Ilyen volt 2017 második fele a szlovákiai belpolitikában

A koalíciós blokk falán létrejött hajszálrepedések a nyáron rövid időre szakadékká mélyültek – ennek katalizátora elsősorban az oktatási minisztériumban kirobbant, uniós támogatásokkal kapcsolatos pénzügyi botrány volt. Andrej Danko erre válaszul augusztus elején váratlanul felmondta a koalíciós szerződést – indoka az volt, hogy új alapokra szeretné helyezni a koalíciós együttműködést, az elemzők szerint azonban inkább egyfajta támadás-elhárításról volt szó.

Heteken át tartó kommunikációs háború és huzavona után azonban a kecske is jóllakott és a káposzta is megmaradt. A koalíció nem esett szét, Danko elérte a kormányprogram kibővítését – ennek részleteiről egyébként a mai napig tárgyalnak – , s bár Peter Plavčannak, az SNS oktatási miniszterének mennie kellett, a párt megtarthatta a tárcát, melynek élére egy párton kívüli szakembert, Martina Lubyovát helyezték. A feszültség azonban továbbra is tapintható a koalícióban, és azóta többször is megesett már, hogy a pártok képviselői meglehetősen élesen nyilatkoztak egymásról.

Az ősz legfontosabb eseménye a megyei választás volt, melyet idén már egykörös rendszerben bonyolítottak le. A legnagyobb kérdés az volt, sikerül-e kiszorítani a hatalomból Marian Kotlebát, a szélsőséges ĽSNS vezetőjét Besztercebánya megyében és megakadályozni a párt regionális előretörését. Ez végül sikerült is, miután a politikai pártok összezártak és a függetlenként induló Ján Luntert támogatták. Kotlebáéknak országosan csak két képviselői hely jutott, ám támogatottságuk riasztóan magas maradt.

A választásoknak azonban nem ők voltak a legnagyobb vesztesei, hanem a kormánykoalíció és azon belül is a Smer, mely hat megyefőnökéből négyet elveszített. Nagyot nyert azonban az OĽaNO, az SaS és a KDH összefogásával létrejött jobboldali blokk, öt megyefőnöki posztot szerezve – a jobboldal korábban soha sem volt ilyen eredményes a megyei voksolások során.

A megyei választások a Híd és a Magyar Közösség Pártjának különharcát hozták, a mérleg pedig az MKP javára billent: a tömbben ők győztek, Kassa megyében ugyanakkor a Híd diadalmaskodott. 

Koalíciós válság

Nemegyszer a szakadék szélére került a kormánykoalíció a második fél évben. A legnagyobb vitát viszont kétség kívül az idézte elő, hogy Andrej Danko, az SNS elnöke augusztus elején váratlanul felmondta a koalíciós válságot. Bár az egész konfliktus eleinte nagyon súlyosnak tűnt, végül a válságról kiderült, hogy nagyobb volt a füstje, mint a lángja, a vitát ráadásul érdemi eredmény nélkül zárták le a koalíciós partnerek. Ugyan aláírtak egy záradékot, mely alapján kormányalelnöki posztot kapott az SNS a koalíciós szerződéshez, viszont a kormányprogram kibővítését mindeddig nem írták alá. Augusztus 7. 

Plavčan gyalázatos vége

A jelenlegi kormánykoalíció egyik legnagyobb botránya az oktatásügyi tárca két, egyenként mintegy 300-300 millió eurós pályázati felhívásával kapcsolatos. A botrányt a tudományos akadémia elnökének és a hazai egyetemek rektorainak nyílt levele robbantotta ki. Azt állították ugyanis, hogy a kutatóközpontok és az egyetemek projektjeit sorra elkaszálták az értékelők. Ellenben tudománnyal és kutatással korábban egyáltalán nem foglalkozó, alkalmazottak nélküli, minimális forgalommal működő „ postafiókcégek” több millió eurós támogatásokat nyertek el. A botrányt tovább fokozta, hogy nem az adott szakterületen tevékenykedő értékelő bírált el egy-egy több millió eurós tudományos projektet. Kiderült, hogy több, az SNS-hez köthető cég is sikeres volt az uniós pályázati felhíváson. S bár az egész ügy Peter Plavčan (SNS) oktatási miniszter nevéhez fűződik, ő nem látott félrelépést, posztjáról végül csak azután mondott le, hogy Robert Fico kormányfő felszólította a távozásra. Fico szerint Plavčannak azért kell távoznia, mert nem tudta megmagyarázni a botrányt. Augusztus 17. 

Megyei választások

Több okból is nevezhetjük az idei megyei választásokat az év eseményének. Elsősorban azért, mert a részvétel rekordot döntött: a 2005-ös 18,02 százalékos aránnyal szemben idén a népesség 29,95 százaléka szavazott. Ehhez nagyban hozzájárultak a Besztercebányai kerület szavazói, akik kisöpörték a megyéről a szélsőséges Marian Kotlebát és kopasz társait. Ján Lunter főlényes győzelmet aratott Besztercebányán, Kotleba csak a szavazatok 23,24 százalékát szerezte meg. Ráadásul Kotleba B terve sem vált be: 335 jelöltje közül csak ketten kerültek be a megyei önkormányzatokba. A választás harmadik fontos momentuma, hogy a Smer megyei szinten elveszítette dominanciáját, mert a hat megyefőnökéből csak kettő maradt, öt megyében a jobboldali koalíció jelöltje nyert. Az öt magyarlakta megyében az MKP a korábbi 39 helyett 33 képviselői helyet szerzett, a Híd az előző időszakhoz képest egyel többet, összesen kilencet. November 4. 

A kikényszerített kinevezés

Andrej Kiska köztársasági elnök ugyan kinevezte alkotmánybírónak Jana j Kisk Laššákovát, Mojmír Mamojkát és Miroslav Ďurist, ám tudtukra adta, hogy Laššákovát továbbra sem tartja őket alkalmas jelölteknek. Korábban Robert Fico kormányfő és Andrej Danko házelnök is többször felszólította, hogy válassza ki a három bírót a parlament által megválasztott jelöltek közül, ő viszont az összes jelöltet határozottan elutasította. A kinevezésre végül az Alkotmánybíróság kötelezte egy döntéssel, amelyet Kiska az egyik legrosszabb döntésnek minősített. Az államfő szerint a kinevezés körüli vita az értékek harca volt, mely arról szólt, hogyan fog kinézni az Alkotmánybíróság és mi lesz a küldetése, hogy független szerv lesz-e, vagy a politikai hatalom fogja  kihasználni. „Mementóként szolgálhat az eljövendő generációk számára, hogy milyen mélyre lehet süllyedni, ha a politikai akarat kitúrja a  jogot abból a szervből, melynek az alkotmányosságot kellene védenie. Az államfő szerint az alkotmánybírák többsége ignorálja a jogállamiság alapjait, de elnökként nem hajlandó folytatni a több mint három éve húzódó vitát, mert az szerinte csak az országnak ártana. December 14.