Farkas Iván a megszüntetendő vasúti járatokról

 

Alábbiakban teljes terjedelmében olvasható Farkas Iván írása: "A közlekedési tárca bejelentette: készül a tömegközlekedés reformja, megszüntetnék a párhuzamos autóbusz- és vonatjáratokat. Egyúttal a hat legveszteségesebb vasúti személyvonal között a tárca szóvivője felsorolta a Párkány–Léva és az Ipolyság–Csata közötti vasútvonalakat.  Valójában miről szólt a közlekedési tárca bejelentése? Arról, hogy a vasúti menetrend decemberben esedékes változása mely vonalak megszüntetését és milyen járatritkításokat fog tartalmazni. Erre készítik fel az utazóközönséget. Néhány hete birtokomba került az arról szóló információ, hogy a fenti két vasúti vonalat a közlekedési tárca megszűnésre ítélte. A tárca sajtótájékoztatója ezt erősítette meg. Vajon miben sántít a közlekedési tárca szándéka és érvelése?1. Sem a Párkány–Léva, sem az Ipolyság–Csata vonalon nem üzemelnek autóbuszjáratok, nem kell tehát megszüntetni a párhuzamos járatokat. 2. Az utóbbi vonalon ráadásul technikailag meg sem oldható a közvetlen autóbuszjárat. Ha mégis, akkor csakis hatalmas kerülővel. 3. A Szlovák Vasúttársaság kimutatásából kiderült, hogy a Párkány–Léva személyi vasútvonal nyereséges.  A 35 veszteséges vasúti fő- és szárnyvonal közül az Ipolyság–Csata közötti személyvonal a legkevésbé veszteséges, miközben a vonal vesztesége 4,97 € vonat kilométerenként, évente mintegy 70 ezren utaztak a vonalon, akik egy útra szóló menetjegyet váltottak. Ebben nincsenek a heti és havi bérlettel utazók. Létezik olyan vonal, melynek vesztesége 50,94 € vonat kilométerenként. 4. Annak ellenére, hogy a Párkány–Léva vasúti személyvonal nem veszteséges, a menetrend tavalyi módosításánál megszüntették a Léváról 17.10-kor induló járatot annak ellenére, hogy a két város közötti településekről vasárnap esténként 200 diák utazott párkányi átszállással Pozsonyba. Megszüntették a párhuzamos ellenirányú járatot is. Az igazi okAkkor vajon mi húzódik meg a háttérben, miért szüntetnék meg a fenti vasúti személyvonalakat?   Nem azért, mert veszteségesek. Pozsony tömegközlekedésének megoldása végett. Meghiúsult ugyanis a pozsonyi földalatti vasút terve, az unió nem támogatta meg a gyorsított villamoshálózat (földszíni metró) tervét sem. Maradt tehát a meglevő, fővárost átszövő vasúti hálózat, a viszonylag sűrű állomás- és megállóhely-rendszerével. Mivel az állam, a közlekedési tárcán keresztül évente fix vonatkilométert rendel meg a vasúti személyszállításban (nem akarja megnövelni a veszteségeket), a személyvonalakat, vasúti járatokat, „ésszerűsíteni“ kell a majdani pozsonyi tömegközlekedés javára. Magyarán vidéken meg kell szüntetni vonalakat és járatokat, hogy a kilométerbankból jókora szeletet leszakíthassanak a főváros javára. És egyáltalán, ma melyik közérdekű tömegközlekedési forma nyereséges? Melyiket nem kell ma támogatni akár államkasszából vagy megyei költségvetésből? Innentől ugye másról szól a történet, nem a nyereségről és a veszteségről. Arról szól a történet, hogy az egyébként is hihetetlen egyensúlytalansággal (főváros-centrikussággal) küzdő ország egyensúlytalanságát valakik még inkább el akarják mélyíteni. De kinek fog ez megfelelni a vidék 4,5 millió lakosa közül? Mindenki nem költözhet a fővárosba és a Vág mentére. Mert ilyen lépésekkel még elviselhetetlenebbé teszik az életet a vidéken. Nem ez az egyetlen érthetetlen intézkedése a közlekedési tárcának a vasúti személyszállítást illetően. A menetrend tavalyi módosításánál megszüntették a Párkányból Pozsonyba tartó kora reggeli Štúrovčan gyorsvonatot, amellyel naponta 120 – 150 dolgozó ingázott Párkányból és környékéről pozsonyi munkahelyére. Nem lehetett tehát veszteséges az a vonatjárat, amellyel a dolgozók hajlandók voltak naponta ingázni a 150 kilométerre levő munkahelyükre! De hát kit érdekel ez a közlekedési tárcánál? Senkit sem érdekel annak ellenére, hogy komoly civil megmozdulás, aláírásgyűjtés volt a járat megszüntetése ellen. Hasztalan.  Minden jel arra vall: a közlekedési tárca szemszögéből rosszkor, rossz helyen élünk, rossz emberek vagyunk. Nem érdemeljük meg azt, ami eddig járt. A menetrend decemberi módosításáig fennmaradó fél évet arra kell felhasználnunk, hogy megvédjük azt, ami évtizedekig szolgálta a térségben élőket, ráadásul nyereséges vagy kevéssé veszteséges akkor, amikor a közérdekű tömegközlekedés egyik válfaja sem termel nyereséget a fenntartójának. Védjük meg tehát javainkat!"