Ha a gyerekek is tanúk

A Pszichológiai Tanácsadó Központok statisztikái szerint a nők elleni erőszak a társadalom valamennyi rétegében felbukkan. Téves az a feltételezés, hogy főként a szociálisan hátrányos helyzetű lakosság, az elmaradottabb vidékeken élők körében bántalmazzák a hölgyeket. A nők elleni erőszak nemcsak a munkanélküliek, az alacsony jövedelmű alkalmazottak, illetve a szegényebb rétegek körében, hanem a fejlettebb társadalmakban, az anyagilag tehetősebb családokban, vállalkozói körökben is előfordul. Aránybeli eltérések azért nyilvánvalóan megállapíthatóak.

Az agresszorok 25%-a állástalan, 13%-a pedig vállalkozó. Az anyagi függőség nagyban hozzájárul a fenyegetettség tényéhez és az erőszak kialakulásához. A háztartásbeliek 11%-a véli úgy, hogy az anyagi kiszolgáltatottság jelentősen növeli a bántalmazás lehetőségét.

A felmérések kimutatták, hogy a bántalmazott nők 47%-a partneréhez hasonlóan aktív pénzkereső, 16%-a szintén partnerével együtt munkanélküli vagy nyugdíjas, 22%-a anyagilag teljes mértékben a vele közös háztartásban élő férfitől függ.

Az erőszak különféle formáival sújtott nők 80%-a az első házasságában él. A bántalmazottak kisebb hányada élettársi viszonyt ápol partnerével, illetve elvált, de közös háztartásban él volt házastársával. A helyzetet bonyolítja, hogy a feleséget, anyát ért bántalmazásoknak 85–90%-ban a gyerekek is tanúik. Ha fizikai sérelem nem éri is őket ilyen alkalmakkor, könnyen traumás állapotba kerülhetnek a látvány miatt.

A családon belüli erőszak áldozatai túlnyomó többségükben 30–39 éves hölgyek. Az iskolázottság körükben, csakúgy, mint az anyagi státus, szintén nem mérvadó, vagyis az alacsonyabb és magasabb képzettségi szintet elért nők egyaránt válhatnak erőszak áldozatává. Ennek ellenére az előbbiek képviselői nagyobb fenyegetettségnek vannak kitéve partnerük részéről. (ervé)