Haraphat is, de főleg közvetít

Ján Hrubala: „Az emberjogi biztosnak nem szabad rejtőzködnie, sem az emberek, sem a sajtó képviselői előtt.”A szerző felvételeÖn 1988-tól 1996-ig bíróként dolgozott, először a Besztercebányai Járásbíróságon, majd a kerületi bíróságon. Miért hagyta ott a bírói pályát? Lehet ezt a szlovákiai bíróságok munkájának kritikájaként is értékelni?

A kerületi bíróság alelnöke voltam 1996-ban, amikor az akkori igazságügy-miniszter leváltott. Ezt követően rövid ideig még bíró maradtam, majd ügyvédként kezdtem dolgozni. Bírónak lenni nem könynyű, emberi sorsokról kell dönteni, ez a foglalkozás szakmai és erköcsi szempontból is egész embert követel. A szlovákiai bírók között vannak jók is, vannak közepes képességű emberek és olyanok is, akiknek a bírói székben nincs mit keresniük. Tehát ugyanolyan a helyzet, mint a társadalom más területein.

Veszélyes ma bírónak lenni? Ön 1995-ben elutasította a titkosszolgálat Rudolf Baláž püspök lehallgatására vonatkozó kérését.

Bevallom, nem ez volt a legveszélyesebb döntésem. Egy fejlett társadalomban nem szabad megengedni, hogy veszélyben legyenek azok a bírók, akik tisztességesen akarják végezni munkájukat. Az említett ügyben nem tettem semmivel sem többet, mint ami a kötelességem volt: mivel nem teljesültek a törvény által előírt feltételek ahhoz, hogy a titkosszolgálat lehallgatóberendezést alkalmazzon, nem hagytam jóvá a kérvényt. Nehéz utólag megítélni, hogy fenyegetett-e veszély a titkosszolgálat részéről; jóllehet nem fenyegetett meg senki, viszont abban az időben más volt a társadalmi légkör. De a bírói foglalkozás ma is veszélyes. Emberi sorsokról, milliókról döntenek, és mindkét félnek más az elképzelése az ügy megoldásáról. Ha a bíró az egyiknek igazat ad, a másik haragszik. Az, akit elítél 10-20 évre, hajlamos bosszút esküdni. Sok bíró kap fenyegető telefonhívásokat, leveleket. Az állam feladata lenne, hogy gondoskodjon a bírókról, beleértve a biztonságukat is.

1996-tól ügyvédként dolgozik. Nagy változás volt ez az életében?

Az ügyvédkedésnek egy speciális területét választottam, civil szervezetek segítségével olyan ügyeken dolgozom, melyek során kis közösségek, kisebbségekhez tartozók jogait védem. Az ügyfeleim általában valamilyen okból kifolyólag hátrányos helyzetű emberek. Ez teljesen más szemszögből láttatja a jogot, az ügyvédnek, kötelessége ügyfele érdekének védelme. A bírói munka után, amikor a pártatlan ítélkezés, a felek érveinek gondos mérlegelése volt a legfontosabb, most az ügyfél érdeke az első.

Ön volt az első, akinek ügyvédként sikerült elérnie, hogy bíróság elismerje, az elkövető raszszista indítékból hajtotta végre tettét. Miért olyan nehéz bizonyítani, hogy a bűncselekménynek a fajgyűlölet volt az indítéka?

Ha a bűncselekmény áldozata állítja, hogy az elkövető „koszos négernek” nevezte vagy a Duna túloldalára küldte, a rendőr mondhatja, hogy ez nem érdekes, ezt mesélje másnak. Én állítom, hogy ez is fontos, mert a rendőr – és a bíró is – köteles megvizsgálni, hogy az ügynek van-e rasszista színezete. Ez is része a jogrendünknek. Az én ügyemben a rendőrök nem hittek az áldozatnak, azonban a bíróság előtt sikerült bizonyítanunk, hogy az elkövető gyűlöletből követte el romaellenes tettét. Ennek ellenére gondot jelentett, hogy ezt rasszista indítéknak ismerje el a bíróság, mivel antropológiai szempontból a romák is ugyanannak az emberi fajnak a tagjai, mint az európai fehér emberek. A törvény akkor még nem tartalmazta az etnikum kifejezést, csak a fajt és nemzeti kisebbséget említett. Nekünk sikerült egy nemzetközi összehasonlító tanulmány alapján bizonyítani, hogy ez csak játék a szavakkal, és más országok bíróságai sem a fajok antropológiai megkülönböztetését veszik alapul a rasszista indok megítélésénél, elég ha más a bőrszíne az áldozatnak. A bíróság végül igazat adott nekünk. Még egy eredményt elkönyvelhettünk az ügy révén: elértük a törvény megváltoztatását, és most már szerepel benne az etnikum szó is.

Ha megválasztanák Önt ombudsmanná, mit tartana legfontosabb feladatának?

Be kell vallanom, hogy nincs semmilyen kedvenc területem. Gyakran bizonyára csak tanácsot kell adni nekik, kihez fordulhatnak ügyükkel. Előfordulhat, hogy jogi véleményt kell mondania, de részt vehet a közigazgatási eljárásban is. Ha mégis egy mondattal kell válaszolnom, akkor így fogalmaznék: az ombudsman fő feladata a lakossági kérvények kivizsgálása azokban az ügyekben, amelyekben fennáll a gyanú, hogy az állami, önkormányzati vagy más közigazgatási szervek visszaéltek hatalmukkal.

Említette, hogy az ombudsmannak erős fegyvere lehet a közvélemény.

Szerintem az emberjogi biztosnak nem szabad rejtőzködnie, sem az emberek, sem a sajtó képviselői előtt. Amellett, hogy aktívan segít az embereknek gondjaik megoldásában, beszél is ezekről a gondokról, nyilvánosságra hozza őket. Őszintén hiszem, hogy a sajtó erős szövetséges lehet. Az ombudsman egyik leghatékonyabb eszköze a parlament számára kötelezően készített éves jelentés lesz.

Milyennek képzeli el az ombudsman és a végrehajtó hatalom, az állam kapcsolatát?

Az ombudsman feladata nemcsak a harc, de a megegyezésre való törekvés is. Bizonyos esetekben elvi alapon kell állnia, de véleményem szerint a politikai hatalom képviselői nem ellenfelei, legalábbis nem az ügy első pillanatától kezdve. Akkor válnak ellenfelekké, ha úgy gondolom, hogy hibáztak. Az ombudsman független a politikától, de semmi sem akadályozza, hogy jó kapcsolatban legyen a parlamenttel, a kormánnyal, és felhasználhatja ezeket a kapcsolatait például törvénymódosításokra. Az ombudsman nem egy láncáról elszabadult kutya, amely mindenkit megharap, akivel találkozik. Néha ugyan kell harapnia is, de elsősorban közvetítőszerepe van, tehát olyan embernek kellene lennie, aki tud tárgyalni.