Hányások és hányattatások nélkül

A csónaktúra végén még pajkosan játszadozó kölyökrókákat figyeltünk meg a parton. Az állatok a közelségünk ellenére sem zavartatták magukat. Ezen a partszakaszon nem lehet a szárazföldre lépni, így háborítatlanul élhetik életüket Vuk Tisza-parti rokonai.

Másnapra sikerült megbeszélnem a horgászást, méghozzá éppen azzal a horgászkísérővel, akivel találkoztunk a Tisza-tavi madárnéző közben is. Mi a tóra indultunk, ő meg éppen a kikötőbe igyekezett. Kiemelte a csónakjából az 5 kg körüli pontyot és megmutatta nekünk, majd két szavas-jellemzést kért a mi csónakvezetőnktől. Ő a következőt kiáltotta oda a horgásznak: Isten vagy!

A csónakbérlés és a horgászkísérő felfogadása kicsit sokba került, de megkockáztattuk. Másnap hajnali 5 órára beszéltük meg az indulást, és abban állapodtunk meg, hogy 11 körül végzünk. Először az ő általa beetetett helyre mentünk, egy kidőlt fához, ahol előző nap azt a nagy pontyot fogta. Két bottal fenekeztünk, kukoricával etettünk be, és ebből egy szép nagy szemet kötöttünk a horoghoz, csa-linak. A stratégia a következő volt, ha jön a kapás és a hal húzásából nagy zsákmányra lehet következtetni, gyorsan el kell oldani a csónakot a kidőlt fától és menni a hal után, mivel nagyon akadós a környezet. Az első kapásnál rendben ment minden, csak az volt a baj, hogy egy félkilós jászkeszeg akadt a horogra. A második alkalommal már egy nagyobb ponty lehetett, mert húzta a botot kegyetlenül, de sajnos leakadt. Aztán a kisfiam fogott még egy keszeget, de utána hosszú csend következett.

Két órán keresztül nem volt kapás. A kísérőnk szerint a keszegeket a pontyok riasztották el, de az is lehet, hogy a széljárás változása miatt nincs egyetlen hal sem az etetésnél. A javaslata az volt, hogy várjunk még egy kicsit. Aztán később majd elmegyünk kuttyogtatni egy csendes holtágba. Persze nem volt teljesen eseménytelen a várakozás a körülöttünk lévő jövés-menés miatt. Vízimadarak húztak el fölöttünk és előttünk, egy sirály menekült, a fotó tanúsága szerint fejetlenül. Érdemes volt várni, mert egy újabb kapásunk volt, most már nem oldottuk el a csónakot, de a hal jó irányba indult meg, és szépen tudtam fárasztani. Ahogy közelebb ért a csónakhoz, az akadó felé vette az irányt, de szerencsére ki tudtuk hozni onnan és többszöri levegőztetés után ki is szákoltuk a szép nyurga pontyot. Olyan 3 és fél kilós lehetett, gyönyörű hoszszú volt, tele pikkellyel. Ekkora halat sohasem fogtam. Ez itteni hal, nem telepített. Az íze is más – mondta pecás vezetőnk. Ezt hazaérkezve is megtapasztaltuk, amikor a feleségem nagyon finom halászlét és rántott halat készített belőle.

Már itt is telepítenek pontyokat és egyéb halakat a Tiszába, fejtegette a horgászkísérőnk, de ennek a halnak az anyja még itt ívott le a Tisza-tóban! Sajnos ezt a szakaszt is fenyegeti az eliszaposodás veszélye. Emiatt a halak nem tudnak rendesen szaporodni. A tavaly előtti környezetszennyezéskor, amikor Verespa-takról jött a cián a Tiszába, ő is megijedt. Nem is volt munkájuk egy ideig, de szerencsére a kár nem volt olyan nagy mértékű, ahogy a környezetszennyezők gondolták, így már abban az évben tavasszal lehetett halat fogni a folyóból. Még egy kicsit vártunk, de több kapásunk nem volt, így nekiindultunk kuty- tyogtatni. Ez egy ősmagyar módszer, aminek a pontos okát nem lehet tudni, de állítólag működik. Arról van szó, hogy egy kimélyített, nyeles fa alkalmatossággal ütni kell a víz tetejét, miközben a jókora horgunk – rajta a csalinak használt piócákkal –, a meder alja fölött halad néhány centiméterrel. A hangra a harcsák a közelünkbe jönnek, és éhesen ráharapnak a horogra. A csónakkal közben csurogtunk lefele a folyón, a kuttyogtatás-tól visszhangzott a környék, mintha lövések dörrentek volna. Egy kisebb kapás is volt, de erre még nem kellett bevágnom – szólt az instrukció. Közben nagyon meleg lett, ami állítólag különösen jó harcsázó idő, nekünk mégsem volt szerencsénk. Másnap kezdődött a Tiszafüredi Halas Napok rendezvénye, ami látványos felvonulással vette kezdetét. Egy pónilovas szekeret még lefotóztam, de mi ekkor már hazafelé indultunk hányások és hányattatásoktól mentes utunk végén. (vége)