Fulmek: „Nem adnánk politikuskézbe az Új Szót”

Pár hete jelentették be, hogy a Petit Press kiadó eladja az Új Szót és a Vasárnapot a Pentához tartozó News and Media Holdingnak (NMH). Mi volt a döntés oka?

Peter Mertus, az NMH igazgatója először januárban érdeklődött afelől, hogy beszélhetünk-e a Vasárnap és az Új Szó eladásáról. Elkezdődtek a tárgyalások az elvi feltételekről, amelyek mellett elképzelhetőnek tartottuk a két magyar médium eladását. E tárgyalások során Jaroslav Haščák, a Penta és Peter Vajda, a PSIS tulajdonosai abban egyeztek meg, hogy a PSIS 5%-kal megerősíti a pozícióját a Petit Pressen belül, és erre az 5%-ra nem lesz a Pentának opciója (elővételi joga – a szerk. megj.). Ennek fejében a Petit Press eladja a magyar divízióját az NMH-nak.

Ez úgy is értelmezhető, hogy a Petit Press úgy döntött, fontosabb számára a Sme napilap, illetve annak nagyobb függetlensége a Pentától, és ennek érdekében feláldozta az Új Szót.

Mindenki emlékszik arra, mi történt itt, amikor 2014-ben a Penta belépett a Petit Pressbe – több, mint negyven ember elment a Sme napilaptól. Azóta folyamatosan próbáltuk megerősíteni a pozíciónkat a kiadóban. Az 50–50%-os modell – azaz, hogy a cég 50%-a a Sme-t megalapító PSIS-é, és 50% más tulajdonosé, jól működött a német tulajdonos esetében, aki nem avatkozott bele a tartalomba, csak a gazdasági eredmények érdekelték. A Penta belépése új helyzetet teremtett. Ebben közrejátszott az is, ahogyan ez a folyamat lezajlott: a Penta közvetlenül a német tulajdonossal egyezett meg anélkül, hogy előtte a PSIS-szel tárgyalt volna. Ez az eljárás bizonyos aggodalmakat ébresztett bennünk, ezért 2014-ben a legnehezebb tárgyalások épp a Penta kisebbségbe vonulásáról szóltak. Ezt végül sikerült elérnünk, s a mostani tranzakció csupán logikus kicsúcsosodása ennek a folyamatnak, hiszen így a PSIS-nek sikerült 60%-ot szereznie a Petit Pressben. S igen, ennek fejében a kiadó a magyar divízió eladása mellett döntött.

2014 óta viszont eltelt három év, amely alatt a kiadó megtapasztalhatta, hogy milyen az együttműködés a Pentával. Megpróbált a Penta beavatkozni tartalmi kérdésekbe, ezért akartak nagyobb függetlenséget?

Nem voltak beavatkozások a Penta részéről, s azt kell mondanom, hogy a viszonyunk nagyon korrekt. Ám a PSIS, mint alapító részvényes részéről logikus a törekvés, hogy meg akarja erősíteni helyzetét a kiadóban úgy, hogy már ne állhasson vissza az 50–50%-os felállás. A PSIS tehát kihasználta a lehetőséget, hogy az NMH előállt az Új Szó és a Vasárnap megvételéről szóló ajánlattal. Stratégiai szempontból a két magyar médium jól áll, mert az olvasói lojalitása erős. Persze itt is látunk csökkenést, de az sokkal kisebb, mint a szlovák lapok esetében. Ez ugyan pozitív dolog, ám a magyar médiumok gondja az, hogy itt nem látunk semmilyen reális online alternatívát. Mondjuk a Sme vagy a regionális lapjaink esetében dolgozunk a gazdaságilag is életképes online alternatíva kiépítésén, ám az Új Szó helyzete más, mert az online piacon a magyarországi szerverek a versenytársai. Ez a szempont fontos szerepet játszott nálam, amikor a PSIS-nek elmondtam az álláspontomat a kérdésben.

Az érdekelte önt, mi lesz az Új Szó további sorsa?

Természetesen. Egyrészt elértük, hogy bekerüljön a szerződésbe, hogy 5 éven belül nem adhatják el lapot, másrészt személyes garanciákat is kaptunk partnereinktől. Mivel ebben a kapcsolatban már kialakult egyfajta bizalom, ezt is fontosnak tartom. Garanciát kaptunk arra is, hogy továbbra is a Petit Press fogja nyomtatni és terjeszteni a lapot. Elértük továbbá, hogy a magyar lapok egy külön leányvállalat alá kerülnek. Ez talán formalitásnak tűnhet, ám fontos abból a szempontból, hogy az Új Szó és a Vasárnap így megőrzi a szerkezeti függetlenségét, ami a Petit Pressen belül is megvolt, ahol a magyar lapok külön divíziót alkottak. Tehát mindenképpen igyekeztünk az Új Szó és Vasárnap számára a lehető legjobb feltételeket biztosítani, azonban a szerződés még nem született meg. Egyelőre csak egy memorandumban rögzítettük a legfőbb elveket. A szerződés előkészítése során kommunikálni fogunk a szerkesztőségekkel a tekintetben, milyen garanciákat szeretnének rögzíteni a dokumentumban a függetlenségük megőrzése érdekében.

Voltak már a múltban is próbálkozások az Új Szó megvásárlására?

Voltak, ám azok, akik megszólítottak bennünket, nem tűntek elég megbízhatónak, ezért aztán nem is foglalkoztunk vele tovább.

Mégis kik voltak azok? Milyen volt a hátterük?

Az utóbbit nem tudjuk, a lényeg, hogy úgy értékeltük ki, nem elég megbízható partnerekről van szó. Természetesen a mostani tranzakció során is eszünkbe jutott, vajon a Penta nem csak azért akarja-e megvenni az Új Szót, hogy aztán az Orbán-közeli körök kezére játssza a lapot. Ezért elég sok időt eltöltöttünk azzal, hogy feltérképezzük, nem erről van-e szó. Amikor láttuk, hogy nem, kértünk szóbeli és írásbeli garanciákat a Penta részéről, ennek eredménye az a kitétel, hogy 5 éven belül nem adhatják el a lapot a Petit Press részvétele nélkül. Semmiképp sem szeretnénk, ha az Új Szó magyar kormányközeli körök, vagy akár az MKP vagy a Híd kezébe kerülne. Hogy van-e ilyen igény, azt nem tudom, azt viszont tudom, hogy a médiákkal nem lehet úgy dolgozni, ahogy azt a politikusok elképzelik.

Önt mint kiadóigazgatót meg szokták keresni politikusok azzal a céllal, hogy valamilyen formában befolyásolják a lapok tartalmát?

Nagyon ritkán. Tíz–tizenöt évvel ezelőtt még gyakoribb volt az ilyesmi, ma már nem jellemző. Inkább üzletemberek jelentkeznek, ha úgy érzik, rossz fényben tüntettük fel őket, főleg olyankor, ha valamilyen állami tenderről van szó. Ilyen esetekben meg kell vizsgálnom, nem hibáztunk-e, s korrektül jártunk-e el.