Ismét koronázás Pozsonyban

„Nem az egyes nemzetek elkülönülése és a nemzeti hagyományok egyoldalú értelmezése a cél.” A szerző felvételeKinek a fejében született az ötlet, hogy megszervezzék az ünnepséget?

Van egy csoport, amelyik igyekszik fenntartani a pozsonyi hagyományokat, miközben a régi történelmi emlékeket egyfajta újszerű felfogással közelíti meg. A Koronázó Pozsony nevű polgári társulás vállalta a szervezést. Ők kerestek meg engem is, hogy segítsek a magyar vonatkozású dolgokban. Amikor ugyanis elkezdtek kutatni a levél- és könyvtárakban, irodalmat gyűjtöttek, rájöttek: a kérdéssel idáig csak szakemberek foglalkoztak, soha nem került a széles közönség elé – egyetlen kivételtől eltekintve. Štefan Holčíknak a Pozsonyi koronázási ünnepségek 1563–1830 között című könyvére gondolok, mely nagyon szép képekkel illusztrálva magyarul is megjelent. A kiadvány mindenkinek érthető stílusban a hajdani pozsonyi királyi koronázásokat ismerteti, és ez az egyetlen hozzáférhető mű.

Mivel nyílik a rendezvénysorozat?

Ma lesz egy konferencia, amelynek címe: Pozsony, a koronázó város – nemzetek egyesülésének a helye. Erre meghívták a környező országok valamikori koronázó városainak a polgármestereit és egyházi vezetőit, tehát jelen lesz Székesfehérvár, Prága, Bécs, Óbuda, Krakkó polgármestere. A meghívottak között szerepel a pozsony–nagyszombati, a budapest–esztergomi, a bécsi és a prágai érsek is. Pozsony szeretné elérni, hogy e városok vezetői ne csak alkalomadtán találkozzanak, hanem állandó kapcsolat alakuljon ki, és egymást segítve olyan kulturális közeget hozzanak létre, amely az egyesülő Európa küszöbén a multikulturalizmusra épít. Nem az egyes nemzetek elkülönülése és a nemzeti hagyományok egyoldalú értelmezése a cél, hanem – és Pozsony erre nagyon jó példa – egy olyan közeg felújítása, melyben különböző nemzetek és kultúrák találkoztak és egymást gazdagítva hoztak létre értékeket. Erre a királykoronázás nagyszerű alkalom, hiszen itt Habsburgokat koronáztak, akik cseh királyok, német-római császárok, osztrák főhercegek és más uralkodói címek viselői voltak. Az ő uralmuk alatt egyesült a közép-európai térség, létrehozva egy olyan kulturális közeget, amely a mai napig hatással van Európa e részének a fejlődésére.

Hogyan fog zajlani a koronázás?

Holnap kerül sor a királykoronázás felújítására az eredeti helyszínen, az eredeti díszletek másolatával. Délután kettőkor a Szent Márton-székesegyházban lesz a koronázási ünnepség, melyet igyekeztek pontosan, az eredeti leírások szerint reprodukálni. A dómból a koronázási menet a városon keresztül átvonul a ferencesek templomába az aranysarkantyús rend vitézeinek az avatására, ami része volt a koronázásnak.

Miképp ment végbe annak idején egy koronázás?

A megválasztott uralkodó Ausztria felől jött a városba, a köpcsényi várban szállt meg, odáig a német vagy osztrák, onnan pedig a magyar hadsereg kísérte. A király a pozsonyi várban szállt meg, a koronázás előtti este korán nyugovóra tért, másnap a vár kápolnájában meggyónt. Ott állt össze a koronázási menet, melyet a főurak és országnagyok képeztek, akik a különböző országrészek zászlóit és címereit vitték. A király elindult a pozsonyi várból a Lőrinc-kapun keresztül a dómba, ott fogadták őt a város küldöttei és más főurak, s csatlakoztak a menethez a különböző vármegyék küldöttei. A dómban – díszes mise keretében – megtörtént a koronázási szertartás, melynek részeként az esztergomi érsek és az ország nádora először királyválasztást tartott.

