„Folytatnunk kell, amit Jano elkezdett”

Ön Szlovákia egyik legismertebb oknyomozó riportere. Mit szól Ján Kuciak meggyilkolásához? 

Még mindig sokkban vagyok. Azt gondolom, ez a szörnyű tett minden újságírót és minden szerkesztőséget megrázott, s egyszerűen nem lett volna szabad megtörténnie. 

Hogyan értékeli a rendőrség fellépését annak alapján, amit Tibor Gašpar rendőrfőkapitány mondott el? 

Azt gondolom, Tibor Gašpar még nem értette meg teljesen, milyen szörnyű bűncselekmény történt, de bízom benne, hogy a nyilvánosság nyomása hatására sikerül minél előbb felderíteni. Ugyanakkor felteszem a kérdést, hogy ebben az országban miért az újságíróknak kell felderítenie mindazokat az adócsalásokat, amelyekről Jano is részletesen írt? Miért kell az újságíróknak újra és újra sajtótájékoztatókon kérdezniük a rendőrfőkapitánytól, hogy miért nem folyik vizsgálat ebben és ebben az adóügyben, s hogy ez és ez az illető, aki adócsalással gyanús, miért mozoghat továbbra is szabadon s élvezheti a millióit? S miért van az, hogy bár egy egész államapparátust, beleértve az Adókobrát is, ezért fizetünk, ezek a bűntettek továbbra sincsenek rendesen kivizsgálva, a felelősök pedig megbüntetve. 

Tibor Gašpar arra szólította fel az újságírókat, hogy ha veszélyeztetve érzik magukat, forduljanak a rendőrséghez, azonban több újságíró részéről is elhangzott, hogy nem bíznak a rendőrségben. 

Ez pontosan így van, főleg azokban az esetekben, amelyek befolyásos emberekkel függnek össze. Ebben az országban mintha létezne egy csoport kiválasztott, amelynek akkor sem görbül haja szála sem, ha milliós adócsalást követ el. Más esetekben, amelyek úgyszólván senkit sem bántanak, azt látjuk, a rendőrség nagyon tettre kész, s villámgyorsan fel tud lépni, ám ha a hatalmasokról van szó, valahogy nem megy. S ha Tibor Gašpar azt mondja, forduljunk a rendőrséghez, én azt kérdem, mivel kellene hozzá fordulnunk, amikor ezekről az esetekről már hónapok óta írunk, sőt, további információkat ajánlottunk fel a rendőrségnek egyéb gyanús ügyletekről. Tehát a rendőrség pontosan tudja, min dolgozunk, mert rendszeresen írunk róla. 

Ön személyesen találkozott fenyegetésekkel vagy olyan „figyelmeztetéssel”, hogy jobb lesz, ha egy témát nem piszkál? 

Emlékezzünk csak vissza, mi történt, amikor ez az egész adóügy elindult? Egyszer csak előállt Kočner vállalkozó úr, és kreált egy fiktív ügyet Daniel Lipšic „csordájáról”, amiben az oknyomozó újságírókat tisztességtelen praktikákkal vádolta meg. Mi más volt ez, ha nem megfélemlítés? Azt azonban egyikünk sem hitte, hogy olyan országban élünk, ahol az embert megölhetik azért, mert érzékeny adóügyekről ír. Maximálisan arra számítottunk, hogy feljelentenek minket, hogy kihallgatásokra fogunk járni, amint az egyébként jelenleg is történik. Senki sem hitte, hogy Szlovákiában megölhetnek egy újságírót. 

Önt személyesen hogyan fogja befolyásolni ez az ügy? Esetleg óvatosabb lesz a jövőben a kényes témák kapcsán? 

Minden egyes újságírónak úgy kellene reagálnia, hogy még keményebben és még következetesebben fogja feltárni a zűrös ügyeket, s megpróbálja folytatni és eredményre vinni azt a munkát, amit Jano már nem tudott befejezni. Azt gondolom, hogy ennek a szörnyű bűntettnek a hatására a nyilvánosságnak is egyre hangosabban kellene feltennie a kérdést, miért nincsenek rendesen kivizsgálva egyes ügyek, s miért vannak még szabadlábon a felelősök.