Hatalmasat fordult a világ a szlovák belpolitikában – Visszatekintés

Ennek során bizonyosodott be, hogy a Smer már bőven túl van a zenitjén, a szlovák jobboldal sosem lesz már olyan, mint volt, s hogy a szélsőjobboldal észrevétlenül belopózott az életünkbe.

Az ugyan a választások előtt nem volt kérdés, hogy a Smer ismét az élen végez majd, azt azonban Robert Fico pártjában is érezték, hogy a négyévnyi önálló kormányzás nem tett jót a preferenciáiknak.

A Smer iránya

A kormányfő a választások közeledtével egyre gyakrabban hozta szóba, hogy el tudna képzelni egy kétpárti koalíciót, mely a Smerből és egy jobbközép pártból állna. A Smer kampánystratégiáját pedig új ellenségképre helyezte, mivel látszott, hogy a meggyengült ellenzék támadásával nem szerez majd túl sok politikai pontot. Így meglovagolta azt a témát, mely a leghangosabban rezonált a közbeszédben és a közösségi hálózatokon: a menekültválságot. A Smer a biztonság témájára és a menekültek elutasítására alapozta szinte a teljes választási kampányát. Kísérőtémaként pedig – hogy stabilizálják baloldali szavazótáborukat – Ficóék újabb, immár a harmadik népjóléti intézkedéscsomagukat is bejelentették egy évvel ezelőtt, százezernyi munkahelyet, új óriásbefektetőt, szociális intézkedéseket és ingyen autóbuszokat ígérve a választóknak. Mindezt gázár-visszatérítéssel is megfejelték, 47 millió eurónyi pénzt osztottak szét ilyen jogcímen a háztartások között.

A széthulló Sieť

Mindez a 2012-ben széthullott, darabokra esett jobboldal ellen elégnek látszott. Eleinte azonban úgy tűnt, Radoslav Procházka élni tud a 2014-es elnökválasztáson elért sikerével – akkor a harmadik helyen végzett – és új pártja, a Sieť begyűjtheti a csalódott jobboldali szavazókat. Az óriásplakátjain fehér ingben, a jobboldal „megváltójának” pózában tetszelgő pártelnök pár hónappal a választások előtt olyannyira nyeregben érezte magát, hogy reálisnak tartotta, hogy az új választási ciklus elején egy tető és egy vezetés alá hozza a középosztály védelmében érdekelt pártokat, ergo a jobboldalt. Meg volt róla ugyanis győződve, hogy el tudna vezetni egy olyan gyűjtőpártot, mint a Smer volt a baloldalon a kétezres évek elején. S bár a Sieť eleinte bőven 12-15 százalék körül állt a felmérésekben, végül épp Procházka személye miatt bukott meg. A pártelnök ugyanis a választások közeledtével egyre gyakrabban szólta el magát, és a jobboldali pártelnökök közül egyedül ismerte el azt, hogy ha úgy hozza a sors, kormányra lépne a Smerrel. Mindez a választásokon is megbosszulta magát: a Sieť 15 százalék helyett alig lépte át a parlamenti küszöböt, és bár kormányba került, néhány hónap alatt lemorzsolódott.

Híd–MKP csata

Fico választások utáni másik szövetségese, Bugár Béla Hídja kampányának egyik pillére ugyan a Smer elutasítása volt – az óriásplakátok ezt sugallták –, ám Bugár nem mondta ki egyértelműen, hogy nem kormányozna Ficóékkal.

A Híd és az MKP közti kampánycsata meglehetősen éles volt. A Híd egyik leghangsúlyosabb kampányüzenete épp az MKP ellen szólt: nem szabad, hogy ismét „elvesszen százezer szavazat”, mivel ezek a voksok épp Ficót erősítik.

Az MKP „közös akarat” kampányszlogennel indult harcba, és a civil szféra egy részét is maga mellé igyekezett állítani, beleértve a dél-szlovákiai kétnyelvűségért harcoló fiatalokat, akik felbukkantak a párt listáján, valamint a Csemadokot is. A negatív kampány ugyanakkor az ő retorikájukból sem veszett ki, Berényi József akkori pártelnök gyakran támadta a Hidat, és a párt nem hivatalos kommunikációs csatornáin is gyakrabban volt téma Bugár pártja, mint a párt választási programja. Az eredményt ismerjük: az MKP harmadszor sem ugrotta meg a parlamenti küszöböt, a Híd pedig eddigi legrosszabb választási eredményét produkálta.

