Ki lehet a tündérek utóda?

Szűcs Anti tíz év körüli, mindennben közepes, nem különösebben merész fiú. Ám vörös haja mégiscsak megkülönböztető jel. Meg aztán szülei eléggé elhanyagolják munkahelyi hajszájukra hivatkozva (tipikus jelenség!), ezért nem csoda, ha Pázsit nevű macskájával és két fura fapapuccsal, Ugronnal és Alttal talál emberi hangot, akik aztán bevezetik egy csaknem elfelejtett világba, a mesék birodalmába.

Az unalmas hétköznapokat szétzavaró kaland tehát elkezdődik. Kiderül, hogy a kedvenc (ez is megkülönböztető jel!) matek- és földrajztanár is bejáratos a varázslatos tartományba, ráadásul az iskola réme nyolcadikos nagyfiú, Techno a kezdeti vonakodás és hitetlenkedés ellenére is rávehető olyan dolgokra, amiket korábban lehetetlennek tartott. Az iskolai életből csatlakozik két lány is: (egy kisebb) Mimanó és (egy nagyobb) Mirjam, akik még hisznek a csodákban.

S mert a fapapucsok elárulják, hogy baj van, nyomban felkerekedik a kis társaság. Az elhagyatott ház vadregényes kertjében tündérek utódaival, az öreg Bátorral és a szivárványszín ruhába öltözött Tillával tanácskozzák meg a teendőket, majd meglátogatják a hóbortos Hortenziát (aki egy másik történetből már kedves ismerősünk), hogy hajóházán keresztül átlépjék végre a valóság és a mese határát, s a Félbemaradt Szobán át a titok nyomába eredjenek, illetve megvédjék a világot a gonosz erőktől.

Minden baj forrása Óna, a gyönyörűséges, ám velejéig romlott boszorka, aki az idők kezdetén jótündérségét adta fel a szépségért. Rettegésben tartja a környék lakóit, s leghőbb vágya, hogy az egész világot uralhassa. A hatalom birtoklásához azonban hiányzik valami. Segítőivel, a Guvat nevű gonosz madárral, a mindent elnyelő Gyomrokkal, a gyökérbéklyókkal fenyegető Öregmohával megszállottan kutatja a titkot, Hess-hegy titkát.

Antiék útja meglehetősen viszontagságos. Már a Félbemaradt Szoba is tele van veszélylyel. Hiába a tilalmak: a gyerekekben élő természetes kíváncsiság bizony merészséggé, sőt olykor vakmerőséggé terebélyesedik. Egy véletlen mozdulat is végzetessé válhat. Hess-hegy barlangrendszerében pedig még a tündérek utódai is elbizonytalanodnak; csak sejtelmeikre és ösztöneikre támaszkodhatnak. A felfedezés öröme így egyformán árasztja el a mesealakok és a valódi kis emberhősök szívét.

A fantáziatartományban természetesen minden különös, de a legkülönösebb az, hogy a történet szereplői egy kicsit lelepleződnek, vagyis nemcsak Hess-hegy titkára derül fény, hanem más titok is megnyílik: a hősök sokszor saját maguk számára is rejtett tulajdonságai (lásd Anti elszántsága) vagy éppen a külvilág elől gondosan és szándékosan takargatott vonásai (lásd Techno vagányságba és nagyképűségbe takart szeretetéhsége, illetve szeretetreméltósága) válnak nyilvánvalóvá. A kalandok, a próbatételek a pozitív tulajdonságokat domborítják ki — ebben persze nagy szerepet játszik Hortenzia bűbája, aki még a leggonoszabb ellenségben is meglátja és megláttatja a szunnyadó jóságot (könnyű neki, hiszen az ő kertjében nyílnak a mosolyvirágok!). Ugyanakkor a mesevilág viszonyítási lehetőség is, hiszen a gyerek-hősök nem feledkeznek el a való világról sem, csak valahogy átrendezik az értékskálát: egyszeriben nem lesz fontos a méregdrága márkás cucc, a luxuslakás, a számítógép, viszont a bizarr, elhasznált és kidobott (ám lélekkel rendelkező) tárgyak mellett érdekessé válik a burjánzó (s egyben veszélyeztetett) természet: az Óna pusztításától fenyegetett Ostorménerdő, Pacsirtafűmező, Lakat-folyó, Hess-hegy. Meg hát (mese)világra rácsodálkozó kis barátaink talán életükben először szembesülnek olyan értékekkel, mint barátság, összetartás, szeretet (sőt! szerelem!) Meg aztán, aki korábban nem hitt a varázslatokban, az most meggyőződhet arról, hogy az egész teremtett világ varázslatos! S mert igazi meséről van szó: természetesen a jóság kerekedik felül, a gonoszság pedig legyőzetik.

Ja, és még egy érdekesség: kivel ne esett volna meg, hogy egy könyv olvasása közben kíváncsiságtól túlfűtötten fejezeteket átugorva előrekukkant, mi lesz az események fejleménye. Hát ebben a történetben a mesemondó csaknem használati utasításokat ad erre, megjelöli az oldalszámokat a folytatást illetően, gyakran két eshetőséget is felvillantva. ĺgy a történetnek lehetősége van akár több szálon is futni, Anti és Techno párhuzamosan két kalandot él meg, az egyik olyan, mintha a másikat álmodná és fordítva, ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy a könyvben elhelyezkedő utolsó fejezet a történet zárlata. Pontosabban a történetnek több zárlata is van. ĺgy az Olvasó úgy olvas, ahogy éppen neki tetszik. Ez bizonyára rendkívül rokonszenves dolog egy mai gyereknek, aki esetleg nem nagyon szeret olvasni, inkább filmeket (rajzfilmeket, ijesztős horrorfilmeket, netán sorozatokat) néz szívesebben.

Pedig olvasni jó. Meséket, meseregényeket meg különösen jó. ĺgy lehet legkönnyebben találkozni tündérekkel, manókkal, boszorkákkal. Mert a jó tündért és a gonosz boszorkányt egyaránt a mese élteti. A mesét pedig a mesélő ember élteti, aki pontosan tudja, hogy mesealakok nélkül mennyivel szegényebb lenne a világ. A Hess-hegy titkába beavató M. Csepécz Szilvia nemcsak mesélő ember, hanem valószínűleg a tündérek utóda is!

N. Tóth Anikó