Fiókban heverő felvételek

„A Bodrogközről mind a mai napig nem jelent meg egy színes fotóalbum, amelyben lenne legalább száz művészfotó.” Pavol Funtál felvételeFotóriporterként, majd szabadfoglalkozású művészként évtizedeken keresztül Pozsonyban élt. Mi volt az oka, hogy úgy döntött, visszatér szülőföldjére? Mivel foglalkozik mostanáb

Csaknem húsz éve, 1985-ben egy igényes kiállítású, színes fotóalbumom jelent meg a turócszentmártoni Osveta Kiadóban a Csallóközről. Nyolcezer példányban jelent meg, és ez a nyolcezer példány tíz nap alatt elfogyott. Ez a fotóalbumom abban az évben a kategóriájában elnyerte az év legszebb könyve címet is. Azért hoztam szóba mindezt, mert tulajdonképpen az vezetett engem vissza a Bodrogközbe és az Ung-vidékre, hogy szeretett szülőföldemről is egy hasonló fotóalbumot készítsek. Pozsonyból nem járhattam ide naponta, hogy terveim szerint valamennyi évszakban megörökítsem a vidéket.

Egészen pontosan mely helyeken fordult meg a fényképezőgépével?

Bejártam szinte az egész Bodrogközt, majdnem mindegyik faluban készítettem képeket.

Milyen stádiumban van jelenleg a fotóalbum? Mikor jelenik meg?

Az anyag lényegében már három-négy évvel ezelőtt elkészült, a könyv meg van szerkesztve, Bogoly János írt hozzá nagyszerű előszót. Sajnos, a jelen pillanatig nem akadt kiadó, amely a Bodrogközről készített fotóalbumomat megjelentetné.

Ez azt jelenti, hogy egyetlen kiadónál sem járt szerencsével?

Azt azért tegyük hozzá, én nem szaladgálok szponzorok után, mert ez nem az én szakmám, én fotóművész vagyok. Úgy gondolom, ha a bodrogközieknek szükségük van egy ilyen fotóalbumra, akkor segíthetnének a kiadáshoz szükséges pénz előteremtésében. Manapság gyakori téma a faluturizmus és annak gazdasági előnyei. De a faluturizmus csak olyan vidéken indulhat fejlődésnek, amely megfelelően reklámozza is magát. A Bodrogközről mind a mai napig nem jelent meg egy színes fotóalbum, amelyben lenne legalább száz művészfotó. Nekem ötszáz művészfotóm is van, tehát lehet válogatni a képekből. Nem akarok panaszkodni, de ha valahol telik évi ötszázezer korona egy harmadosztályú futballcsapatra, egy, a vidékről szóló reprezentatív fotóalbumra azonban nem, azon el kellene gondolkodni.

Nem próbálta meggyőzni a helyieket arról, miért lenne jó, ha ez a fotóalbum megjelenne?

Sosem voltam erőszakos, nem tolakodtam. Már túlvagyok a századik kiállításomon, és mindig oda mentem, ahova meghívtak. A bodrogköziek tudják, mit csináltam, és hogy a könyv anyaga készen van. Már a Pásztor polgármester úr idejében is készen volt. De ha nem kell... Nem vagyok én „terrorista”, hogy ráerőszakoljak a szeretett Bodrogközömre egy szép, színes fotóalbumot.

Fotós szemmel milyennek látja szülőföldjét?

Napjaink Bodrogköze szép, vannak értékei, amelyeket meg lehet mutatni. Nagyon szépen felújították például Királyhelmec főterét. De értékek nem csupán a „felszínen” vannak. Elég, ha csak Borsit, II. Rákóczi Ferenc szülőhelyét említem.

Ezeket a értékeket igyekezett tehát lencsevégre kapni és ezt szeretné a szélesebb nagyközönséggel is megismertetni?

Először talán a bodrogközieknek kellene felfedezniük, hogy milyen értékeik vannak, és ha ők felfedezik a saját környezetüket, akkor talán rájönnek arra, hogy a Bodrogköz is megérdemel egy olyan albumot, amilyet annak idején a Csallóközről készítettem.

Mennyiben volt más a Csallóközt fotózni, mint a Bodrogközt?

Úgy érzem, hogy a Bodrogköz ikertestvére a Csallóköznek. Ugyanúgy sok-sok szépség van benne, mint a Csallóközben. Természetesen nagy szeretettel készítettem a fényképeket, elvégre az a szülőföldem. Annak idején Perbenyikben, a Majláték kastélyában érettségiztem. Hajdók Géza tanár úr egy életre belénk véste Arany János gyönyörű sorait: „Nemes önbizalom, de ne az önhittség rúgói lelkedet nagy célra feszítsék, legnagyobb cél pedig itt e földi létben, ember lenni mindig, minden körülményben.” Ez állt annak idején a szalagavatói üdvözletünkön, és a mai napig igyekszem e gondolat szellemében élni.

Mit tervez a közeljövőben? Mikor lesz újabb kiállítása?

A hatvanadik születésnapomat Sátoraljaújhelyen ünnepeltem a jubileumi, századik kiállításommal. Idén ismét lesz egyéni kiállításom Magyarországon, ezúttal Kisvárdán, ahová a Kisvárdai Művészeti Társa-ság hívott meg. Annak idején a berlini világkiállításon kaptam az ezüstérmemet, és ha minden jól megy, ismét bemutathatom ott a munkáimat. Emellett szerveződik egy újabb budapesti bemutatkozásom is.