Klónozás: csoda vagy csalás?

„Nagy a különbség a reprodukciós és a terápiás klónozás között” – figyelmeztet dr. Michal Ondrejčák genetikusSomogyi Tibor felvételeÚgy tűnik, a laikus de a szakmai közvélemény is egy kalap alá veszi a klónozás minden területét, holott fontos tudni, nagy a különbség a reproduktív, valamint a terápiás klónozás között. Elmagyarázná az eltéréseket?

Azzal kezdeném, hogy klónok a természetben is előfordulnak, például az egyszerű testi sejtszámtartó – ivartalan – osztódása (mitózis) során. Természetes klónokat fejlettebb szinten is találhatunk, a teljes organizmusok közt is: az egypetéjű ikrek egymás pontos másolatai. Viszont nemcsak a gének határozzák meg az ember milyenségét, hanem a közeg, amelyben nevelkedünk. Hiába egyezik meg az egypetéjű ikrek genotípusa, viselkedésük, beszédmodoruk, szellemi képességük és sorolhatnám, különbözik.

Ezt hogyan értsük?

Bebizonyosodott: az egymástól elválasztott egypetéjű ikerpár egyik tagja rendezett viszonyok között, értelmiségi családban nevelkedett, művelt, sikeres felnőtt vált belőle, a másik viszont, aki aszociális közegben vészelte át a gyermek- és serdülőkort, nem volt képes behozni a hátrányt. Ebből következik: magatartásunkat a környezetünk is alakítja.

Térjünk a lényegre: nem áll fenn annak a veszélye, hogy létre lehetne hozni egy Sztálint, Hitlert vagy akár Einsteint?

Az ember reprodukciós klónozása számos országban jogilag szabályozott, vagyis tilos. Ennek ellenére elvileg elképzelhető, hogy a távoli jövőben lesznek engedmények, kivételek. Mondjuk, olyan meddő házastársak esetében, akik más módon nem juthatnak saját utódhoz. De hangsúlyozom: a reprodukciós klónozástól sem várható el, hogy a donorral teljesen megegyező egyén jön létre, ugyanis fejlődése körülményfüggő.

Tévhit tehát, hogy megvalósulhatnak a Jurassic Park című filmben látottak? Nem kell tartani attól, hogy felhasználható az őslények DNS-e?

Más a film, más a valóság. A géninformáció hordozója a DNS (dezoxiribonukleinsav), s tárolásának körülményei az eltelt évtizedekben vagy akár évszázadokban, évezredekben rosszak voltak. A láncolat megtört, utólag „kijavíthatatlan”. Hiszen a DNS-t mínusz 160 fokon kell tárolni, és mint tudjuk, ilyen feltételek ezen a sárgolyón soha nem voltak. Ezért nem lehet Napóleon hajából Napóleont klónozni.

Vagyis egy klón fejlődéséhez lehetetlen olyan körülményeket rekonstruálni, amelyek pontosan másolnák az eredeti példányt?

Pontosan. Azok a szülők, akik klónozással a halott gyermeküket szeretnék „viszontlátni”, látszatra ugyan azonos egyént kaphatnának, ám az utód személyi fejlődése eltérő lenne.

A klónozás morális-etikai kérdések sorát is felveti.

Az ember reprodukciós klónozását én is visszautasítom. Kérdéses a kísérleti fázis, tehát Dolly bárány esete. Ha netán megváltoznának a jogi korlátozások, és lehetőség adódna a klónozásra, fontos volna tudni: milyen célból vágok bele?

A reprodukciós klónozáson kívül ismerünk terápiás klónozást, ám erről alig beszél valaki.

Ami persze hiba, mert a gyógyító célú klónozás megér egy misét.

Mit jelent tehát a terápiás klónozás?

A többféle módon „előkészített” embrionális sejteket sikeresen be lehet vetni a gyógyfolyamatba. Tisztázni kell az embrionális sejt fogalmát, ugyanis sokan az embrióval tévesztik össze. Szó sincs arról, hogy a vetélés „végtermékéből”, az embrióból nyerjük a sejtet, embrionális sejtek megtalálhatók a köldökzsinórvérben, a magzatvízben, de a placenta sejtje is embrionális sejt. Nem titok, a gyógyító célú klónozás esetében ugyancsak két szélsőséges nézettel szembesülünk. Az egyház, főleg a katolikus, eleve visszautasítja, az evangélikusok viszont támogatják a terápiás klónozást. A másik, az ultraliberális szemlélet, amely nem szab határt, szintén nem fogadható el, az arany középutat kell megtalálni.

Az ENSZ mellett megalakult egy ad hoc bizottság, melynek feladata a terápiás klónozás tárgykörének megvitatása.

A bizottságot a szlovákiai dr. Tomka vezeti, egy egészségesen liberális jogász, aki a terápiás klónozás jogi szabályozásának felállításán fáradozik. Egyben tudatosítja, hogy a játékszabályok nem lehetnek merevek, flexibilitásukat a haladás, a fejlődés követeli meg.

Arra céloz, hogy bizonyos betegségeket terápiás klónozással lehetne gyógyítani?

A neurodegeneratív betegségek (Alzheimer-, Parkinson-kór) esetében a sejtek klónozása nagy jelentőséggel bírhat. Az Alzheimer-kórban szenvedő Ronald Reagan neje is arra kérte Bush elnököt, ne tiltsa be az őssejtklónozást. Szó van arról, hogy a rákos csontdaganatok vagy általában a rák, illetve a cukorbetegség gyógyításánál sikeres lehet a terápiás klónozás. Ám ez esetben is törvényekre és megtartásukra van szükség. Hangsúlyozni szeretném, hogy az eljárás megvitatása kizárólag a szakmára tartozik, nem lehet politikai, de vallási kérdés sem.

Az eddigi állatkísérletek során a klónok egy része halva született, rengeteg vetélés áll be. Az első klónozott emlős, Dolly bárány a 277. próbálkozásra jött csak össze. Nem kell tartani attól, hogy a reproduktív klónozással, a tiltások ellenére, torzszülöttek jönnek létre?

Nem látok a jövőbe, ám a nyomás nagy lesz. Főleg ha a reproduktív klónozással meddő házaspárok valahol egészséges utódhoz jutnak. Bár szerintem a művi megtermékenyítés, a lombikbébiprogramok minősége szavatolja az egészséges utódlást. Állítom, hogy a klónozás igazi csodája az úgynevezett őssejtek előállítása és szaporítása, vagyis nem a teljes emberi szervezet létrehozása. Szorgalmazni kell, hogy a politika, a vallás, a közvélemény ne fordítson hátat az őssejt-biológiának, ne öntse ki a fürdővízzel együtt a gyereket, tehát a klónozás legfontosabb termékét, az őssejteket, amelyek forradalmasítják az orvostudományt, jelentősen javíthatják az életminőséget, meghosszabbíthatják az életet.