Kire és mire vonatkozik az államnyelvtörvény? (2)

Az esetleges bírságot a törvény rendelkezéseit megsértő alkalmazott munkáltatója kapja. Ezért egyesek megint úgy vélik, hogy a munkáltató a bírságot majd áthárítja az alkalmazottjára.

Személy szerint úgy vélem, hogy erre nem gyakran kerül majd sor. Ne feledjük ugyanis, hogy a hatóságokat, az önkormányzatokat és egyéb közigazgatási szerveket a törvény az államnyelv védelmére, a törvény betartásának ellenőrzésére kötelezi. Tehát ezek a szervek nyilván belső utasításokkal oldják meg ezt a kérdést. Az egyéb intézmények, szervezetek valószínűleg szintén így járnak majd el, a Szlovák Posta körlevelét majd más hasonló utasítások követhetik. A posta a saját szempontjából logikusan járt el: megelőző céllal felhívta az alkalmazottai figyelmét a törvény rendelkezéseinek a betartására. A veszély szerintem éppen ebben rejlik: ezek a belső utasítások (amelyek esetlegesen csak szóban hangzanak el) jobban befolyásolják majd az érintett szerveknél a nyelvhasználatot, mint maga a törvény, azaz a jogalkotó által elvárt magatartás bírság nélkül is kikényszeríthető.

Elsősorban olyan munkahelyeken, ahol kisszámú magyar munkavállaló dolgozik, illetve olyan településeken működő intézményekben, ahol a magyar lakosság kisebbségben van, kialakulhat olyan légkör, amely mindenféle szankcióval való fenyegetés nélkül arra készteti a magyar vagy magyarul is beszélő alkalmazottat, hogy a nyilvános vagy hivatalos kapcsolattartásban ne használja ezt a nyelvet. Ez pedig oda vezet, hogy a hivatalhoz, közintézményhez vagy szolgáltatóhoz forduló állampolgár még akkor sem élhet anyanyelv-használati jogával, ha ez elvileg lehetséges volna. Nincs ugyanis olyan jogszabály, amely arra kötelezné az államnyelvtörvényben említett hatóságok, intézmények alkalmazottait, hogy beszéljék a kisebbségi nyelvet, nyelveket. Ha tehát a hivatalnok, a postai alkalmazott vagy az egészségbiztosító pénztár munkatársai nem beszélnek az ügyféllel pl. magyarul, akkor az ügyfél semmit sem tehet.

A fentiek miatt úgy vélem, hogy elsősorban azokon a településeken szorul vissza még jobban a magyar nyelv nyilvános használata, ahol a magyarság eddig is kisebbségben volt; azokban a járásokban, ahol tömbben él a magyarság, a szlovák nyelvű megszólalást elváró légkör kevésbé alakul ki. Jelentős szerepe van azonban a munkahelyi vezetőknek is: ha saját maguk is beszélnek magyarul nyilvánosan, akkor ezzel a többi dolgozót is erre bátorítják.

Ezzel kapcsolatban egy közkeletű félreértésre is fel kívánom hívni a figyelmet. A postai körlevél kapcsán többen azt nyilatkozták: a posta nem vette figyelembe, hogy azokon a településeken, ahol a kisebbség aránya eléri a 20 százalékot, a hivatali érintkezésben a kisebbség nyelve is használható. Ezt a hibát állítólag később a posta is elismerte, pedig az említett jogszabály, azaz a kisebbségi nyelvhasználati törvény a postára nem vonatkozik. A 2. § (3) bekezdéséből kitűnik, hogy a törvény alkalmazásában a hivatali érintkezésen az állampolgár és a közigazgatási szerv kommunikációját kell érteni. A kisebbségi nyelvhasználati törvény tehát a hivatalok és intézmények jóval kisebb körét érinti, mint az államnyelvtörvény. (Szabómihály Gizella; a szerző nyelvész, a Gramma Nyelvi Iroda munkatársa)