Kire és mire vonatkozik az államnyelvtörvény?

Ha akár ezt, akár a különböző tévés vitaműsorokban elhangzott érveket és magyarázatokat megvizsgálja az ember, nyilvánvaló, hogy néhány alapvető kérdés körül forognak.

Ezek szerintem az alábbiak:
1) Mennyiben vonatkoznak a törvény rendelkezései az egyénekre, az állampolgárokra?;
2) Milyen kommunikációs helyzeteket szabályoz a törvény?;
3) Korlátozza-e a törvény a nem államnyelvű megszólalásokat, ezen belül a) a kisebbségi nyelvhasználatot, b) a standardtól eltérő szlovák nyelvváltozatokat?

Az említett minisztériumi hirdetés – akárcsak a kérdésben megszólaló szlovák illetékesek – azt róják fel az ellenzőknek, félrevezetik a közvéleményt, amikor arról beszélnek, hogy a törvény alapján megbírságolhatók természetes személyek. A hirdetésben is idézett megszólalások között van e tekintetben nem helytálló, hiszen egyértelmű, hogy pl. az ügyfél, a beteg, a gondozott, a tűzoltóság segítségét kérő a törvény értelmében nem büntethető, mert számukra a törvény nem írja elő az államnyelv használatának kötelességét. Az államnyelv használatának kötelezettsége a törvényben felsorolt jogi személyekre és intézményekre, pontosabban ezek alkalmazottaira, munkatársaira vonatkozik, hiszen egyértelmű, hogy a nyelvet nem az intézmény mint olyan (pl. a posta, a tűzoltóság, a rendőrség, televízió), hanem az ott dolgozó emberek használják. Tehát alapvetően az a kérdés, szankcionálhatók-e ezek a személyek? Hogy erre választ adjunk, egy kis kitérőt kell tennünk, és meg kell vizsgálnunk a jogi norma fogalmát.

A jogi norma (pl. adott törvény, annak egy konkrét szakasza) „állami kényszerrel biztosított általános magatartásszabály”, amelyet a jogalkotó bizonyos feltételek fennállása esetén elvár azoktól, akikre a rendelkezés vonatkozik. A jogi norma azt is előírja, milyen jogkövetkezményei lesznek az előírásban foglaltak elmulasztásának. Az államnyelvtörvény egyes rendelkezései esetében a jogi norma elemei a következőképpen jelentkeznek: a 2. § (5) bek. szerint a törvény „az állami szervekre, a területi önkormányzati szervekre, egyéb közigazgatási szervekre, jogi személyekre, vállalkozó magánszemélyekre, valamint magánszemélyekre vonatkozik”. Milyen magatartást vár el ezektől a jogalkotó? E tekintetben az egyes alanyoknak eltérő kötelességeik vannak: az állami szervektől, a területi önkormányzati szervektől és más közigazgatási szervektől a jogalkotó elsősorban is azt várja el, hogy védjék az államnyelvet, és e célból (saját hatáskörükön belül) maguk is ellenőrizzék a rendelkezések megtartását [2. § (1) bek.].
Az ún. hivatalos/hivatali kapcsolattartásban a) az állami szervek, a területi önkormányzati szervek és egyéb közigazgatási szervek, az általuk, valamint a jogszabályi úton alapított jogi személyek a hivatali érintkezés során az államnyelvet kell, hogy használják [3. § (1) bek]; ezeknek az intézményeknek a dolgozói, valamint a közlekedési és a távközlési vállalatok, a posta alkalmazottai, az állami alkalmazottak, a szlovák fegyveres erők, a fegyveres rendvédelmi szervek és egyéb fegyveres testületek, valamint a tűzoltóság tagjai pedig kötelesek az államnyelvet ismerni, azt a hivatali érintkezés során használni [3. § (2) bek]. Az e rendelkezésekben előírt magatartás (azaz az államnyelv használata a hivatalos/hivatali és szolgálati érintkezésben) megszegése esetén a felügyeleti szerv (a kulturális minisztérium) valóban csak az érintett intézményt bírságolja meg (ha nem szünteti meg adott határidőn belül a feltárt hiányosságokat). Az alapvető kérdés azonban az, hogyan reagál erre az érintett intézmény. Erről a következő írásban lesz szó.

Szabómihály Gizella; a szerző a Gramma Nyelvi Iroda munkatársa