Miként?

Az esztergomi érsek a rendek felé fordult és megkérdezte: akarjátok-e ezt a személyt, aki mellettem áll, Magyarország uralkodójának? Háromszor kellett rákiáltani: igen, akarjuk, éljen! Ez magyar nyelven folyt, a koronázás többi része latinul zajlott. Ezután a király fejére helyezték a koronát, felkenték szent olajjal. Kezébe adták az országalmát és a jogart, a trónra ültették, majd folytatódott a mise. Ezután az egész menet – élén a királlyal, az érsekekkel, a püspökökkel és az országnagyokkal – a dómból átvonult a mai Káptalan utcán és a városháza előtti téren át a Ferencesek terére. A ferencesek templomában volt az aranysarkantyús rend vitézeinek az avatása.

Talán aranysarkantyút viseltek?

Mindig az ország nemesei közül választották ki a legbátrabb katonákat, akik háborúban szereztek érdemeket, őket vették fel a rendbe, amelynek jele egy aranysarkantyú volt. A király a vállukra tett karddal avatta őket lovaggá. A szertartás után átvonultak a vásártérre (ma Szlovák nemzeti felkelés tere), ahol a király felment egy ácsolt emelvényre, és megesküdött az ország alkotmányára, majd felolvasta a koronázási dekrétumot, mely személyes eskütétele volt. A térről – megkerülve a város falait – a Duna-partra mentek, ahol a király felvágtatott a koronázási dombra, és a négy égtáj felé négy kardvágást tett, ezzel bizonyítva, hogy az országot minden irányból megvédi. A király különleges pénzt is veretett, ezt dobálta a nép közé, ezenkívül ökröket sütöttek az utcasarkokon, a szökőkutakból bor folyt.

Volt valamilyen különleges esemény az első pozsonyi királykoronázáskor?

Igen, I. Miksa koronázása után lovagi játékot rendeztek a városon kívül: egy fából épített vár bevételét nézhette meg a közönség, és tűzijátékot is szerveztek. Csakhogy két pattantyús összeveszett azon, hogyan fogják elsütögetni az ágyúkat, és a veszekedésnek az lett a vége, hogy egy ágyút elsütöttek a lovagokkal teli várra, az pedig kigyulladt. A vár védői össze-vissza szaladgáltak, nem tudták, mit csináljanak, sokan bent égtek vagy füstmérgezést szenvedtek, leugráltak a falakról, az egész szörnyű katasztrófával végződött. Akkor jöttek rá, hogy bent van a várban a tűzijátékhoz előkészített több ládányi puskapor, és ha ez felrobban, az egész város leég. Ekkor Zrínyi Miklós elrendelte a hajdúinak: menjenek be a várba, és hordják ki a puskaport. És miközben az embereket a tűz marcangolta, Zrínyi hajdúi kihordták a puskaport. E tűzvész emlékére áll a pozsonyi főtér közepén a szökőkút, a tetején I. Miksát ábrázoló szoborral.

Szlovák–magyar rendezvényről lévén szó nem tartanak a nacionalista megnyilvánulásoktól?

A rendezvény szervezői bátor cselekedetet hajtanak végre. Többen figyelmeztettek, hogy lesznek olyan szlovákok, akik azt fogják mondani: túlságosan a magyar történelem felé fordulunk. Voltak olyan aggályok is, hogy a magyarok majd azt mondják, a szlovákok kisajátítják a magyar történelmet. Remélem, az emberek nem így értelmezik az ünnepséget. Szerintem ez egy pozitív lépés, és jó lenne, ha a magyarok közül minél többen részt vennének a koronázáson, és a sajátjuknak éreznék ezt a rendezvényt, amely természetesen nyilvános.