„Jobb lett volna nem elfogadni”

– Valaki elindít egy folyamatot, melyre a másik fél reagál, ez újabb ellenreakciót vált ki, és a feszültség így fokozódik tovább TASR-felvétel

Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése jogi és emberi jogi bizottságának jelentéstevője Budapest után tegnap Pozsonyban tájékozódott a magyar státustörvény kapcsán kialakult helyzetről. Erik Jürgens két találkozó között adott exkluzív interjút az Új Szónak.

Magyarországon kezdte, Szlovákiában folytatta tárgyalásait a külügyminiszterekkel, az egyes politikai pártok, parlamenti bizottságok vezetőivel. Kérem, összegezze néhány mondatban megbeszéléseinek eddigi eredményét.

Nem tárgyalok, hanem meghallgatom partnereim álláspontját a magyar kedvezménytörvényről. Találkoztam Jaroslav Chlebo külügyi államtitkár úrral, ő is elmondta a véleményét a státustörvényről, főleg pedig a módról, amelyet Magyarország választott, hogy segítsen a kisebbségének. Teljesen normális dolog, hogy egy ország segíteni akar a határon túl, kisebbségben élő állampolgároknak. ĺgy hát nem ezzel van gond, hanem a magyar törvénnyel, amely egyoldalú. Megkaptam az 1995-ös alapszerződés folyományaként a közelmúltban Magyarország és Szlovákia között történt levélváltás anyagát, ezt is tanulmányozni fogom.

Románia és Szlovákia még tavaly az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése, majd a Velencei Bizottság véleményét kérte a törvényről. Ön kedden Budapesten azt mondta, nem volt bölcs dolog elfogadni a magyar kedvezménytörvényt. Tulajdonképpen mi a gond a státustörvénnyel?

Bennünket az Európa Tanácsban az lepett meg, hogy Magyarország elhatározta, törvényt hoz a határain kívül élő magyarok segítésére. Az országok a másik álamban élő kisebbségekkel kapcsolatban általában szerződéseket szoktak kötni, szükség esetén esetleg később születnek csak törvények, melyek a szerződések megvalósítását szabályozzák. Ez a gond a státustörvénnyel.

Jól értem, hogy ön szerint a kedvezménytörvény mint olyan, fölösleges?

Tavaly októberben jelen voltam, amikor a Velencei Bizottság megtárgyalta a törvénytervezetet. Az ő állásfoglalásuk szerint minden olyan törvényről, amelynek extraterritoriális, vagyis területen kívüli hatása van, az érintett országok kormányainak kell tárgyalnia. Mi az Európa Tanácsban attól félünk, hogy Magyarország egyoldalú lépése ellenreakciókat vált ki a másik országban, esetünkben Szlovákiában, de Romániában is. Ez végeredményben ahhoz vezethet, hogy a kisebbség helyzete rosszabbodik. Ennek első jelei már most megmutatkoznak. Azokra a törvénytervezetekre gondolok, amelyekről most tárgyal a szlovák törvényhozás. A parlamentben megismerkedtem ezekkel a javaslatokkal, melyek célja, hogy meghiúsítsanak a magyar kisebbségnek nyújtandó bárminemű támogatást. Azt kell mondanom, hogy ez tipikus következménye az ilyen politikai manőverezésnek. Valaki elindít egy folyamatot, melyre a másik fél reagál, ez újabb ellenreakciót vált ki, és a feszültség így fokozódik tovább. Csak megismételhetem, amit Budapesten is elmondtam: bölcsebb lett volna ezt a törvényt ebben a formájában nem elfogadni.

Nem akarom, hogy jóslásokba bocsátkozzon, de ön szerint milyen irányban történhet elmozdulás az ön segítségével?

Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése az egyes országok küldöttségeiből áll. Közülük ketten, a szlovákok és a románok megkérték a jogászokból álló Velencei Bizottságot, hogy vizsgálja meg ezt a kérdést. Ez egyébként gyakran előfordul, ha valamilyen konfliktus alakul ki két tagország között. Engem a magyarok és a románok kértek föl, hogy raportőri minőségemben próbáljak megoldást találni a kialakult helyzet rendezésére. Szeretném kiemelni a Velencei Bizottság munkáját, ők tették meg az első igazán jelentős lépést azzal, hogy bizonyos pontokra próbálták leszűkíteni a problémát. Ezekről a pontokról aztán persze lehet vitatkozni, hogy így vagy úgy közelítsünk-e hozzájuk. Én azon leszek, hogy olyan megoldást találjak, amely lehetővé tenné a magyar, a román és a szlovák kormánynak, hogy megegyezzen.

Ön szerint létrejöhet ilyen megegyezés?

Azt hiszem, igen. Európában annyi komoly probléma van, ez nem tartozik közéjük.

Szavaiból úgy érzem, optimista, és talán már a konkrét megoldást is látja.

Természetesen optimista vagyok. Budapesten politikai pszichológiáról beszéltem. A megoldáshoz ismerni kell a kedvezménytörvény politikai hátterét az egyes országokban. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a román, a szlovák és a magyar történelmi hátteret és a közelgő választásokat sem. Mindezek összefüggésében kell tehát vizsgálni ezt a kérdést. A román– magyar egyezség például azért bonyolítja a helyzetet, mert lehetetlen megváltoztatni egy törvényt egy államközi egyezség alapján. Nagyon bonyolult helyzet állt elő, melyben mindenki örömmel fogadná, ha valaki olyan megoldási javaslattal rukkolna elő, amely megmentetné ezt a helyzetet, és a szlovákiai magyarságnak is tudnának ezzel segíteni.