Holnap új parlamentet választunk

A szlovák választási rendszer szerint a pártra adott vokson kívül a szavazók a politikai szubjektumok listáján induló jelöltek közül is kiválaszthatnak legfeljebb négy nevet. Ez az úgynevezett karikázás. A szavazóhelyiségben kézhez kapott 25 szavazólap közül, amely a 25 induló pártnak felel meg, a szavazó kiválasztja annak a pártnak a lapját, amelyet voksával támogatni kíván. A szavazólapon szerepelnek az adott párt által indított jelöltek nevei. Közülük a választó a szavazófülkében legfeljebb négy jelölt sorszámát karikázhatja be. Négynél kevesebb nevet is karikázhatunk, illetve karikázás nélkül is leadható a szavazólap, ha a választó nem él az ún. preferenciaszavazataival. Ha a választó az utóbbi lehetőség mellett dönt, a pártra leadott szavazata ettől függetlenül érvényes. A szavazó az így kitöltött, vagy éppen nem kitöltött szavazólapot egy borítékba helyezi és a szavazóurnába dobja.

A választóhelyiségek zárása és a szavazatok összeszámlálása után megállapítják, hogy melyik párt mennyi parlamenti mandátumot kap. Az a politikai szubjektum, amely nem szerzi meg a voksok legalább 5 százalékát, nem jut a törvényhozásba. A parlamentbe jutott pártok jelöltjei a politikai szubjektum listáján kialakult sorrend szerint kapnak mandátumot. Ha egy párt mondjuk 20 parlamenti helyet kap, akkor a listáján kialakult sorrend szerint az első 20 személy lesz parlamenti képviselő. Ezt a sorrendet módosíthatják a preferenciaszavazatok, vagyis a karikák.

A pártok listáján induló jelöltek nevéhez a szavazatok összeszámlálása után egy bizonyos mennyiségű preferenciaszavazat tartozik majd. Ahhoz, hogy a jelölt esetében figyelembe vegyék azokat és ezáltal módosulhasson a sorrendben elfoglalt helye, a nevére leadott karikáknak el kell érnie az adott pártra adott szavazatok 3 százalékát. Egy pártlista jelöltjeinek végső sorrendje úgy alakul ki, hogy a legtöbb karikát szerzőtől kezdve sorba rendezik azokat a neveket, akik elérték vagy meghaladták ezt a 3 százalékot. Mindez a karikák darabszámára lefordítva azt jelenti, hogy egy jelöltnek a listán való előrelépése többek közt attól függ, hogy maga a párt milyen választási eredményt ér el, illetve attól is, hogy mekkora az országos részvétel. Minél magasabb százalékarányban szerez egy párt szavazatokat és minél magasabb a részvétel, annál több karika kell egy jelöltnek arra, hogy megnyíljon számára a listán való előrelépés lehetősége. Például egy 20 százalékos párt jelöltjének 60 százalék körüli országos részvétel esetén nagyjából 16 ezer karikára van szüksége, hogy előreléphessen. 70 százalék körüli részvétel esetén ugyanehhez már 19-20 ezer karika kell.

Amikor számít a karika

Egyes politikai pártoknál, mint például a Smer vagy az SNS, a karikázás csak az általuk szerzett mandátumok kisebb részére van hatással. A korábbi választások alkalmával nagyobbrészt azok a képviselők jutottak a parlamentbe, akiket a szavazólapon szereplő lista elején láthattunk. Vannak azonban olyan politikai formációk is, amelyek kifejezetten ösztönzik a szavazóikat a karikázásra, vagy egyenesen arra építik a választási stratégiájukat, hogy a jelöltjeik minél több preferenciaszavazatot szerezzenek. Ennek szélsőséges példája az OĽaNO vezetője, aki szokása szerint a jelöltlista legvégéről vág neki a választásnak. A preferenciaszavazatoknak köszönhetően a 2016-os parlamenti választás során a mandátumkiosztáskor a névsor legelejére került. A pártok már a listák összeállításakor is figyelembe veszik, hogy az egyes jelöltjeik mennyi karikát kaphatnak. Ha a jelöltek csak nehezen tudnak előrelépni, az a párton belüli fegyelem erősödésének kedvez. Ellentétes jelenséget láthatunk például a több pártból álló tömörülések választáson való indulásánál.

Korlátozott rendszer

Peter Spáč, a brünni Masaryk Egyetem Politikatudományi Tanszékének docense lapunknak elmondta, a választók a karikázással módosíthatják a politikai pártok azon elképzelését, hogy végül melyik képviselőjük üljön a parlamentben. Hozzátette azonban, hogy a szlovákiai rendszer viszonylag korlátozott mértékben biztosítja ennek a lehetőségét. Spáč szerint a rendszert negatívan befolyásolja, hogy az egész ország egy választókörzetnek számít. Ebből kifolyólag ugyanis a pártok az egész parlament létszámának megfelelő, 150 fős listát állíthatnak. Akik a listán hátrébb helyezkednek el, gyakran csak regionálisan népszerűek, így kisebb az esélyük arra, hogy sok karikát gyűjtsenek, míg a lista vezetőinek neve országosan is ismert és általában sok preferenciaszavazatot szereznek.

„Ennek következtében kisebb eséllyel kap sok karikát az, akinek valóban szüksége lenne az előrelépésre. Ez jellemzően abban nyilvánul meg, hogy a karikáknak köszönhetően általában azok a jelöltek jutnak be, akik közvetlenül a párt számára megállapított mandátumszám feletti sorszámmal rendelkeznek”

– mondta az Új Szónak Spáč.

A választóknak egyébként 70–80 százaléka él a karikázás lehetőségével. A szakértő arra is emlékeztetett, hogy a 2012-es parlamenti választás alkalmával összesen 15, a 2016-os voksoláskor pedig 13 képviselő kapott a preferenciaszavazatoknak köszönhetően mandátumot. 

A legtöbben, (5-en, majd 8-an) az OľaNO listájáról jutottak be ilyen módon. A többi politikai pártnál a karikázás nem, vagy csak 2-3 mandátum erejéig befolyásolta, hogy melyik képviselőjük ülhet a törvényhozásban.