A nyertesek

A kampány két nagy nyertese az SNS és Marian Kotleba pártja, a ĽSNS volt, utóbbi ráadásul úgy, hogy hivatalosan szinte nem is kampányolt. Andrej Danko, az SNS elnöke a korábbi pártvezér, Ján Slota kigolyózása után igyekezett megzabolázni a párt élesen magyar- és romaellenes kommunikációját, inkább az EU-t, és az egyszínű Smer-kormányt támadta, és a muzulmánellenes kártyát is elővette – ugyanakkor igyekezett standard, megbízható párt benyomását kelteni. Kotlebáék ugyanakkor ugyanarra alapoztak, amire Boris Kollár pártja, a Sme rodina is: a jelenlegi politikai elit, a standard pártok támadására, valamint a közösségi háló erejére. Ez különösen Kotlebáéknak jött be nagyon: hivatalosan alig költöttek kampányra, ám a Facebookon rendkívül erősen építették közösségüket és célozták meg az elitellenes érzelmű, a politikai felhozatalban csalódott választókat. Eredményük magáért beszél: a felmérésekben 3 százalékos eredményüket 8 fölé tornázták, és néhány hónappal a választások után kiderült: a fiatal szavazók harmada szimpatizál nézeteikkel.

Félremérték a ’16-os választásokat

A 2016-os parlamenti választások eredményei sokakat megdöbbentettek. A legjobban talán a közvélemény-kutató ügynökségeket, amelyek közül egyik sem mért 3 százaléknál magasabb támogatottságot Marian Kotleba pártjának.

A 2016-os parlamenti választások eredményeit a közvélemény-kutató ügynökségek kudarcaként is lehetne értelmezni. A választásokat ugyan az előrejelzéseknek megfelelően a Smer nyerte, de a méréseknél jóval alacsonyabb, 28,28%-os eredménnyel. A legtöbb felmérés legalább 25%-ot jósolt Robert Fico pártjának, de a Polis utolsó, februári mérése még 38,4%-osra mérte a Smert. Ez mindössze 49 képviselőt jelentett a korábban egyedül, 83 parlamenti képviselővel kormányzó pártnak. A közvélemény-kutatók azzal magyarázták a nagy eltérést, hogy a március 5-én tartott választások előtti két hétben már nem lehetett nyilvánosságra hozni a felmérések eredményeit, és a legutolsó – nem nyilvános – méréseik jóval pontosabban jósolták meg az eredményeket. A legkisebb eltérést az MVK mérése mutatta, amely a Smernek 32,5%-ot jósolt február 18-án.

Két tragédia

A hatalmas zuhanás ellenére mégsem a Smer eredménye volt a legnagyobb meglepetés. A parlamentbe ugyanis bejutott Marián Kotleba formációja a Mi Szlovákiánk Néppárt (ĽSNS). Ennek az eredményét mindegyik közvélemény-kutató 3 százalék alá mérte, viszont 8,04 százalékos eredménnyel az 5. legerősebb párt lett a parlamentben. Meglepetés Boris Kollár Sme rodina pártjának a bejutása is, habár azt már többen 4 százalék fölé mérték. A 6,62 százalékos eredmény azonban egy néhány hónapja létező, programmal és tagsággal sem rendelkező párttól így is meglepő. A közvélemény-kutatók válasza szerint ez a rejtőzködő szavazókkal illetve a protestszavazatokkal magyarázható.

Híd és MKP

A két magyar pártot az előbbiekhez képest viszonylag pontosan mérték, habár itt is voltak eltérések az egyes ügynökségek között. Az MVK utolsó felmérése 7%-ot jósolt a Hídnak, ami a 6,5%-os eredményt figyelembe véve pontosnak mondható, volt azonban 9,2%-os mérés (Polis) is. Az MKP a kampányban a bejutási vonal alatt vagy közvetlenül 5%-on mozgott, a 4,04%-os eredmény így a hibahatáron belül volt mindhárom jelentős (Focus, MVK, Polis) közvélemény-kutatónál.

Csalódás és öröm

A legnagyobb csalódást a jobboldalon a Sieť 5,6%-os és a KDH 4,94%-os eredménye jelentette. A Sieť azért is csalódás, mert az utolsó felmérések szerint még minden ügynökségnél 10% felett állt a párt, kettőnél 14 százalékon mozgott. A KDH kiesését sem jósolták meg, 6–9% közé mérték az akkor még Ján Figeľ vezette pártot. A vártnál viszont jobban teljesített az SaS és az OĽaNO–Nova, a 12,1%-os és a 11,02%-os eredmény több mint a duplája a 4–6%-ra jósolt értékeknek.