtrágya, a fűtésköltség, a bérköltség, a szállítás és még rengeteg olyan kiadás, amiről most nem tudjuk, hogy egyáltalán megtérül-e valaha. Arról nem is beszélve, hogy a fóliaházak, a gépek, berendezések megvásárlása és fenntartása csillagászati összegeket emészt fel.

Tudná egy konkrét példán illusztrálni, mit is jelent ez a gyakorlatban?

Egy darab muskátlidugvány 0,30–0,40 euró. Az ültetéshez kell cserép és virágföld. Nevelni kell minimum 2-3 hónapig – öntözni, permetezni, fűteni rá, munka stb. Ezek a költségek összesen elérhetik akár az 1 eurót is, vagy e fölé is kúszhatnak. Ha az eladási ára 1,50 euró körül mozog, nem nehéz kiszámolni, hogy mennyi haszon marad rajta: 50 cent! Ebből kell megélni és újrakezdeni a következő szezont.

Mire számítanak az elkövetkező időszakban?

Kertészetünkben a következő szezon május közepén indulna, mivel krizantém termesztésével is foglalkozunk, és az első krizantémpalánták május közepén érkeznének. Ezeket a palántákat még februárban megrendeltük, mint minden évben, német és holland cégeknél, amelyekkel évek óta kapcsolatban vagyunk. A jelenlegi kaotikus helyzetben azonban nem biztos, hogy hozzájutunk az elültetendő palántákhoz. Jó esetben 6-8 hetünk van egy tavaszi szezonban, amikor el kell adnunk a megtermelt árut. Ebből idén 2 hét boltzárral kezdünk. Hogy mi lesz áprilisban, májusban, azt megjósolni sem lehet. Vannak kertészetek, amelyeknek az egész éves bevételük e két hónapra korlátozódik, és nincs B tervük, hiszen nem termelnek mást, mert nincs rá kapacitásuk. Ha a legrosszabb forgatókönyv szerint alakulna a sorsunk, vagyis ha nem tudjuk eladni a virágainkat, nem kapunk állami vagy bárminemű egyéb segítséget, az idei szezont sem vészeljük át, jövőre pedig már nem tudjuk újrakezdeni a vállalkozást, akkor egy ideig virágot nem fog látni senki, hiszen a virágkertészetek jelentős része bezárja kapuit. Egyelőre azonban bizakodunk, mert nincs más választásunk. Fel lehet adni egy szakmát, egy vállalkozást, de a virágkertészetekben ennek nem most jött el az ideje. Remélem, mihamarabb normalizálódik a helyzet, és hamarosan virágos kiskertekről, muskátliktól rogyadozó balkonokról beszélgethetünk.