Ha a Gyűrű korongra megy…

H. NAGY PÉTER

Az alábbi rövid szövegecske tulajdonképpen nem is nagyon fog szólni semmiről. Két okból sem. Egyrészt azért, mert apropója A Gyűrűk Ura-trilógia bővített extra változata, 12 korongos DVD-kiadása lenne, s minderről szinte lehetetlen érdemben nyilatkozni ilyen rövid terjedelemben. Másrészt pedig azért, mert amikor 2007 januárjában útnak indítottuk ezt a minirovatot a Szalonban, valójában egy olyan írással kellett volna kezdeni, amely magáról a DVD kínálta lehetőségekről töpreng, s ezek némely vonatkozására az azóta eltelt időben már rávilágított a sorozat.

Miről is van szó konkrétan? Természetesen arról, hogy a filmek DVD-n történő kiadása olyan megoldásokra, változtatásokra stb. ad alkalmat, melyek következtében az adott produkcióknak tökéletesen új verziói jöhetnek létre. Sőt akár úgy is fogalmazhatnék, hogy olykor bizony nem is ugyanazt a filmet látjuk, amit a moziban, még ha a címtől kezdve a szereplőkön át a stábig sok minden azonos marad is. Tágabb értelemben tehát a filmek identitásáról van szó, és arról, hogy a DVD miért tekinthető sajátos médiumnak.

Vessünk egy hevenyészett pillantást tehát A Gyűrűk Ura 12 korongos kiadására. (A trilógia részeinek 4 korongos bővített extra változatai az elmúlt években – a moziverziókkal párhuzamosan – már megjelentek, 2008 karácsonya előtt azonban egy külön dobozban kerültek a boltokba, limitált példányszámban, A teljes filmtrilógia alcímmel.) Peter Jackson csapata anno azzal a nem titkolt szándékkal fogott hozzá az extra változatok rögzítéséhez, hogy az újabb utómunkálatok során tökéletesen új adaptációt készítenek. Azaz nem pusztán beillesztették a kimaradt jeleneteket, hanem a teljes felvett anyagot vágták újra. Ehhez több száz új vizuális- és hangeffektusra, új trükkfelvételekre és dialógusokra volt szükség, és persze Howard Shore újrakomponált filmzenéjére. A trilógia ily módon összességében nem csak 120 perccel lett hosszabb, de ami fontosabb: átalakult.

Sokan azt gondolják, hogy ennek az átváltozásnak nincs túl nagy jelentősége: a bővített változatokból rövidítéssel kinyerhető a moziverzió. Ám tévednek. A dolog lényege éppen az, hogy a kétféle konstrukció sokkal bonyolultabb viszonyban van egymással. A bővítés során a film nem csak megújul, hanem mássá válik. A médiaelméleti szakirodalom egy része ezt a jelenséget egyszerűen a cover szóval adja vissza, ami hozzávetőleg itt azt jelentené, hogy a „bővített” változat a moziverzió egyfajta feldolgozásának tekinthető (kb. ahogyan az utóbbi is feldolgozása a Tolkien-regénynek, illetve „átírása” egy másik közegnek). S mindez valóban egyetlen effektusnak köszönhető: a készítők immáron DVD-felületben gondolkodnak, vagyis kihasználják a médium kínálta kereteket. (És még nem szóltunk a 6 korongnyi, szédületes mennyiségű extráról…)

Ezen a ponton valószínűleg tényleg elnézést kell kérnem az olvasóktól, hiszen nyilvánvalóan A Gyűrűk Ura kapcsán nem erre számítottak. A fentebbi szempont azonban rendkívül fontos ahhoz, hogy megértsük a DVD lényegét (és tovább beszéljünk róla). Minden részletes összehasonlítás csak ennek tudatosítása után veheti kezdetét. Persze magam is szívesen töprengek azon, hogy mondjuk az entek (a fapásztorok) ötlete mennyit köszönhet az Edinburgh közelében élő „ormistoni lépkedő tiszafák” jelenségének, vagy hogy hobbitszerű emberi fajok létezhettek-e valamikor stb. Ezek (és a 12 korong megtekintése) után mindössze csak annyit mondhatok, hogy bizonyosan érdemes újranézni A Gyűrűk Ura-trilógiát; de nem feltétlenül a moziban, hanem DVD-n. S ha figyeltek, akkor máris korrigálhatnak, hogy az újranézés helyett miért volna itt szerencsésebb máshogy fogalmaznunk…